B-terv
„A gátlásosságomat nehezen nőttem ki” – Farkasházi Réka a változásról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgok már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Farkasházi Réka színésznő, énekesnő mesél.
Színésznő, színház- és drámapedagógus, három gyermek édesanyja. A Farkasházi Réka és a Tintanyúl elnevezésű zenekarával járja az országot és rengeteg kisgyereknek szerez örömöt fellépéseivel. Fiatalon a Barátok közt tévésorozat hozta meg számára az országos ismertséget, aminek előnyeivel és árnyoldalával még ma küzd. Saját bevallása szerint érzékeny személyiség, nehezen viseli a rossz energiájú emberi kapcsolatokat, vészhelyzetben viszont „ősanya” üzemmódba kapcsol és mindent megtesz családja boldogságáért.
Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mi volt az első helyzet, amikor nem az történt, amit szerettél volna? Mennyire vésődött be ez az emlék az agyadba?
Elsőre az az emlék villan be, amikor felvételizni mentem az általános iskolába. Cegléden a zenei tagozatos iskolába összesen 30 gyereket vettek csak fel az egész városból, nagy volt a tét. Elég muzikális kisgyerek voltam, szüleim szerették volna, ha ebbe az iskolába járok. Emlékszem, a felvételin annyira izgultam, hogy meg sem bírtam szólalni, nemhogy énekelni. Végül kaptam egy második esélyt, ott már sikerült megmutatnom a hangomat, végül fel is vettek, ami nagyban befolyásolta a jelenlegi életemet. Emelt szinten tanultam zenét, zongoráztam, kórusban jártam. De a sikertelen felvételi nagyon ijesztő emlék maradt számomra. A gátlásosságomat nagyon nehezen nőttem ki, illetve sokáig tartott, mire megtanultam kezelni. Sok munka van mögötte.
Mit tanultál otthon arról, hogyan kell kezelni a változást? Apukád és anyukád milyen példát mutatott gyerekkorodban?
Anyukám egyáltalán nem viseli jól a változást, nem egy spontán ember. Apukám annál inkább. Ez egy feszültségforrás volt a családban, gyerekként nem volt jó mindezt megtapasztalni. Ez a kettősség a mai életükben is jelen van. A szüleim most vannak abban a helyzetben, hogy felköltözzenek vidékről Budapestre, méghozzá a közelünkbe, ami egy óriási nagy változás az életükben. Anyukám tudja, hogy ez egy ésszerű döntés, meg kell lépni, de ettől függetlenül szorong miatta. Apukám viszont nagyon várja, ő mindig is könnyebben alkalmazkodott az ilyen helyzetekhez.
Hozzászólás zárolva.