Radványi Dorottya két műsor felvétele között tud ma is időt szakítani a találkozónkra. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne látnánk őt a képernyőn, vagy legalábbis ne hallanánk a hangját a rádióban. 40 éve műsorvezető, ami ebben a szakmában, legalábbis a nők között, rekordnak számít.
„Amikor kerek évszámaim vannak, azt mindig nagyon nehezen élem meg. Tavaly voltam 60 éves. Idén februárban megszületett az unokám. Januárban pedig elindult az Almárium című tévéműsor és én lettem az egyik műsorvezetője. Ami azért ütött szíven, mert a műsor az idősebb korosztálynak szól és én rádöbbentem, hogy hát, igen, én már egy ilyen korú nő vagyok. De igazából én annyira pozitív és életigenlő vagyok, hogy egy fél napig ez egy kicsit megrendített, hogy benne vagyok már ebben a korban, de aztán tovább sodortak az élet apró örömei”.- mondja Dóri.
Őszintén csodálkozom ezen. Én kevés olyan kiegyensúlyozott, harmonikus emberrel találkoztam, mint te!
Ugyan nem vagyok egy nagy horoszkóp párti, de az tény, hogy mérleg vagyok. Állandóan az egyensúlyokat keresem. Bármilyen megpróbáltatás ért az életben, azonnal kerestem az ellenkező oldalon a derűt, az örömöt. Nagy jelentőséget tulajdonítok a pillanatoknak, amiket megélek: amikor vezetek és látom a felhőket, vagy észreveszek az erdőben néhány szép levelet, vagy apró gombákat, csipkebogyót, hogy most csak az őszről beszéljek. Nagyon fontos, hogy sok-sok ilyen apró örömöt bezsebeljek egy nap. Ezekből az apró mozaikokból tudom egyensúlyban tartani azt, ami esetleg nehéz, vagy rosszabb. Én pontosan tudom, hogy nem lehet csak fönt lenni az életben. Mindig van lefelé vezető út is, és aztán onnan föl kell emelkedni.
A pályádon, a munkádban is rengeteg változáson mentél keresztül az elmúlt négy évtizedben. Ezt hogy kezelted? Mindenben találtál örömöt?
Én minden feladatot komolyan veszek. Rossz tulajdonságom a türelmetlenség, néha a kapkodás. De a pontosság az szent dolog. Senkit nem akarok föltartani, és pontosan tudom, hogy a munkámat hogyan kell végezni. Maximalista vagyok, egy szöveg megírásakor sem tűrök magamtól mondjuk odavetett mondatokat. A pályám kezdetén egyszerre voltam rádióriporter, tévés műsorvezető és bemondó. Most is több feladatom van. Az Almárium és a Hogy volt műsorokat vezetem a Duna csatornán, a Súgólyuk című műsort a Kossuth rádióban. Rengeteg téma, rengeteg vendég. Mindenre készülök, utána olvasok. Nyilván nem lehet mindegyikkel azonosulni, de mindig találok egy pontot, egy személyt, egy mondatot, egy zenét, amit szeretek, ami örömmel tölt el.
Azt mondtad, nehezen viseled az idő múlását. Pedig, ha rád nézek, akkor kamaszos testalkatot, pezsgő energiákat látok, évtizedeket letagadhatnál a korodból. Mit teszel azért, hogy megőrizd a vitalitásod?
Törekszem arra, hogy külsőleg is kihozzam magamból a maximumot. Szerencsés testalkatot örököltem ugyan, de rengeteget sportolok is. A mozgás nagyon fontos! Rendszeresen járok különböző csoportos „ugrálós” órákra, spinningre, nagyon sokat gyalogolok. Régen nordic walkingoztam is, de egy idő után zavart, hogy mindig beszélgetni kellett a csoporttagokkal. A munkám sajátossága, hogy nagyon sokat beszélek, és nagyon sokan beszélnek hozzám. Ezért mozgás közben én inkább magam szeretek lenni. Befelé fordulok. A feltöltődésben óriási szerepe van a csöndnek. Többek között ezért szeretek túrázni is. A természet mindent megad az embernek. Színeket, illatokat, csöndet, kihívásokat. A nagyapám volt az Orfűi tórendszer létrehozója, gyerekkoromban rengeteget voltam vele a Mecsekben. Számtalanszor végigjártuk a vidéket. Nekem a Mecsek, Pécs, Orfű, Abaliget a második otthonom.
Hosszú évek óta vegetáriánus vagy. Ez tudatos döntés volt?
Már gyerekkoromban sem szeretem a húst. A vasárnapi családi ebédeknél is csak nyammogtam, őrületbe kergettem anyámat, akkor még nem volt divat a vegetarianizmus. Amikor pedig már én dönthettem, akkor szépen lassan teljesen leszoktam a húsról. Már 25 éve vegetáriánus vagyok.
Tudom rólad, hogy nagy operarajongó vagy. Honnan ez a szenvedélyes vonzódás a műfaj iránt?
A szüleim otthon komolyzenét hallgattak, főként operákat. Én zenei általános iskolába jártam, énekeltem a kórusban, tanultam hangszeren játszani. Közben édesanyám az Operaházban dolgozott közönségszervezőként. Már gimnazista voltam, amikor statisztálni kezdtem az Operában. Minden operában szerepeltem, amit csak bemutattak. Ha véget ért az évad, nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon folytattam. Éveken át ment ez így. Kerestem egy kis pénzt és közben megismertem a teljes operairodalmat. Nagy kedvencem Jonas Kaufmann. Boldogan utazom külföldre is egy-egy előadására, ha tehetem. Külön öröm, hogy nekem is sikerült átplántálnom a zeneszeretetet a fiamba. Gyakran járunk együtt koncertekre. Sőt, Máté már kritikákat is ír.
A fiadnak nemrég gyermeke született, milyen nagymama vagy?
Remek! Imádat! Állandóan ott vagyok. Látod, megint itt az egyensúly: egy hete elvesztettem az édesapámat. Nagyon idős volt már, hosszú hónapokon át feküdt kórházban, én minden nap bejártam hozzá. De ahogy kijöttem a kórházból, már hívtam a menyemet, hogy indulok hozzájuk. Ott volt a nehézség, a szomorúság, a bánat, és én rohantam az örömért. Az unokám kilenc hónapos és elképesztő figura! Egy fogatlan mosoly, egész pontosan most már négy fogú mosoly, és én minden bajt elfelejtek!
Szinte nincs olyan nap, hogy ne szerepelnél valamelyik műsorban, aktív nagymama vagy és még arra is marad energiád, hogy fontos ügyek mellé állj. Miért épp a Richter Egészségváros programsorozatot támogatod?
Érdekes módon én nagyon sok egészségügyi műsorban dolgoztam az életem folyamán. Gyakran szembesültem azzal, hogy az emberek azt se tudják, hogy hol van a máj, a vese, vagy a szív. Mindent tudnak az autójukról, a lakásukról, a kertjükről, de hogy belül mi történik, a lélekben, vagy testben, azzal kevesebbet foglalkoznak. A szűrést és a megelőzést a saját életemben is nagyon fontosnak tartom. Ezért veszek részt az Egészségváros programban. Szakemberekkel járjuk az országot és az embereket arra biztatjuk, hogy inkább előzzék meg a bajt! Vegyenek részt minél többen az ingyenes szűrővizsgálatokon!
Mi az, amire vágysz még?
Utazni szeretnék még sokat! Remélem, hogy a járványkezelés eredményes lesz, és újra kinyílik a világ. Vannak barátaim, akikkel gyakran csak néhány napra mentünk el egy-egy városba élményeket gyűjteni, feltöltődni. Ez nagyon hiányzik. Nagy kedvencem Olaszország, ezért, bár nekiveselkedtem már néhányszor, szeretnék jól megtanulni olaszul. El tudom képzelni, hogy elmennék egy kis olasz városkába, vagy faluba, bérelnék ott egy kis házat, tanulnám a nyelvet, ez nem lenne rossz! De természetesen a családom is ott lenne velem, főleg az unokám….
Ezt is olvasd el:
https://eletforma.hu/pelda-kep/a-ferjem-az-eletem-egyik-legnagyobb-ajandeka-interju-kandasz-andival/
