Ég a gyertya, ég…

 A meleget is adó, sárgás fényű láng elválaszthatatlanul hozzátartozik az ünnepi hangulathoz.

A gyertya évszázadokon át a legelterjedtebb világítóeszköz volt, fényének varázsa, bensőségessége az elektromos áram korában is változatlan maradt; gyertyák és gyertyatartók a legkülönfélébb anyagból, a legváltozatosabb méretben és formában készülnek ma is.

Szinte minden anyagból gyártanak gyertyatartót: fából, fémből, üvegből, porcelánból vagy más kerámiából.

A legnépszerűbbek mindig a különféle fémek voltak, a vasból, rézből készült daraboktól a bronzon át egészen az ezüst- vagy aranytárgyakig. A fény megsokszorozását szolgálta a csillogó felület, az egyszerűbb, vasból való darabokra pedig tükröt szereltek.

A gyertyatartók formája is rendkívül változatos: lehet földön álló, asztali, falra szerelhető vagy éppen hordozható, kézi gyertyatartó.

Stílusban, díszítettségben a változatok száma végtelen: a méretes, akár 10-15 karos, míves ezüsttartóktól az egyszerű borospalackig igen sokféle dolgot nevezhetünk gyertyatartónak.

A gyertyatartó

első írásbeli említését a Bibliában, Mózes II. könyvében találjuk, amikor Isten előírja Mózesnek, hogy milyen gyertyatartót kell a szentélybe állítani. Ez a zsidó liturgiában ma is használatos hétágú gyertyatartó: a menóra, amelyen akkoriban még olajat égettek.

Az első ránk maradt gyertyatartók többnyire liturgikus célokat szolgáltak. Készültek rézből, és hozzájuk kanócvágót és koppintót is adtak – amelyeket gyakran a gyertyatartókra lehetett akasztani -, mivel a 19. század előtti gyertyák kanócát még vágni kellett, illetve egy-egy nagyobb csillár gyertyáit nem lehetett csak úgy elfújni. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik féltett kincse is egy 12-13. századi bronz gyertyatartó, amelynek lefelé szélesedő formája sokban emlékeztet a ma is használatos, egykarú gyertyatartókéra.

Egykor költséges tárgyak voltak a gyertyatartók, a szegényebb diákok vagy más írástudók bizony a körmükre ragasztották a gyertyát; innen ered a kifejezés is, hogy valakinek "körmére ég a gyertya". Ezt a módszert tehát nem ajánljuk senkinek. Ha pénztárcánk engedi, ma beszerezhetünk formatervezett vagy antik darabokat, ha nem, elővehetjük a fantáziánkat, és akár egy nagyobbacska, stabilan álló kavicsra is illeszthetünk gyertyát.