Miben rejlik a versek ereje?
Turek Miklós VERSSZÍNHÁZA
Turek Miklós 2000-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Egyetem színész szakán. Sikeres színházi előadások, filmek, televíziós sorozatok voltak már a háta mögött, közismert mégis a Budapest Bank Zoltán és Emese reklámsorozatával lett. 2004-ben állította színpadra első, csak versekből összeállított színházi monodrámáját Faludy György életéről. Ezzel új műfajt teremtett. A magyar költészet napján Turek Miklóssal a versek erejéről, a Versszínház sikeréről beszélgetünk.
Miért épp Faludy György műveit választottad az első önálló estedre?
Nem is a versek izgattak, hanem Faludy lénye. Nem sokkal korábban települt haza, tele volt vele a bulvársajtó és nagyon negatívan ítélték meg az emberek. Úgy gondoltam, hogy ez méltatlan egy olyan emberhez, akit Irodalmi Nobel-díjra is nomináltak. Gondoltam, kéne egy olyan előadást csinálni, ami bemutatja azt a Faludyt, akit sokkal kevesebben ismernek. Szerettem volna, hogy ne csak a Villon fordításai legyenek közszájon, arról hallottak a legtöbben, azzal azonosították. Ahogy mondta is a Gyurka bácsi, hogy Villon elé állt az ő költészetének. Szerettem volna egy kicsit átrajzolni a róla kialakult képet.
Sikerült?
Azt hiszem, sok emberben igen. Még mindig fedezek fel új dolgokat benne. Nem is tudom már, hogy száz hány előadásnál tartok, tizenhét éve játszom, de mindig fedezek fel olyan új mondatokat, olyan új értelmezéseket, vagy olyan ízeket az előadásban, amit addig még nem éreztem. És azt mondják a nézők is, akik többször látták az előadást, hogy mindig van benne valami más, valami izgalmas, valami, amiért érdemes többször is megnézni.
Miben más ez a produkció, mint egy előadóest?
Sokan est-nek nevezik, és őket mindig kijavítom, mert előadás. Van jelmez, néhány kellék, de fontos szerepet játszanak a zenei illusztrációk, a fények is. Jelenetek laza fűzére az egész. A verseken túl a költő élete, sorsa, személyisége is kibontakozik. Csak versekből áll, de mégis egy egész élettörténetet ölel föl. Kerestem a legjobb műfaji meghatározását, annak amit létrehoztam, de nem találtam. Akkor kezdtem ezt a szóösszetételt használni, hogy versszínház. Többen intettek, hogy az emberek félnek a versektől, kár lenne elriasztani őket, mert ezek az előadások izgalmasak. De én ragaszkodtam hozzá, hisz a versek adják az egész gerincét, a vers szót muszáj benne hagyni, mert ez az igazság.
Visszaigazolás volt, hogy egyre több művelődési házba, iskolába hívtak, ahol már úgy hirdették a fellépéseimet, hogy Versszínház.
Faludy után ki, kik foglalkoztattak?
32 éves voltam, amikor életem első felkérését kaptam József Attila versek előadására. A választott művek között volt a Születésnapomra című költemény is. A Vox Humana Kórussal léptünk színpadra, és ennek a rövid kis fellépésnek nagyon jó visszhangja volt. Úgy gondoltam, elérkezett az idő, hogy egy József Attila előadást is merjek színpadra állítani. További motivációt adott, amikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy József Attila mindössze öt évvel volt idősebb Faludy Gyurka bácsinál, aki az én előadásomat még 2005-ben látta. Elgondolkoztam azon, hogyha József Attilának másképp alakul az élete, akkor mi is találkozhattunk volna vele. Ülhettünk volna egy asztalnál, ahogy nekem megadatott a Gyurka bácsival való viszkizés például. Így született a József Attila előadás.
Hasonlóan jártam Radnótival is. Feleségem kedvenc költője, az ő kérésére vettem elő, amikor a folytatáson gondolkodtam. Akkor is volt egy nagy megdöbbenésem, amikor rájöttem, hogy Radnóti is Faludy kortársa volt, mindössze egy évvel volt idősebb Gyurka bácsinál. József Attilát és Radnótit is olyan távolinak érezzük magunktól, évtizedek óta tanítják az iskolákban, utcákat, intézményeket neveznek el róluk. Ez a két, illetve három ember, egy városból, ugyanabból a korszakból indult útjára, mégis mennyire különböző életutat jártak be, és mennyire különbözőképpen látták a világot, és fogalmazták meg az életet. Ez erős motiváció volt, hogy megcsináljam a Radnóti előadást is.
Említetted, hogy számos alkalommal kamaszokból, diákokból áll a teljes közönség. Ők hogyan fogadják ezt a műfajt?
Volt olyan, hogy 560 gyerek ült velem szemben egy aulában, egy iszonyatos vízhangos aulában. Te jó ég, mit fogok én csinálni ezzel a rengeteg gyerekkel? Nem voltak világítási lehetőségek, az előadásban nincs mikrofon, csak az én hangom van, ami 80 percig szól, mi lesz itt? Utána azt mondták a tanárok, hogy ilyen csendet ebben az aulában még soha nem hallottak.
Az biztos, hogy a költők föntről is segítenek egy ilyen előadás megvalósításában. A gyerekeket úgy be tudja szippantani a történet, és olyan szépen rá tudnak csatlakozni a gondolatfolyamra a kisebbek és nagyobbak is. Mert a Petőfi előadást általános iskolákba is visszük, de egyetemeken is szoktam előadást tartani, és mindig más a reakció. Másokon kacagnak, más dolgok érintik meg őket egy-egy előadásból, és ez mindig nagyon izgalmas.
Minden előadásnak van fizikai, de Versszínház weboldalán van egy digitális vendégkönyvünk is, ahol fantasztikus visszajelzéseket kapok: a méltató bejegyzéseken túl akár verseket is írnak az emberek, amik ott születnek a fejükben, az előadás után. Amire nagyon büszke vagyok, egy középiskolai József Attila előadás végén azt írták nekem a diákok: jöttünk, láttunk, visszajönnénk!
Ki lesz a következő főszereplője a Versszínháznak?
Pilinszky János születésének 100. évfordulóját ünnepeljük ősszel, és hát tulajdonképpen az egész év erről szól. Én már évek óta dédelgettem egy csírát a lelkemben, hogy Pilinszky meséit kéne megmutatni az embereknek. Nagyon kevesen ismerik ezeket a fantasztikus meséket. A Zichy Szín-Műhelytől jött egy felkérés, hogy szeretnének egy Pilinszky meseelőadást ifjúsági közönségnek. Itt találkozott a terv és a szándék. Egyébként nincsenek véletlenek: anno az egyik Pilinszky mesével és egy Faludy verssel felvételiztem a Színművészetire….
Most egy olyan – felnőtteknek is szóló – meseelőadással készülök, amiben a hangjukkal más, közismert előadók is részt vesznek, akik egy kicsit „megbolondítják” ezeket a meséket. Úgy néz ki, hogy Rúzsa Magdi énekel és beszél, Gundel Takács Gábor Pilinszky versszakokat ad elő, mintha egy olimpiai közvetítésen lenne, illetve Galambos Pétertől egy Pilinszky mozi beharangozót hallunk majd. Úgy gondolom, hogy ezek mind-mind segítenek abban, hogy a fiatalokhoz is eljuttassuk ezeket a komoly darabokat.
Mennyire magányos dolog egyedül állni másfél órán át a színpadon?
Az, hogy én beszélek egyedül egy-egy előadásban, az bizonyos fokig egy kiszolgáltatott szituáció, de ettől még nem érzem magamat magányosnak. A gyermekünk megszületéséig a feleségem segédkezett a technikai megvalósításokban. Hét éve született a fiam, azóta egy nagyszerű technikus kollégámmal-barátommal, Kocsis Gáborral járjuk a világot, mindig együtt találjuk ki az aktuális helyzetre az előadást, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Vannak olyan műsorok, ahol zenész kollégákkal dolgozom együtt, a Kosbor együttessel, Gerendás Péterrel, a Makám együttes tagjaival. Nágel Kornél grafikusművésszel 15 éve dolgozunk együtt. Van egy segítőtársunk, aki a Facebook-kommunikációban és a szervezésben segít. Rendszeresen játszottam – míg lehetett – a József Attila Színházban, megtaláltak filmek, sorozatok is. Tehát nem korlátozódik az én színészi létem a Versszínház működésére, de ez foglalja el a lelkemben a legnagyobb és legszebb helyet.
Hogy élted meg az elmúlt egy éveben a fogyatkozó lehetőségeket, a távolságot a közönségtől?
Ez egy nagyon furcsa időszak volt, érzelmi hullámvasút a félelemtől és a kilátástalanságtól kezdve a családi tragédiáig. Talán azért viseltem kevésbé nehezen a közönség hiányát, mint a többi kolléga, mert én akkor is dolgozom, amikor nem látszik, hogy dolgozom. Még tavaly március 15-én, a lezárások kezdetén, közvetítettem egy Petőfi előadást a telefonommal, online a Facebookon. Nagyon jól fogadták, a világ minden pontjáról érkeztek visszajelzések. Akkor rájöttem, hogy ez lesz az út, ami járható, és felvettük négy monodrámát három kamerával egy stúdióban. Optimista vagyok. Ez az időszak egy csomó mindenre megtanított bennünket. Olyan dolgokra, amire eddig nem voltunk rákényszerítve, – tudok már videót és hangot is vágni – és olyan érzésekre is, amikre eddig nem voltunk felkészülve. A feszültségek közepette toleranciát tanultunk.
Ebben is segítenek a versek. Egyre több a versolvasó a közösségi oldalakon – mint az a Versszínház 23000 fős Facebook oldalán is látható -, mintha újra felfedezték volna az emberek ezt a műfajt. https://www.facebook.com/versszinhaz
Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül azokkal a problémákkal, gondolatokkal, érzésekkel, amik foglalkoztatnak. Csak mások milyen gyönyörűen le tudták írni!
Ahogy Illyés Gyula Bartók című versében írja:
Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;
ki muzsikád ujjaival
tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,
ahol a baj
s beh különös, beh üdvös írt adsz
azzal, hogy a jaj
siralmát, ami fakadna belőlünk,
de nem fakadhat, mi helyettünk
– kik szív-némaságra születtünk –
kizenged ideged húrjaival!
https://vimeo.com/user101119595
Hozzászólás zárolva.