A vágy fűszerei

Rozmaring

E fás szárú, 2 méteres magasságig megnövő cserje levelei a fenyőkére emlékeztetnek. A levélhónaljakból kiemelkedő lila virágoknak csupán két porzójuk van. Az egész növény aromás illatot áraszt. A rozmaring a tengerpartok közelében, száraz, meleg éghajlatú területeken vadon nő, de kertben is termeszthető. Friss vagy szárított leveleit a dél-európai országok konyhája szívesen használja fűszernek.

A rozmaring ugyanakkor régi gyógynövény is. Vérkeringést ösztönző és emésztést serkentő hatása van, nagy adagokban bevéve azonban a terhes nők magzatát is elhajtja. Az ókorban a rozmaring leveleit füstölőszernek, illetve bor fűszerezésére használták. Kneipp atya tonizáló bort készített belőle. Afrodisztikus hatása rozmaringos fürdők használata által bontakozik ki a legjobban. A fürdő serkenti a bőr vérellátását, és fokozza az érzékenységet. A rozmaring idegerősítő, ösztönző illóolajat tartalmaz. Az Eurázsia északi részén elterjedt vadrozmaring vagy molyűző (Ledum palustre) hasonló, pszichotrop hatású illóolajat tartalmaz. Ezt a növényt varázsszerként használták a sámánok.

Néhány száz évvel ezelőtt még luxuscikknek számítottak az alábbi fűszernövények. Keresettségük azonban nemcsak annak volt köszönhető, hogy megízesítették a középkori Európa meglehetősen egyhangú ételeit, hanem vélt és/vagy valós afrodisztikus hatásaiknak is.

Koriander

Ennek az ősi kultúrnövénynek eredete az ókori civilizációkhoz nyúlik vissza, ám származási helye ma már nem megállapítható. Napjainkra teljesen akklimatizálódott, s szinte az összes meleg és mérsékelt éghajlatú területen kerti növényként termesztik. Egyenes, 80 cm hosszig terjedő szárán található levelei kétfélék: az alsó részeken inkább nagyobbak és ritkásabbak, leginkább a petrezselyemhez hasonlóak, míg feljebb nagyon finomak. Kicsiny fehér kettős ernyősvirágzatokba rendeződő virágait júniustól augusztusig hozza.

Termése gömb alakú, kb. 5 mm átmérőjű, sárgás-barna színű, amit érett állapotban szednek le, majd az porrá törve kerül fűszerként az ételeinkbe. A jellegzetes illatot árasztó korianderpor íze édeskés, enyhén fanyar, színe barna. A termésben található illóolaj fényre érzékeny, ezért a fűszert óvjuk a világosságtól. A korianderről már az ókori Egyiptomban és Palesztinában is ismert volt afrodiziákum jellege, erről a fellelt papirusztekercsek is említést tettek. Elismertségére jellemző, hogy még az egyiptomi nemesek urnáiban találtak koriandertermést. Az ismert görög orvos, Dioszkuridész az ondótermelés fokozására borban elkeverve ajánlotta. A koriander serkenti a vérkeringést, de mellékhatásai is lehetnek, ezért körültekintően kell alkalmazni.