Ezt üzeni Eke Angéla a jövőnek a Covid idejéből

Milyen hétköznapi tárgyakat tennél bele az időkapszuládba, amelyek nagyon jellemzőek a mai korra, a te életedre és 50 év múlva a leszármazottaid rácsodálkoznak majd a létezésükre?

Bár felejtenénk már, de egy maszkot sajnos mindenképp tennék az időkapszulába, ez a tárgy egyszer majd történelmi szimbólum lesz. Szárított fűszernövényeket egy lezárt üvegben, ez egyrészt a természethez való visszatalálást mutatja, másrészt különös vonzódásom van a gyógynövények iránt, a nagynénim kiskoromban is sokat gombászott az erdőben, kutatta a gyógyító növényeket. Ő Marcsi a Szimplapiacról, és mára sokan ismerik őt erről a tehetségéről. Papírt és ceruzát, mert már egyre kevesebbszer használunk manuális dolgokat. Karantén-projektem az írással való mélyebb ismerkedés, ceruzával írok papírra, ami teljesen más élményt, valódiságot és jelenidejűséget ad, szemben a klaviatúrával, ahol egy gombnyomással törlünk, javítunk. Szeretem, amikor látszik a radírozás és a papír állapota is változik, minél többet dolgozunk vele. És ebből következik a mobiltelefon, ami az életünk központi része lett, gyakorlatilag majd mindent azon csinálunk. A számítógépünk is a kezünkben van egész nap, nem tudom ez mennyire szükséges, mégis én is állandóan használom. Egy kulacs, ami szerintem mára a tudatosság egyik jelképe lett, aki a környezetünk érdekében egy picit tenni szeretne manapság, kulaccsal kezdi, és ez szerintem jó. A legtöbbet velem lévő tárgy a kutyám póráza, őt sokszor viszem magammal, mert szeret jönni-menni, neki lényegében mindegy hova megyünk, ahol én vagyok, ott szeret lenni ő is. De ha nem megyünk sehova, akkor is a napi sétája a minimum három alkalom. A piacos cekkerem nagyon jellemző tárgyam, viszem magammal akkor is, ha nem készülök vásárolni.

Könyvek, filmek, amiket mostanában olvastál, láttál, amelyek megérintettek, és szeretnéd, ha az utókor is megismerné őket.