Merjünk egy kicsit eltévedni
Városi séta, egy kicsit másképp’
Ha már őrületbe kergetett a járvány miatti bezártság, és a napi megszokott séta sem billent ki az egyhangúságból, akkor válts! Persze nem kell mindjárt valami radikális megoldáson gondolkodni, elég, ha a megszokott útvonalat kicsit megváltoztatod, vagy csak felcsapsz városi „nyomkeresőnek”. A lényeg, hogy találj ki szokatlan dolgokat.
Néhány praktikus ötletet a The Guardian gyűjtött egybe.
Ne határozzunk meg teljesíthetetlen célokat!
Amikor kint borzongató a hideg, szürke és lehangoló minden a természetben, igazán nincs sok kedvünk kimozdulni a jó meleg lakásból. Rávenni magunkat egy nagyobb, minimum félórás sétára ilyenkor a lehetetlenséggel határos. Ne is tegyük, elégedjünk meg azzal, hogy vállalunk egy 5 perce sétát, akár csak a ház körül. A sikerélmény így nem marad el, ráadásul ez a pár percnyi mozgás is képes felfrissíteni, és visszaadni az életkedvünket.
Figyeljük meg a rajban szálló madarakat!
Nem igaz, hogy télen teljesen halott a természet, és ilyenkor nem történik semmi. Ilyenkor is vannak izgalmas események, csak észre kell őket venni. Télen a lombjukat elhullatott fákon gyakran százával gyülekeznek a madarak, a csupasz ágakon jóval könnyebb őket megfigyelni, mint, amikor elbújnak a nyári lombkorona mögött, ráadásul amikor felröppennek, a rajban repülésük kifejezetten látványos. Ha sétára indulunk, ne szegjük fejünket a földre, inkább tekintsünk az égre, nem fogunk csalódni.
Fedezzük fel a környék mikro-történetét!
Már léteznek olyan applikációk, olyan interaktív „hangos séták” melyeken művészek, zenészek, és történészek mesélnek egy adott helyszín helyi sajátosságairól, történetéről. De elegendő lehet az is – bármilyen furcsán is hangzik ez a felvetés – ha a GPS segítségével fedezzük fel a környéket, már ez is egyfajta célt ad a sétánknak, és nem csak úgy bóklászunk a semmiben.
Figyelj befelé, majd fordulj kifelé!
Az a tény, hogy télen a természet részben szunnyad, arra ösztönözhet bennünket, hogy jobban figyeljünk befelé, ilyenkor a dolgok a szabadban is talán nagyobb hangsúlyt kapnak. Amikor pedig belül már minden elcsendesedett, forduljunk kifelé: vegyünk észre legalább öt dolgot a természetben, ami szemmel is látható, négyet, ami füllel hallható, hármat, amit a szaglásunkkal fedezhetünk fel, és így tovább. Ez egy módja annak, hogy minden érzékünket beélesítsük, és ezáltal éberségünket – melyet a szürke, rossz idő miatt bizonyos mértékig elveszíztettünk – visszanyerhetjük.
Hozzászólás zárolva.