BORKÖLTÉSZET
„…aki issza hóttig él!”
Jó szőlő és jó csapat kell az igazán jó borhoz – árulta el a szekszárdi Eszterbauer János. Már a 10. generációt képviseli a helyi borászcsaládok közül. Ősei tiszteletére borcímkéin a hajdani paraszt-polgári közösség megtestesítőit, nagyszüleit, dédszüleit, az egykori napszámosokat jelenítette meg. Ipacs Géza grafikus ezúttal is rendkívül elegánsan váltotta valóra a család elképzeléseit. A bikavér, a kadarka és a kékfrankos csodás köntöst kapott!
Már az 1746-os esztendő óta szerepel az Eszterbauer szőlőtermelő család a szekszárdi levéltár adataiban. A sváb gyökerekkel rendelkező dinasztia ma mintegy 37 hektáron gazdálkodik, de vásárolnak is szőlőt a borkészítéshez. Bikavéreiket, kadarkáikat és kékfrankosaikat nemcsak a nagyáruházak kedvelik, szívesen látják palackjaikat a borbárokban, a finomabb éttermekben is a különlegességeket kedvelők.
A családfő, Eszterbauer János a műszaki pálya felé indult, majd jól menő vállalkozása adta a tőkét a borászathoz. Unokatestvére, Pálinkás László több évtizeden át híven munkálkodott a tradicionális borászat hagyományainak megőrzésén. Négy gyermeke is erősen kötődik a családi vállalkozáshoz. Ildikó lánya például bölcsészként végzett, de ma a cég kereskedelmi és marketing ügyeit intézi óriási erővel, miközben kismama, alig két hónap múlva érkezik második gyermeke. Eszterbauer János szerint jó csapat nélkül nincs jó bor. Csak erősen motivált kollégákkal lehet eredményeket elérni, és ezt az elvet még akkor is tiszteletben kell tartani, ha az a nyereség rovására megy!
A török idők óta honos a környéken a kadarka. Mindössze az elmúlt 50 évben telepítettek csak más kékszőlőfajtákat is. Az Eszterbauer családnak van egy kis birtoka, ahol még 110 éves tőkéket láthatunk. Onnan, csak pár száz üveg bornyi szőlőt szüretelnek, de vendégházukban azt is megkóstolhatjuk! A kadarka egyébként „nehéz partner”, mert például könnyen hajlamos a rothadásra.
Hozzászólás zárolva.