„Úgy tekintek a testemre, mint egy öregedő fára”- Peremartoni Krisztina a változásról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgaink már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Peremartoni Krisztina színésznő mesél nekünk.
Nem fáradtál bele ebbe az életformába?
Nem. Nem vagyok egy belefáradós alkat, elég erős életerővel rendelkezem. Teszem, amit tennem kell. Ezeket a munkákat megoldandó feladatoknak tekintettem, nem gondolkodom olyan sokat rajtuk.
Nem hiányzott a színészet?
A színészet is megvolt Amerikában. Játszottam pár évig színházban, 5 évig volt egy saját színiiskolám, és rendeztem is. Aztán nem volt már kedvem hozzá.
Az amerikai színes életnek a Covid vetett véget?
65 éves vagyok, közeledik a nyugdíjas kor. Nem kell már ugyanúgy lobognom, mint 20 évesen. Az utolsó öt évben már hazafelé tendáltam. Nem akartam végleg Amerikában maradni, de addig visszajárok még, amíg erővel és pénzzel bírom. Nem tudok végleg elszakadni Amerikától, nekem ez az ország jelenti a szabadságot. De megöregedni itthon szeretnék, a barátaim körében. Most van itthon egy jó munkám, de tudom, hogy ez is egy pillanat alatt eltűnhet. Mint minden az életben, csak idő kérdése.
Említetted, hogy nem vagy egy lelkizős alkat, de gondolom, az emberi konfliktusok, magánéleti mélypontok téged is meg tudnak rázni. Könnyen túlteszed magad a kellemetlen emberi játszmákon?
Mindig a férfiak körül alakultak ki drámák az életemben, és az elválások tudtak igazán megrázni. Mivel egy idő óta elengedtem ezt a kérdést, egyedül élek, nincsenek drámák sem. Bízom magamban és tisztában vagyok azzal is, hogy ha velem valami rossz történik, abban én is vastagon benne vagyok. Nem hibáztatok másokat, nem érzem magam áldozatnak sem. Ez nem egy alkati dolog, idővel megtanulja az ember, hogy saját maga felelős a dolgaiért.
Az idő múlást hogyan kezeled? Hiszen ez is változás. Változik a testünk, a gondolkodásmódunk. Az öregedés téma az életedben?
Azt mondanám, hogy rácsodálkozom az öregedésre, ugyanakkor természetes folyamatnak tartom. Most jobb viszonyban vagyok azzal, ahogy kinézek, mint 40 évvel ezelőtt. Elfogadom, hogy ez az élet rendje. Más lenne, ha beteg lennék, krónikus fizikai problémákkal küzdenék, de szerencsére egészséges vagyok. Még vitamint sem szedek. Látom, hogy a testem változik, észreveszem a ráncaimat, a bőröm állagának, az izomzatomnak a romlását, de együttérző szeretettel nézem a testemet. Úgy tekintek rá, mint egy öregedő fára. Minél öregebb egy fa, annál nagyobb tisztelettel és csodálattal nézünk rá.
Hozzászólás zárolva.