Utazz velünk Ausztráliába

Lord Melbourne és az aboriginal Mooroolbark

Azt érdemes tudni, hogy Ausztráliába milliós nagyvárosokat csak az óceánok partján találunk, a szárazföld belsejében nem (hiszen az a nyári hőség miatt jószerivel élhetetlen). A települések egytől, egyig hasonló logika szerint épülnek fel. Van a city, egy kis sziget, irodanegyed felhőkarcolókkal, és a mag körül terül el lényegében maga a város, tucatnyi, vagy inkább több tucatnyi elővárosból összeszőve, hatalmas területen.

A városok általában valami angol nemes (korabeli kormány tisztviselő, állami ember) után kapták a nevüket. Melbourne is egy Lord volt és miniszterelnök Victoria alatt, mielőtt elnevezték volna róla Ausztrália mára legnagyobbá váló városát. (De ilyen Sidney is, és még sorolhatnánk.)

A hivatali negyedként működő belvárosi részt körülölelő elővárosi rendszer érdekessége, hogy az érintett települések viszont már az őslakosok nyelvén kapták nevüket. Mooroolbark esetében is hiába keresnénk angol gyökereket, az aboriginal keresztség itt is kétségtelen.

Melbourne közösségi közlekedése kiválóan kiépített, Mooroolbark-ból egyórányi vonatozással lehetett bejutni a város központi pályaudvarára, a századfordulós Flinder’s street Stationra. Innen aztán újabb, és újabb átszállásokkal gyakorlatilag bárhová tová lehet menni az országban.

A város üzleti központja a Collins street, itt találhatók a bevásárlóközpontok, a parlamenti negyed, déli részen a művészek „otthona”, illetve a Swanston Street negyed, ahol a városháza, és más jelentős középület található. Innen a gépjárműforgalom is ki van tiltva. ( A két utca merőlegesen metszi is egymást.)

Mindezt igazán széppé a sok park és kert teszi, amelyek jelentős területeket foglalnak el a város központjában is. Nem véletlenül választják évről évre Melbourne-t a világ legélhetőbb városává.

Amikor a népszámlálás során egy kalap alá vették az őslakosokat a háziállatokkal

Az üzleti rész érdekessége, hogy a mostanság is hatalmas ütemben épülő felhőkarcolók mellett (igaz csak mutatóban) megmaradt néhány, a 20-as, 30-as években épült a Art Deco irodaház. Tipikus ipari dizájnjukkal, eredeti szépségükkel természetes módon emelkednek ki az egyen-magasházak unalmas egyvelegéből.

A most már csak Victoria állam parlamentjeként működő épületről pedig azt érdemes tudni, hogy a múlt század első éveiben egész Ausztrália parlamentjeként működött. Egészen addig, amíg az ausztrál honatyák nem tudtak dűlőre jutni abban, mi is legyen az ország fővárosa. Választani kellett Melbourne és Sidney között. Egy bölcs döntés eredményeként egy egyenes vonallal összekötötték a két várost, vették a közepét, és ott jelölték ki az ország közigazgatási központját, Canberrát. Érdekesség, hogy ez is a hely eredeti aboriginal (abo) elnevezése.

Melbourne-ben mindenképpen érdemes felkeresni két múzeumot, az egyik az abo-k múltját dolgozza fel, kellő önkritikával. Tudnivaló, hogy még az ötvenes években is, amikor népszámlálásra került sor az országban, az őslakosokat a háziállatokkal számolták együtt.

A másik pedig az emigránsok múzeuma. Itt is a saját történelmi múlt kritikus szemlélete a jellemző, hiszen a White Australia szemlélet nevében az országban egészen a hatvanas évekig még Európa déli népeit, olaszokat, görögöket, spanyolokat sem fogadták szívesen.

Mára ez persze gyökeresen megváltozott, de talán jobb is így, mert, ha belvárosi barangolásaink során egy jó kávét akarunk inni, azt biztos csak egy olaszok által alapított kávézóban tudjuk megtenni.

Bár még sok látnivalót lehetne a városban ajánlani, legyen most elég ennyi, levezetésként nézzünk ki az óceán, pontosabban a tengerpartra, Port Phillip Bay-hez.