Életvezetési kiskáté
Nagyon sok testi, lelki vagy szellemi probléma hátterében lelhető fel a hibás, káros-kóros életvezetés. Emiatt is célszerű figyelembe venni a következő tanácsokat:
1. Értékek, önelfogadás: Akár megfogalmazzuk, akár nem, mindnyájunkban van, működik egy értékrend, és vészhelyzetben, amikor nincs időnk vagy lehetőségünk mérlegelni a teendőket, tudattalanunk e belső értékrend szerint dönti el, hogy mit tegyünk. Nem mindegy tehát, hogy mit tartunk a legfontosabbnak életünkben.
Nézzünk néhány zsákutcát.
Nem lehet a legnagyobb érték számunkra élő ember vagy más élőlény – mert mindnyájan halandóak vagyunk. Így ha külföldre települ, elhagy, meghal ez a szeretett személy, nekünk végünk van. Aktuálisan persze lehet, hogy mindennél fontosabbá válik valaki: most született, most jegyeztük el, most tudtuk meg, hogy súlyos beteg, stb. – ám azt is érezzük, hogy ez egy átmeneti állapot, amelyben mindent megteszünk, mert fontos számunkra, hogy a dolgok a lehető legjobban alakuljanak, de tudjuk azt is, hogy utána helyreáll „a megbomlott világrend”…
Nem lehet a legnagyobb érték a munka, amiből élünk, ami a társadalmi munka-megosztásban elfoglalt helyünket jelöli, mert nem volt és nem lesz mindíg az életünk központi kérdéseinek egyike (elhúzódó tanulás – „korai” nyugdíj, munkanélkülivé válás…). Hányan betegednek-halnak bele méltatlanul ebbe, hányan válnak függővé ilyen-olyan pótlékoktól, hányan züllenek el, mert „rossz lóra tettek”…
Nem lehet a legnagyobb érték az Isten, vagy az állandóan változó-fejlődő anyag sem – mert a világnézetünk egy rendező elv: ez határozza meg számunkra, hogy mi fontos, mi kevésbé az…
Önmagunk folyamatos fejlesztése – ez és csak ez lehet olyan érték, ami eszmélésünktől halálunkig értelmes és mindenkinek hasznos programot ad számunkra. Hiszen ez a fejlesztés nem köldöknézést, nem elefántcsont-toronyba húzódást jelent – mert a fejlődésünk során állandóan megtapasztaljuk, hogy mennyire nem vagyunk tökéletesek, hogy mennyire fontos a szeretet, és hogy tényleg „csak másban moshatod meg arcodat” (ahogy József Attila írta)… E fejlesztő tevékenység megkezdése előtt fontos és nehéz teendőnk feltétel és fenntartás nélkül elfogadni magunkat olyannak, amilyen vagyunk, és becsülni, tisztelni, szeretni ezt a mostani önmagunkat. Hányan kötik ezt feltételekhez (ha le tudnék fogyni, ha vinném valamire…), hányan mocskolják magukat (belőlem 18 egy tucat, egy nímand vagyok, rég hazavágtam volna magam, ha nincs ez a két kölök…) – pedig fel tud mutatni mindenki becsülni és tisztelni való jegyeket, tehát szerethető!
Hozzászólás zárolva.