Az előző cikk fontos megállapítása az volt, hogy az úgynevezett külső kontroll attitűd olyan szorongást vált ki a személyben, amelynek hatására mintegy lebénul: egyszerűen képtelen megtenni az egyébként jól tudott dolgokat is.
Az események hátterében a kompetencia-motívum korlátozása áll. Ennek lényege, hogy a kisgyerek hatékonynak akarja érezni magát a különböző kritikus helyzetekben. Végső soron az életben maradása szempontjából fontos, hogy kapjon enni, ha éhes, és jelzi ezt; ne kelljen félnie a sötétben; ne csípje a pelenka... A korábban kárhoztatott "rideg tartás" miatt azonban gyakran nem teljesülnek ezek a kívánságai, vágyai.
Ennek következtében a hivatkozott külső kontroll attitűd alakul ki a gyermekben. Így a következő kritikus helyzetben nemcsak attól tart, hogy megint nem kapja meg azt, amit kér, de ugyanazok a vegetatív tünetek jelentkeznek, mint a korábbi kudarc során: sírni kezd (már előre), felgyorsul a szívműködése és a légzése, szédül, verejtékezik, a stressz hatására romlik a gyomor-bél traktus vérellátása, leáll úgyszólván a még egyébként is gyengén működő immunrendszere...
A (sajnálatos) ismétlődések mintegy arra tanítják a gyereket, hogy kritikus-, később feladat-helyzetben kellemetlen, diszkomfort érzések lesznek rajta úrrá. Ez a bűvös kör rontja a teljesítményét, hiszen, ha csak a bilire kellene ráülni, illetve énekelni, verset mondani hívják a ritkán látott nagyszülők, vagy az óvodás-pajtások szülei jelenlétében - a gyerek képtelen a már jól begyakorolt vetkőzésre vagy az ismert szöveg szavalására, éneklésére, mert lekötik a korábban felsorolt vegetatív tünetek, melyekre nem lehet nem figyelni...
A spirál egyre tágul: mind több és több ilyen kritikus-, illetve feladat-helyzet alakul ki körülötte, s ezekben is csak azt érzi, hogy gombóc van a torkában, sírós a hangja, melege van, pisilni kell, fáj a hasa...
A szakemberek debilizáló szorongásnak nevezték el ezt az állapotot.
A köztudatban a debil a csökkent szellemi képességűt jelenti, pedig a szó pontos fordítása: gátolt, bénult.
A debilizáló szorongás pontosan így is "működik": megbénítja mintegy a gyermeket, később a felnőttet is - így gátolja abban, hogy megtegye azt, amit egyébként jól tud.
Klasszikus példa erre a vizsga-szituáció, vagy a felelés, számonkérés más formája.
Otthon és még a "tett-helyre" menet is kitűnően tudja az illető a tőle elvárható választ, viselkedést - de a szituációban lebénul. Gondoljanak felnőtt olvasóim a jogosítvány megszerzésére, a nyelvvizsga letételére, a válóper megbeszélésére különélő házastársukkal... hosszan sorolhatnám a példákat, bizonyítva, hogy a debilizáló szorongás nemcsak a gyerekkor réme. S hadd utaljak arra is, hogy milyen pontosan tudjuk, mit és hogyan kellett volna tenni, mondani - amikor már visszafelé kullogunk kudarcunk helyszínéről.
Tudják, hogy most a felelősségre utalás és a feszültség feloldása következik.
Igen: ne ugorjunk minden moccanásra, de vigyázzunk rá, hogy inkább belső kontrollos legyen a gyerekünk, a kritikus helyzetek többségében sikeresnek, kompetensnek érezhesse magát. A gyakoroltassuk az ilyen helyzetek jó és egyre magabiztosabb, "gépiesen helyes" megoldását, mert így a még itt-ott fellépő szorongás mellett is, "automatikusan" jól tud majd teljesíteni. Ennek következtében egyre több sikerélménye lesz, s előbb-utóbb ezek emléke fog felidéződni a következő feladat-helyzetben.
Optimizmusom alapja, hogy a külső kontroll attitűd s az ezzel korreláló debilizáló szorongás tanult viselkedés-forma, tehát módosítható, 180 fokkal is átfordítható.
Eddig olyan személyiség-típusokat mutattam be az ön- és partnerismeret segítésére, amelyek bipolárisak: az illetőt könnyű "besorolni", hogy inkább ide vagy oda tartozik, mert összesen két választási lehetőség van.
A jövőben a 3, majd a 4..., végül az 16 osztályozási lehetőséget tartalmazó tipológiák kerülnek sorra. Kézenfekvő, hogy minél több választásra van mód, annál "pontosabb" lehet az eredmény: mind árnyaltabb lesz a kép, mert mind kevesebb embert lehet begyömöszölni ugyanabba a dobozba - de természetesen mind nehezebb lesz azt is eldönteni, hogy emberünk hová sorolandó.
Kedvcsinálóként leírom, hogy - a klasszikus tipológiák mellett (pl. az indiai ayurvéda, a görög eredetű temperamentum, a világ minden táján /Kínában, Indiában, Dél-Amerikában is/ egyaránt 12 osztályt tartalmazó asztrológia) - bemutatom a legkorszerűbb személyiség-felfogásokat is. Így megismerheti az Olvasó a régi-új enneagram 9 osztályát, valamint a 20. század második felében élt s alkotott T. Leary tipológiáját és diagnosztikáját is, ahol 16 interperszonális alaptémából épül fel a 8 osztály, ám legalább 3, legfeljebb 5 én-állapottal tehető még differenciáltabbá az értelmezés...
Tehát folytatjuk. Addig is
konzultációs lehetőség: (06-1) 24-00-117, [email protected], [email protected].
