Márton-napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért az ilyenkor népszerű ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal.
Ki is volt Márton?
Szent Márton római katona volt, aki egyik portyázás közben egy didergő koldusnak adta köpönyegét. Nem sokkal ezután letette a vértet és misszionáriusnak állt. Rengeteget segített a szegényeknek, aminek híre ment, és meg akarták tenni püspöknek. A címre nem vágyott, ezért amikor érte jöttek, hogy elvigyék a ceremóniára, elbújt a ludak közé, ám azok elárulták hangos gágogásukkal. Végül püspök lett belőle és szentté avatták. Annak idején szokás volt némi húst küldeni a püspököknek, mégpedig az állatok hátsó feléből, innen ered a püspökfalat kifejezés is.
Libasült és újbor
De nem csak ez a történet kapcsolja össze a Márton napot és libákat, hanem az is, hogy ilyenkor értek véget a mezőgazdasági munkák, a béresek ekkor kapták meg jussukat és gyakorta járt mellé egy hízott liba is. A húsvéti nagyböjtöt sokan tartják, ám kevéssé ismert, hogy adventi, vagy más néven karácsonyi nagyböjt is létezik. Van, aki ezt Márton másnapján kezdi, más csak 15-én – merthogy úgy jön ki a 40 nap épp szentestére. Ezt régen szigorúan vették, ezért Márton napon volt az utolsó dínóm-dánom. Ilyenkor aztán megadták a módját, mert a mondás úgy szól: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A falatozás közben ’Márton poharával’ koccintottak, vagyis az újbort kortyolgatták. Sok helyütt úgy tartották, minél többet isznak, annál erősebbek, egészségesebbek lesznek.
Időjárási jóslatok
Ehhez a naphoz több megfigyelés is tartozik:
Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható – vagyis, ha esik a hó, az nem csak szép, de jó is. Az eső viszont nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy jön, ami elviszi a téli termést. A liba csontjából (elsősorban a mellcsontból) is jósoltak: ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért.
A hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozhatta. Jószág ide vagy oda, erre simán hivatkozhatunk egész nap…!
Engedjünk meg magunknak egy délutáni sziesztát is, hiszen állítólag, aki ezen a napon álmodik, egész évben boldog lesz.
Lámpás felvonulás
Német területről terjedt el ez a szép szokás (Martinsumzug), amely Szent Márton emlékét őrzi, és amelyben a fény jelképezi a nemes cselekedeteket. Nálunk rendszerint német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szerveznek ilyen szép és látványos felvonulást. A gyerekek, családok maguk készítette lámpásokkal járják az utcákat és közben Márton-napi dalokat énekelnek.
Ez is érdekelhet:
Márton- napi hideg libamáj zsírjában
