Ön is szeretné Szinetár Dóra babáját várni?

Szinetár Dóra Várandósnaplója azért jelent meg, mert ő, amikor második babáját, Zorkát várta, nem talált olyan kiadványt, ami mindig nála lehet, mert kicsi, és akkor írhat bele, amikor épp ideje van.

Nekem ez sikerült: bementem a papírboltba, és vettem egy vonalas füzetet. Még egy kis luxust is megengedtem magamnak: kemény a borítója.

Az énekes-színésznő naplója hetekre bontva várja a kismamák bejegyzéseit, közben pedig elolvashatják, ő mit gondol a várandósságról, az azzal kapcsolatos dolgokról.

Mikor megtudtam, hogy készülőben a kötet, nem lettem különösebben izgatott, már Jamie Oliver csajáról sem értettem, miért ír babakönyvet. Szerintem azt írjon a szülész, a pszichológus, stb. Vagy egy író, aki irodalmat csinál a kilenc hónapból. Azért, mert valaki híres ember/sztár/színész/közszereplő/a szakács csaja, mindjárt ellenállhatatlan késztetést érez, hogy tollat ragadjon? Miért is ne, majd a név eladja, ugye.

Minden kismama, aki valóban akarja a pocakjában növekvő gyereket, érzi, hogy milyen különleges ez az időszak, hogy milyen cuki, amikor rúg, hogy néha itt fáj, néha ott. De ilyenkor felcsap egy szakkönyvet, vagy szörföl egy kicsit a neten, és megdiagnosztizálja magát, mert valóban válaszokra, megoldásokra van szüksége.

Szinetár Dóra könyvében azonban – én – nem találtam plusz infót, ami benne van, azt valószínűleg minden nő tudja, aki egyszer végiglapozott egy kismama magazint. De még az a férfi is, aki a Spektrumot nézi éjszakánként.

Ja, hogy ez egy napló? Bele kell, hogy írjam a saját tapasztalatimat? De akkor mit keres rajta egy másik nő neve, és mit csinál benne egy másik nő fotója? Ragasszam be a babám ultrahangos képét a Szinetár Dóra után következő lapra?

A könyv amúgy cuki, pasztellszínű, virágos, és olyan, mint egy spirálfüzet, úgyhogy ki is téphetném belőle, ami nem kell, és akkor lenne egy szép füzetem, 5999 forintért. Én az enyémet 400-ért vettem, és ugyanazt tudja. Csak nincs benne egy vadidegen nő fényképe.