Inka hagyományok a Szent Völgyben Peruban

Életképek a templomnál

Innen Chinchero-ba indultunk, ahol felsétáltunk a spanyol időkben épült, gazdagon díszített templomhoz. Belseje fából faragott oltárokkal volt tele, az oltárok előtt rengeteg friss virág volt. Nagyon megérintett ez a hely, végtelen béke szállta meg az embert, amint egy kicsit leült és elcsendesedett. A templom előtt a kis téren annál nagyobb volt a nyüzsgés. Árusok kínálták portékáikat a turistáknak. Egyszer csak a templom mellett lévő inka romok felől egy nagyobb, helyiekből álló csoport közeledett. Esküvői menet volt. Az itteni szokás szerint, e jeles esemény alkalmából meglátogatták az ősi építmények romjait. Mindenki helyi viseletet öltött magára. A nők színes kabátkában jelentek meg, térdig érő szoknyával, alatta sok alsó szoknyával, fejükön magas kalapok. A kislányok haja szépen be volt fonva színes szalagokkal és egyfolytában konfettit szórtak az ifjú pár fejére. Végül megérkeztünk a legszínesebb nyüzsgő piacra, amit valaha láttam. Ide járnak a chincheroiak bevásárolni, a turisták pedig fényképezni és megcsodálni a portékákat.

Nyüzsgő piac

Elképesztő választék volt krumpliból és kukoricából. Több ezerfajta krumplit tartanak számon ebben az országban. Most aztán megfigyelhettem, milyen változatos a külsejük. Volt kicsi sárga, kicsi lila, közepes lila, göcsörtös rózsaszín, hatalmas fehér és sorolhatnám még. A kukoricák felhozatala is fantasztikus volt: szintén a sötétlila, barna, sárga és fehér különböző árnyalataiban tündököltek és különböző méretekben. A babokat már nem is említeném meg, azok is olyan választékban álltak nagy halmokban, amit mi sajnos itthon egyetlen magyar piacon sem ismerünk. Persze gyümölcsöket, egyéb zöldségeket is láttunk még. Aztán hirtelen egy halom fűféleséget pillantottunk meg. El sem tudtuk képzelni, mire jó ez. Kiderült, hogy a fű a tengeri malacok eledele.