PRIVÁT ÜZENET Horvátországból
Prvić, a nyugalom szigete
Ebben a rovatunkban külföldre szakadt honfitársaink mesélik el, milyen örömöket, kihívásokat, nehézségeket jelentett számukra a lakóhely- és nem ritkán életmódváltás. Akad, akit a munka, van akit a szerelem vitt messzire. Faltis Roberta a nyaralást és a pénzkeresetet próbálta közös nevezőre hozni. Megírta, hogy sikerült.
21 éve Dalmáciában töltöm a nyarakat. Mielőtt bárki „rosszra” gondolna, nincs se’ házam, se’ apartmanom, ott dolgozom.
Utazni, vagy nem utazni? Nekem ez a „lenni, vagy nem lenni” kérdés. Lételemem tenger. De három gyerekkel minden évben tengerparti nyaralást finanszírozni, szinte megvalósíthatatlan kihívásnak tűnt. Pécsett éltünk, legközelebb az Adria volt. Nemcsak mi jártunk szívesen a horvát tengerpartra, de sokan a környezetünkből is. Minden évben komoly szervezést igényelt a szálláskeresés. Az emberek szerettek olyan helyre menni, ahol beszélnek magyarul. Ez szöget ütött a fejemben. Más volt ugyan a tulajdonos, de én közvetítettem a szálláshelyeket. 15 évig Vodice volt a bázis. Május végén leköltöztem, fogadtam a vendégeket, ügyintéztem, segítettem programot szervezni, hajót bérelni, eligazodni a helyi piacon. Amikor pedig nem volt tennivaló, én is nyaraltam. Ha békére, csöndre vágytam áthajóztam a szemközti szigetre Prvić-re. Ahol nincs autóforgalom, lelassul az élet, nincs rohanás, nincs kapkodás. Olyannyira megfogott a hangulata, hogy a bázist is áttettem a szigetre.
Valamikor ez volt a legnépesebb sziget az Adria horvát szakaszán. Ma mindössze 200 állandó lakosa van. Minden megtalálható itt, ami Dalmáciára jellemző: kőházak, sikátorok, hangulatos kis terek, kristálytiszta tenger. Változatos partszakaszok közül válogathatnak a strandolók. Homokos aljú öbölben, vagy kavicsos részen is lubickolhatnak, de akár sziklákról is ugrálhatnak a hűsítő habokba.
A helyiek ülnek a házaik előtti kis széken, padokon és beszélgetnek, szemlélődnek, vagy a kávézóban kvaterkáznak. „Nem ég a tenger”- tartja a dalmát mondás.
És valóban, itt nem siet senki sehova. Az éttermekben dalmát zene szól, nem üvölt tucc-tucc, a konobákban prsutot, olivát kóstolhatunk és megízlelhetjük a helyi pálinka specialitásokat. Nekem a rogács a kedvencem, ami szenjánoskenyérből készül, de rózsából, fügéből, vagy mediterrán fűszerek keverékéből is készítenek szíverősítőt, utóbbi a zöld színű travarica. A pékségben bureket reggelizhetünk, a zöldségesnél mindennap friss az áru, csakúgy, mint halárusnál. Nagy bevásárlásra Sibenikbe, vagy Vodicébe megyünk, persze hajóval.
A sziget pár óra alatt bejárható gyalog. Két bájos települése, Luka és Sepurine között a húsz perces séta közben akár fügét csemegézhetünk, érezzük a levendula és a rozmaring illatát, hallgatjuk a kabócákat.
Hozzászólás zárolva.