A represszió-szenzitizáció kapcsán beszéltem a túláradó szeretet és a "rideg tartás" súlyos következményeiről. Ha úgy képzeljük el ezt a személyiség-dimenziót, mint egy koordináta- rendszer vízszintes tengelyét, akkor a függőleges tengely neve lehetne a belső kontroll - külső kontroll attitűd. Mert míg a vízszintes tengely a "közeledés - távolodás", erőteljesebben fogalmazva a "szeretet - gyűlölet", vagyis az érzelmek tengelye, addig a függőleges tengely az "irányítás - önalávetés" dimenzió mentén jellemzi az embereket.

            Ez az attitűd is a koragyermekkori élmények alapján alakul ki.

Vannak szülők (rokonok, nevelők, gondozók), akik szinte mindig megteszik azt, amit a gyerek kér. (Ez  nem minden esetben szeretetből történik - gondoljunk csak az ún. "hideg - engedékeny" szülő-típusra, aki csak azért "enged" a gyereknek /is/, hogy az hagyja már békén.) Nos, ha a gyerek következetesen azt tapasztalhatja, hogy kielégül kompetencia-igénye: hatékonynak érezheti magát, mert rendre megteheti azt, amit akar, akkor kialakulhat benne az a meggyőződés, hogy belülről kontrollálni képes az események menetét.

A belső kontroll (a továbbiakban: Bk) attitűd pozitívan hat az érzékelésre, az észlelésre, a kitartásra, az igénynívóra és a teljesítmény-motivációra, valamint - ami cikkünk szempontjából kitüntetetten fontos - a szorongásra.

A Bk-os ember ugyanis feladat-helyzetben a korábbi sikerekre emlékezhet vissza, valamint - pozitív énképe alapján - az tudatosul benne, hogy tökéletesen bízhat önmagában; hogy kitartó; hogy tárgyilagosan mérte fel a helyzetet; hogy képes hatékonyan fellépni; és hogy nem túl könnyű, de nem is megoldhatatlan a feladat - éppen neki való.

Ennek átélése következtében egyfajta feldobottság, kellemes, könnyű izgalom (az éppen a jó teljesítményhez szükséges és elégséges "lámpaláz") és a flow-állapot járja át: egy olyan áramlás, lebegés, amelyben úgy érzi, hogy nemcsak a cselekvő ő, hanem maga a cselekvés is, sőt: a cselekvés tárgya is... ("Énbelőlem esik az eső, engem pólyál be az eső, s magam vagyok az áztató és növesztő eső.")

Egy szóval facilitáló: a cselekvést, a helyes viselkedést megkönnyítő, elősegítő ez a szorongás. És - mint várható - tényleg hozzásegíti emberünket ahhoz, hogy (most is, már megint) kitűnően álljon helyt, brilliánsan teljesítsen, lazán viselkedjen idegenek közt, könnyen kössön ismeretséget, ő legyen a társaság központja, a nagy nőcsábász vagy férfifaló...

Sajnos, itt van a buktató, a veszély is: hősünk egy picikét unatkozik a kitünősködés közben. Keresni kezd valamit, ami (a jelenleginél is jobban) feldobhatná: hogy legyen egy kicsit nagyobb tétje a dolognak - vagy hogy többen lássák... Igen, ebből lehet, lesz a kockázat vállalása, keresése, provokálása.

Mint megszokhatta a kedves Olvasó: tényleg nincsen rózsa tövis nélkül.

A gyakorló és a leendő szülők tehát éppen ezért figyeljenek oda, hogy ne legyen nagyon Bk-os az a gyerek. Kapjon arra is lehetőséget, hogy megtapasztalja: nem mindig sikerül megoldania csont nélkül a kritikus helyzetet, például azért, mert néha beleszólhat a dolgok menetébe a véletlen, beüthet a pech is.#pgae#

És ezen a ponton találkozhatunk a Bk ellentettjével: a külső kontroll attitűddel (a továbbiakban Kk).

Ennek kialakulásában a korábban jelzett túlzottan korlátozó szülői (nevelői) magatartás mellett szerepet játszik a következetlenség is. Gyakran előfordul például, hogy az egyébként "rideg" anya (aki rendszeresen nem megy be, ha sír a baba, mert "tudja", hogy most tette tisztába, etette meg, tehát hadd "erősödjön a tüdeje", "szokja a rendet"), ha összeveszett a férjével, vagy ha anyós-pajtás inspiciálása esedékes, akkor is felveszi, babusgatja a babát, "ellenőrzi" a pelust, ha "tudja", hogy "normális" esetben nem tenné ezt...

Ez a következetlenség bizonyos szempontból még rosszabb, mint a rendszeres elutasítás, mert a gyerekben a dolgok kiszámíthatatlanságának, bejósolhatatlanságának az érzése alakulhat ki, valamint az a meggyőződés, hogy a dolgok belülről nem ellenőrizhetőek, mert az események menetét külső tényezők, személyek irányítják, befolyásolják - innen a kategória elnevezése.

És bármilyen furcsának tűnik, de éppen ebből fejlődhet ki felnőtt korban a bigott vallásosság, a  szektákhoz csapódás mellett a próba-szerencse dolgokhoz való kóros kötődés is (különböző játék-szenvedélyek), s a fizetésnek, később a villanyszámlára félretett pénznek is a jósnőkhöz és "látókhoz" való vándorlása is...

A legsúlyosabb velejárója azonban a Kk attitűdnek az a szorongás, amely - facilitáló párjával ellentétben - megbénítja és legátolja az embert abban is, hogy azt megtegye, amit egyébként nagyon jól tud(na). Ez olyan sok embert érintő dolog, hogy külön dolgozatban kívánok foglalkozni vele.

Itt és most a Kk attitűdről kell még kifejtenem - szokásosan - azt, hogy egyrészt nagyon sokan így nevelődtünk: móresre tanítottak bennünket azok, akik maguk is ebben a "porosz" pedagógiai légkörben nőttek fel ("Az áldozatok áldozatainak vagyunk az áldozatai"), másrészt, hogy ennek az attitűdnek is vannak pozitív konzekvenciái.

A Kk személyiség nem kockázat-kereső, nem csapodár, hanem - pozitívan fogalmazva - hűséges, megbízható. A magánéletben és nagyon sok munkakörben éppen ezért előnybe részesítik az ilyen embert a (túlzottan) Bk beállítottságúval szemben. A bénító-gátló szorongás pedig csökkenthető - e témának áldozzuk a következő epizódot. Addig is:

  konzultációs lehetőség: (06-1) 24-00-117, [email protected], [email protected].