Hogyan lehetséges, hogy egy férfi kirobbanó formában érzi magát, erős, egészséges és a nemi vágya sem hiányzik, mégis meddőséggel küzd, ami ráadásul nem is valamilyen betegség miatt alakult ki nála, és nem is valamilyen genetikai elváltozás következménye? Testünk egy összetett, bonyolult "szervezet", szervezetünk pedig arra törekszik, hogy összességében megfelelő módon működjön, magyarul, hogy jól érezzük magunkat benne. Ezért általában a nem létfontosságú funkciókat rontja le, abban az esetben, ha nem megfelelő a tápanyagbevitel – mondja Ratkó Tünde szülésznő, termékenységi szakember. De nézzük, mit is jelent pontosan mindez?!
Az étkezés többet számít, mint gondolnánk
Az étkezés rendkívüli mértékben szól bele a termékenységi gondok kialakulásába. A tápanyaghiányos állapotok ugyanis elképesztő mértékben nyomják rá bélyegüket a szervezet működésére, ezzel pedig a nemzőképességre is. A megfelelő tápanyagpótlás sajnos kizárólag étkezéssel ma már csak nagyon nehezen megoldható.
Ugyanakkor vannak olyan ételek is, melyekkel éppen az a gond, hogy olyasmit tartalmaznak, amit nem kéne. Ilyenek az izoflavonidok, vagy a lignánok, melyek nagy mennyiségben találhatóak meg a szójában és a lenmagban. A két említett anyag kifejezetten jó hatással lehet a szervezetre, ha mondjuk egy éppen változó korban lévő nőről van szó. Ezek az anyagok ugyanis úgynevezett fitoösztrogének, melyek a szervezetben bizonyos szervek esetében ösztrogénként viselkednek. Így például nagyban képesek javítani a hőhullámokon, melyek a menopauza velejárói.
A férfiak esetében azonban a többlet ösztrogén alapvető gondot jelent; napjaink egyik legelterjedtebb endokrinológiai problémája az ösztrogéndominancia.
Ez a női nemi hormon a férfiak szervezetében is megtalálható, és fontos szerepet tölt be, de csak bizonyos mennyiségig. Ha túl sok van belőle - esetleg olyan anyagok is megjelennek, amiket ösztrogénnek ismer fel a szervezet – akkor bizony sérülhet a spermiumtermelés, mely a termékenységi mutatók ismeretében nagyon nem jó hír - mondja a szakember.
Mit ne együnk?
Hiba lenne egy-egy ételről kijelenteni, hogy nem szabad fogyasztani, hiszen ez távol áll az igazságtól. A mértékkel fogyasztott szója semmivel sem jelent nagyobb gondot, mint mondjuk a sárgarépa. De nagyobb mennyiségben már erősen problémás lehet. Ez pedig a kínai konyha szerelmeseinek, vagy éppen a vegetáriánusoknak nem jó hír, hiszen a tofu, vagy a szójabab az ázsiai konyha kedvelt alapanyaga. Fitoösztrogéneket tartalmaz további 300 növény, köztük gabona- és zöldségfélék. Ezért a fitoösztrogének fogyasztását nem lehet kiiktatni , különösen, hogy még a kávé, a tea, a sör, de még a vörösbor is tartalmazza.
De akkor mi a megoldás?
A megoldás - főleg a termékenységi problémák esetén, vagy családtervezésnél - a mértékletesség, és a tápanyagellátottság javítása. Előbbi egyszerűbb, hiszen sok olyan ételt és italt is fogyaszthatunk, melyek nem tartalmaznak fitoösztrogéneket.
A tápanyagpótlás azonban nehezebb, ahogyan arra már a cikk elején is kitértünk.
Nagyon jó megoldás lehet a férfivitamin alkalmazása. De ahogyan az lenni szokott, itt sem minden arany, ami fénylik. A patika polcai rogyásig vannak a vitaminkészítményekkel, melyek árban és kiszerelésben is jelentősen eltérnek.
Hogy mire figyeljünk?
A hasznosulásra! A tápanyagokat ugyanis nem csak bevinni kell a szervezetbe, gondoskodni kell arról is, hogy azok a lehető legjobban hasznosuljanak. Ennek két alappillére a készítmény komplexitása és a benne lévő anyagok kémiai kötései.
A komplexitás lényege abban rejlik, hogy a természetben ritkán találkozunk egy-egy anyaggal önmagában. A vas hasznosulása például jelentősen megnő, ha C-vitaminnal egyszerre visszük be. De ez a kapcsolat igaz például a réz és a cink esetében is. A megfelelő kémiai kötések pedig még egy nagy lökést adhatnak a hasznosulásnak. Ehhez biológiailag aktív, vagyis szerves kötéssel kell jelen lenni a lehető legtöbb anyagnak a készítményben. Ez a legtöbb esetben citrát és glükonát kötési formákat jelent, vagyis a terméken azt kell megnézni, hogy a benne szereplő anyagoknak megvannak-e ezek a kötési formái (pl.: cink-citrát, réz-glükonát).
