Egy idegenvezető feljegyzései
Ruanda, egy patyolattiszta ország Afrikában
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Alig vártam már, hogy leszálljunk Kigaliban, Ruanda fővárosában. Régóta készültem ide, hajtott a kíváncsiság, mert elképesztő történeteket hallottam az itt élő gorillákról. De mielőtt rátérnék az állatokkal kapcsolatos élményeimre, szeretnék mesélni egy kicsit erről a különleges országról. Sokat olvastam róla, történelméről, földrajzáról, és most is, mint általában, kellemes meglepetés ért, amikor megérkeztem ide. A reptérről kis buszokkal indultunk fel a hegyekbe, a Vulkán Nemzeti Park területére, ami északon fekszik és körülbelül két óráig tart oda az út. Arra számítottam, hogy utazás közben elhagyatott településeket, kátyús, szemetes utakat látunk majd, és alig várjuk, hogy a szállodánknál végre kiszálljunk a járműből. De nem így történt.
Kevés a szemét, sehol egy műanyag zacskó
Gyönyörű vidékeken hajtottunk keresztül, patyolattiszta, jó minőségű országúton haladt autóbuszunk. Csak ámultunk és bámultunk, mert Afrikára egyáltalán nem jellemző ez a rend és tisztaság. Idegenvezetőnk, egy kedves, fiatal lány elmesélte nekünk, hogy minden hónap utolsó szombatján az egész ország 3 órán keresztül szemetet szed a lakóhelyén, emiatt valószínű, hogy az emberek jobban vigyáznak a környezetükre és kevesebbet szemetelnek. A másik furcsaság, amit útközben tapasztaltunk az volt, hogy sehol sem láttunk műanyag zacskókat. Kiderült, hogy Ruandában 2008 óta tilos ezeket használni. Be sem lehet vinni őket az országba, büntetést fizet, akinél találnak ilyen szatyrot. Ugyanakkor valóban nagy a szegénység, különösen vidéken, ahol a vályogházakban gyakran nincs se villany és se víz. Viszont mindenki kezében ott a mobiltelefon, a telefontöltő állomások a falvak főutcáján egymás mellett sorakoznak, így otthoni áram nélkül is megoldható a feltöltés. Rengeteg az építkezés főleg a fővárosban, modern szállodák épülnek egymás után. Itt élő külföldiek orvosi rendelőket alapítottak több felé az országban és helyi egészségügyi szakembereket képeztek ki, akik önállóan dolgoznak. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy a ruandaiak valóban meg akarják változtatni a körülményeiket, tanulni akarnak, jólétet teremteni az országnak, a családjuknak, a közösségeknek.
Hozzászólás zárolva.