"Csomagodat nem bontsd ki, ha végínségre jutsz,

 Azért a véred ontsd ki, amiért sírni tudsz"

                                                                       (József Attila)

Az előzőekben röviden áttekintettük, a hormonhatások érzelmeket befolyásoló hatásait. Ez a testükben -akaratunktól függetlenül - működő folyamat nemcsak előnyöket, de terheket is okoznak hónapról-hónapra a nő életében. Részben ezért nem tud olyan egyenletes, kiegyensúlyozott érzelmi-hangulati állapotot nyújtani, mint a férfiak (egy része). Ez nem jelenti azt, hogy egyenletes teljesítményre nem képes. A testi hatásokra bekövetkező, az érzelmi-hangulati és libidókésztetés változásokkal korunk lányai, asszonyai - sajnálatosan -  nem számolnak. A kikerülhetetlen hatások eredetét a természetes-fiziológiás folyamat megértése helyett csak elszenvedik. Az érzelmi hullámzás okát másban keresik, sőt meg is találják. Evvel felesleges, és sok esetben elkerülhető zavart "kavarnak" saját életükben.

A tradicionális és jelen kultúrák viszonya a menstruációhoz

Érdekes lehet elgondolni azon, hogy a gerincesekhez képest az emberiségben - még az ősidőkben - milyen jelentős változás következett be. Az állatvilágban a nőstényeknél a menstruáció a reprodukciós képesség jelzéseként szerepelt (illatával, testszín változásaival). Ősi elődeinknek micsoda veszélyt jelenthetett a menstruáló nő. A vérszag fokozott veszély jelenthetett az egész közösség számára. El is különítették őket, tűzzel és harcosokkal őrizték. Azonban, ha a fogantatás időszaka és a menstruáció egységben marad, talán kihalt volna az emberiség. De a természet bölcs, a két folyamat kettévált (szerintem). Néhány nő szervezete azonban őrzi a régi összefüggést, atavisztikus. A vérzés és a termékenység időszaka egybeesik. Volt olyan "meddő" paciensem, aki "jól nevelten" kerülte a menstruáció alatt a nem életet, és nyolc éve vágyott gyermekre. Szinte az első "szokatlan" együttlét után teherbe is esett.

Általában azonban a menstruáció és az azt követő néhány nap a legalacsonyabb ösztogén szinttel jár. Nincs szüksége a szervezetnek a megtermékenyítő hímre. Meg is lett az eredmény: bizonyos kultúrákban a menstruáló nő szexuális tabu, vagy más szóval tisztátalan. Nem befogadó a szó lelki és fizikai értelmében egyaránt. És mindebben nemcsak a sokasodás biztosítása, hanem a férfi-nő kapcsolat békéjének, a nőnek a férfi felé befogadó, elfogadó "lágy" arcának a biztosítása is szerepet kapott.

Szinte valamennyi tradicionális kultúra vagy nyílt tiltásokkal, vagy szimbolikus formában, de egyértelműen fizikai kímélet alá helyezte a menstruáló nőt (alacsony ösztrogénszint).

A zsidó kultúra a fürdőházban előírtan megejtett tisztasági fürdőt írt elő, azaz egyértelműen kimondja, hogy ezen idő alatt tisztátalan, szexuálisan nem megközelíthető állapotban van. A megtisztító fürdő után (menstruáció teljes lezajlása utáni 1-2 nap) térhet otthonába.

A magyar parasztkultúra a babonaságba ágyazottan ugyan, de szintén kímélet alá helyezte a menstruáló nőt, tiltva a legnehezebb fizikai munkákat: mosás, kenyérdagasztás, falmeszelés. A babonaságon átsüt a másik fogalom a tisztátalanság, ugyanis, a ruha nem lesz tiszta, a meszelés csíkos és nem elég fehér, a kenyér lapos, sületlen marad.

Jelenünkre egyre inkább jellemző, hogy gondolkodás nélkül elveti a múlt értékeit, szokásnak, megváltoztatandónak minősítve azt. Ugyanez történt a női hormonciklus változások értékelésével is. Nemcsak az a változás, hogy a hormonális fogamzásgátlók hatására a kívánt terhesség szándék kontrollja alá került. Ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy a biológiailag determinált hormonszintek represszió alá kerülnek, csak részlegesen érvényesülnek. (Több nő nemcsak egészségileg tűri rosszul, hanem a szexuális késztetettség csökkenéséről is panaszkodik.) Tapasztalataim szerint ezeknek a panaszoknak a hátterében sokkal inkább a női önértékelés sajátosságai mutatkoznak meg, ugyanis ezekben az esetekben a nő  önértékelésében a reprodukciós képesség birtoklása dominánsan szerepet tölt be. Mások ezzel szemben "remekül" reagálnak a hormonális fogamzásgátlóra, és valódi öröm számukra, hogy szexuálisan felszabadulttá vállnak. (Ma már nagyon alacsony hormontartalmúak ezek a gyógyszerek.)

Mindezen könnyebbségek mellett egyre inkább az tapasztalható, hogy a nők egy része egyre inkább "betegségként" éli meg a menstruációt. Néhányan szinte munkaképtelenné vállnak a fájdalomtól. Vannak, akik néha még el is elájulnak. Mások kapkodják a különböző fájdalomcsillapítókat. Továbbá vannak, akiknek a vérzés elhúzódóvá válik. Egyszóval a nők többsége úgy éli meg a menstruációt, mint gátló, akadályozó rosszat.

A tudomány által elő is állt a "megoldás", olyan fogamzásgátló képében, amely felfüggeszti akár egy évre a menstruációt. Sokan azért ettől visszakoznak, mert az egészségtudathoz hozzátartozik a menstruáció (akár a fogamzásgátló következtében fellépő "áttöréses" vérzés is).

Sok nőben súlyosan ambivalens saját női működéséhez való viszonya.

Ma már a nők többsége életébe nem tervezi be a menstruáció energiacsökkentő, lehangoló, "mattságot" okozó napjait. Igyekeznek a férfiakhoz hasonló "egyenletes" energiaszintet, érzelmi-hangulati életet mutatni, és ami rosszabb megkövetelni önmagunktól. Teszi ezt úgy, hogy még a gondolataiból is kiszorítja a biológiai működése hatásait. Ez igaz nemcsak a munkatervezésre, a fizikai megterhelés vállalására, de a kapcsolatokban való működésre is. Sokszor még a kellemesnek ígérkező egyhetes síelés, nyaralás tervezésében sem kap szerepet. Az utolsó pillanatban eszmélve azon gondolkodik, hogy mit és hogyan vegyen be, hogy vérzése ne zavarjon bele a terveibe (holott pont az a baj, hogy nem tervezett!).

Természetesen nem veszi észre, hogy a premenstruális napokon ingerültebb, sértődékenyebb, veszekedősebb. Ha erre valaki jóindulatúan figyelmezteti, felháborodik, mintha valami olyanra figyelmeztetnék, amit "jó teljesítménnyel" ki kellene küszöbölnie.

A nők általában önmagukat az "igazinak" a köztes időszakban (legmagasabb ösztrogénszint) tartja. Ilyenkor szikrázó a haj, a szem, az arcbőr színei teltek. A test hajlékony, könnyed. A mozgása kecses. A hangulat vidám, incselkedő, nevetős.

A premenstrum is, a menstruáció is más-más szinten, de kihat a küllemre, és ezen keresztül a közérzetre. A premenstrumban a testsúly akár néhány kilóval átmenetileg több lehet (a mikro ödémák miatt), szinte egyik napról a másikra. (Többen ettől megrémülve vízhajtóznak, fogyókúrázni kezdenek, mert úgy érzik, hogy "nem férek bele a ruhámba".) A mell feszül, sőt fájhat. Kellemetlen "rügyek" jelennek meg a bőrön, a haj lesimult, a szemek karikásak, fáradtak. Ezt sokan nem természetes jelenségnek, hanem a "megrondultam", "ronda vagyok" ergo: maradok rémdrámájaként élik át.

A női biológiai változások helyüket és ezen keresztül értékvesztetté váltak korunkra.

Ezt az értékvesztettséget sok nő, mint önértékelés válságot szenvedi meg. Általános mentális problémából egyéni megnyomorodottságok születnek.

Dr. C. Molnár Emma

A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,

Pszichoterapeuta