„Anyaként az ember életre van ítélve”
B terv-Szily Nóra a változásról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgok már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak nagy váltásaikról. Szily Nóra pszichológus, újságíró mesél nekünk.
Hogyan kezeled idő múlást? Hiszen, ez is változás. Ahogy idősödünk, változik a testünk, a gondolkodásmódunk.
Annak idején dolgoztam egy nagy kozmetikai márkának a valódi szépségért, és a pro age kampányában. Interjúsorozatot készítettem, ekkor állítottam össze az első előadásomat. Beleástam magam a témába, ez engem is segített megfelelően kezelni a helyzetet. Nemrégiben üzentem a közösségi médiában az 50 pluszos nőknek, hogy ne adják fel. Saját példámmal szeretnék elől járni: szellemileg friss vagyok, a gyerekeim felnőttek, a jelenlegi életszakaszomba egy új időszak kezdetét látom magam előtt.
Nyilván a tükör megint itt van és nem hazudik. Változik az ember, de lehet ezt méltóságteljesen is megélni.
Három és fél évvel ezelőtt kiköltöztem Budapestről, lett egy tornácos parasztházam, ahol a három kutyámmal élek. Jelenleg a kisebbik fiam még innen csinálja online az egyetemet. Ha mindig csak televíziósként definiáltam volna magam, nagyon megroppantam volna, ha egyszer csak azt mondják: ennyi idősen nem kellek és lecserélnek. Ezért növesztettem több lábacskát, elkezdtem írni, tanítani, előadásokat, egyéni coachingokat tartani. Színes és összetett lett a portfólióm, és hiszem, hogy már nem kell félnem, ha az egyik láb megsérül.
Mit tanítottál a gyerekeidnek a változásról? Hogyan nevelted őket, hogy rugalmasan kezeljék a nehéz helyzeteket?
Inkább hiszek a személyes példákban, mint a kimondott, tanító mondatokban, amelyek adott esetben nem fedik a valós viselkedést. Ahogy én láttam az anyámat, úgy látták, látják a fiaim az életemet. Egy olyan nő vagyok előttük példaként, aki szereti és megtalálta a hivatását, nyitott a változásokra. Az emberek általában félnek ettől. Ha kérdéseket teszünk fel a félelemmel kapcsolatban, fel lehet készülni a legyőzésükre. A félelem tárgyát át lehet céllá fogalmazni. Ha kívülről jön a változás, össze kell kapnia magát az embernek, hogy alkalmazkodni tudjon hozzá. Ha belülről jön, akkor a változás szót átnevezzük változtatásra, és máris a kezemben van a gyeplő. Ki tudok tűzni célokat, nagyobb lesz a saját mozgásterem. Én így igyekszem élni, és ezt próbálom átadni az előadásaimban, és azoknak is, akik személyesen fordulnak hozzám.
Milyen változásokat hozott a Covid járvány az életedben? Hogyan vizsgáztál a változáshoz való alkalmazkodásból?
Nem adnék ötöst magamnak, de talán nem buktam meg. Nem áltatom magam, hogy ezt az időszakot nem szenvedtem meg. Nem tudtam olyan pozitívan látni, hogy tetőtől talpig sikerült kitakarítani a házamat, vagy többet foglalkoztam a virágaimmal és a kutyáimmal. Annyira hiányzott a hivatásom, de pont az a szektor, ahol tevékenykedem, esett térdre először. A haszontalanság, a feleslegesség, a bizonytalanság érzése megviselt. Nyáron úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább, elkezdtem futni, amit eddig soha nem csináltam. Megajándékoztam magam egy jó futócipővel és futás közben éreztem, megindul az endorfintermelődés a szervezetemben. Amikor lehetett, elkezdtem újra úszni járni és kitaláltam, hogy 2021 nyarán újra átúszom a Balatont, amit sok éve, hogy teljesítettem. Elkezdtem kívülről befelé dolgozni. Ha a test jobban van – visszahat a mentális állapotra is. De azért nagyon vágtam a centit, mert a járvány egzisztenciálisan is megrogyasztott. Ugyanúgy, mint sokaknak, nekem is van lakáshitelem, kocsihitelem, nem volt könnyű megélni, hogy egyik napról a másikra nulla lett a jövedelmem. Nagyon várom a nyitást, hogy útrakelhessek és megtarthassam a következő inspiráló előadásaimat, workshopjaimat! Hogy újra élhessek a szlogenemnek: „Együtt gondolkodni jó!”
Ezt is olvasd el!
Hozzászólás zárolva.