CSIPKEVILÁG
Nem akármilyen kincseket rejt a dédmama bőröndje
Él egy pici múzeum a Nógrád megyei Terényben. Felmenőik hagyományait őrzik, köztük a csipkekészítés mesterségét. Ha bekopogsz, egy meseországba érkezel, ahol mindent megtudhatsz a híres magyar csipkékről, köztük a Hunnia Csipkéről.
Ha azt hiszed, hogy a csipkéhez elég vagy te, egy horgolótű meg egy viszonylag vékonyabb cérna, akkor nagyon tévedsz! A csipke ennél lényegesebben több, művészet, hagyomány, kecs, remekmű!
Egykoron – szó szerint – aranyárban „mérték” a csipkét a főúri házaknál. Minél több volt viselőjén e kézimunka, annál gazdagabb emberrel álltak szemben urak, alattvalók egyaránt. Voltak, akik még a vadászatokra is csipkekézelőben mentek. II. Katalin legyezőjén 8-10 évig is dolgoztak.
A titok a lehelet vékony szálakban és a boszorkányos ujjakban rejtőzött. A középkorban a pamut mellett sokan használtak selyem, arany- vagy ezüstszálat a főúri ruhák díszítéséhez.
Magyarországon is elismertek voltak a csipkekészítők. Nemzetközi hírnevük azonban csak úgy 1906 után erősödött meg. Addig ugyanis az Európában jól ismert négyzetes, szögletes mintákat alkalmazták, utána azonban elővették a magyar mintákat. Jött például a páva, a tulipán motívum, amiket sehol máshol nem készítettek. Az egyik élen járó műhely, a Hunnia volt, melynek emlékét a mai napig őrzik az egykori alapítók leszármazottai.
Hozzászólás zárolva.