21 éve Dalmáciában töltöm a nyarakat. Mielőtt bárki "rosszra" gondolna, nincs se' házam, se' apartmanom, ott dolgozom.
Utazni, vagy nem utazni? Nekem ez a "lenni, vagy nem lenni" kérdés. Lételemem tenger. De három gyerekkel minden évben tengerparti nyaralást finanszírozni, szinte megvalósíthatatlan kihívásnak tűnt. Pécsett éltünk, legközelebb az Adria volt. Nemcsak mi jártunk szívesen a horvát tengerpartra, de sokan a környezetünkből is. Minden évben komoly szervezést igényelt a szálláskeresés. Az emberek szerettek olyan helyre menni, ahol beszélnek magyarul. Ez szöget ütött a fejemben. Más volt ugyan a tulajdonos, de én közvetítettem a szálláshelyeket. 15 évig Vodice volt a bázis. Május végén leköltöztem, fogadtam a vendégeket, ügyintéztem, segítettem programot szervezni, hajót bérelni, eligazodni a helyi piacon. Amikor pedig nem volt tennivaló, én is nyaraltam. Ha békére, csöndre vágytam áthajóztam a szemközti szigetre Prvić-re. Ahol nincs autóforgalom, lelassul az élet, nincs rohanás, nincs kapkodás. Olyannyira megfogott a hangulata, hogy a bázist is áttettem a szigetre.
Valamikor ez volt a legnépesebb sziget az Adria horvát szakaszán. Ma mindössze 200 állandó lakosa van. Minden megtalálható itt, ami Dalmáciára jellemző: kőházak, sikátorok, hangulatos kis terek, kristálytiszta tenger. Változatos partszakaszok közül válogathatnak a strandolók. Homokos aljú öbölben, vagy kavicsos részen is lubickolhatnak, de akár sziklákról is ugrálhatnak a hűsítő habokba.
A helyiek ülnek a házaik előtti kis széken, padokon és beszélgetnek, szemlélődnek, vagy a kávézóban kvaterkáznak. "Nem ég a tenger"- tartja a dalmát mondás.
És valóban, itt nem siet senki sehova. Az éttermekben dalmát zene szól, nem üvölt tucc-tucc, a konobákban prsutot, olivát kóstolhatunk és megízlelhetjük a helyi pálinka specialitásokat. Nekem a rogács a kedvencem, ami szenjánoskenyérből készül, de rózsából, fügéből, vagy mediterrán fűszerek keverékéből is készítenek szíverősítőt, utóbbi a zöld színű travarica. A pékségben bureket reggelizhetünk, a zöldségesnél mindennap friss az áru, csakúgy, mint halárusnál. Nagy bevásárlásra Sibenikbe, vagy Vodicébe megyünk, persze hajóval.
A sziget pár óra alatt bejárható gyalog. Két bájos települése, Luka és Sepurine között a húsz perces séta közben akár fügét csemegézhetünk, érezzük a levendula és a rozmaring illatát, hallgatjuk a kabócákat.
Nem kell lökdösődni a tömegben, nem kell félni, hogy rátaposnak a törölközőnkre, hiszen a partszakasz kellőképp hosszú.
Nincsen bazársor, de van játszótér, itt bátran el lehet engedni a gyerekeket. Van két bocsa pálya, ahol nemcsak a helyiek múlatják az időt, a vendégeknek is be lehet nevezni a versenybe.
A Hobotnica horgász klubba napi engedély váltható, így bárki megpróbálkozhat kifogni a vacsorára valót.
A kultúra kedvelőit több galéria várja, sőt, a szigeten található az egyik leghíresebb horvát tudós, Fausto Verancsics horvát történetíró, püspök múzeuma is.
Esténként felpezsdül az élet. Megtelnek az éttermek. A hajósok körében is népszerű Prvić öbleiben gyakran töltenek egy-egy éjszakát a vitorlázók.
Dekoratőr az eredeti szakmám, innen jött az ötlet, hogy alkotótáborokat is szervezzek. Prvić ideális helyszín a festéshez, rajzoláshoz. Ha itt nem kap valaki ihletet, akkor sehol. Egy a baj, minden szezon véget ér egyszer.... és akkor nem tehetek mást, várom a következő nyarat Prvić-en.
Ha érdekel Horvátország, ezt is olvasd el!
