„Az én pisztrángom”
Van egy nagyon kedves barátnőm, aki egyáltalán nem főz, pedig három gyereke van. Emiatt sokszor bosszankodik az anyukája, de mi ilyennek szeretjük, és hála istennek, ő sem feszül miatta. Viszont, ha hozzá megyünk vendégségbe, akkor tudjuk, hogy vagy visszük az ennivalót, vagy ott helyben nekiállunk készíteni valamit. Ő pedig mindannyiszor csodálkozva nézi, mi mindent varázsoltunk elő a hűtőjéből.
Egy ilyen vendégeskedés alkalmával vittem át hozzájuk négy darab pisztrángot, és bekukkantva a frizsiderjükbe született meg az alábbi recept. Pisztráng evésekor még alapos filézés után is nagyon kell vigyázni a szálkákra! A gyerekeknek vagy szinte péppé zúzva adjuk, vagy ügyesen tanítsuk meg őket, hogyan passzírozzanak minden egyes falatot a szájpadlásukhoz, hogy megérezzék a legapróbb szálkát is a falatokban. Én nagyon apró, szálaira széthúzott falatokra válogatva teszem a pisztrángot a tányérjukra.
Hozzávalók:
4 friss, tisztított pisztráng
4 szelet bármilyen szárazabb sonka (például serrano)
8 gerezd fokhagyma félbevágva
friss rozmaring
liszt (lehet paprikás is) a megforgatáshoz
olaj, só, bors
A pisztrángot megmosom, leszárítgatom, sóval és borssal kívül-belül fűszerezem. Mindegyikbe egy szelet sonkát fektetek, azokba pedig egyenként négy fél fokhagymát helyezek el, jó adag
rozmaringlevél társaságában. A halat nedves fogvájóval összetűzöm, és a lisztben megforgatom.
Ezután a pisztrángokat olajban mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Azonnal tálalom. Akinek kedve van, kívülről is sonkába göngyölheti a pisztrángokat, vagy az olajban a halak mellett még kisüthet pár sonkaszeletet.
Forrás: Demcsák Zsuzsa- Konyha, tündérek nemrég megjelent receptkönyvéből
Hozzászólás zárolva.