"Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem.

 Jaj, majdnem összenyom a félelem.

 Egy ölelésben, asszonyok,

 ki halna meg velem?"

 (József Attila)

Eléggé nehéz, sőt elveim ellen való lenne azt álltani, hogy a világ egyik legszebb érzelme, a szerelem hormonfüggő lenne.

Én magam - őszintén megvallom megrémültem, amikor hallottam a nagy felfedezésről: a szerelem érzés nem más, mint az endorfin szint hirtelen emelkedése az agyban, mely emelkedést egy másik ember jelenlétéhez társítva szerelemnek nevezünk. Még ha neurohormonálisan így is lenne, maradnék annyira pszichológus, hogy a véletlen birodalmába sorolnám, hogy miért pont ennek és nem a másiknak a jelenlétében "ugrott meg" az endorfin szint. Sőt, mint köztudott a csokoládé is megemeli az endorfin szintet és ennek következtében már a csokoládé látványa is örömöt okoz. Ennek ellenére ezt a társított élvezetet nem merném szerelemnek nevezni. Ha valaki azt állítaná, hogy ő "a csokoládéba szerelmes", arra gondolnék, hogy persze, mert ez "veszélytelenebb", mintha egy férfi iránt érezne így.

 A szerelem és a szexualitás azonban más tőről fakad, de eggyé is olvadhat (szerencsés esetben). Mi most elsősorban a szexuális késztetés oldalát vizsgáljuk, amit természetesen átszínez, átfest, felfűt a szerelem érzelme.

Az előbbiekben vázolt probléma folytatódik párkapcsolatban. A premenstruációs időszakban, a menstruáció alatt is sokan ingerültek. (Vannak, akik ilyenkor nyüzsögnek: takarítanak, mosnak, szekrényt pakolna, szóval "piszkot űznek", legszívesebben "kitakarítanál" férjüket is önmaguk mellől.

Mások, ha a menstruáció alatt nem is él nemi életet, alig várja, hogy annak végeztével pótolják a kimaradt napokat. Viszont akár menstruáció alatt, akár az azt követő néhány napban a szexuális válaszkészség csökkent. A szexuális aktus(ok) során kevésbé jön izgalomba, nem vagy nehezen ér el orgazmust. (Ebben is egyenletes szintet kíván elérni - hiszen a férfiak ebben is egyenletes teljesítmény mutatnak.)

Egyszóval: korunk nője mivel általában nem kalkulál saját biológiai szintű változásaival, saját állapotát, és saját önrészét a saját életében (énrészesség), a szerepét anullálva, a hibát és a hibást a másikban találja meg. (A pszichológia szótárában ezt a folyamatot hívják énrészesség tagadásnak, amely természetesen egyáltalán nem jelent tudatos tagadást, azaz hazugságot.)

Sokan, mivel nem kapcsolják össze a biológiai és a kapcsolati történéseket nem, vagy alig értik, hogy kapcsolatuk szinte olyan, mint a hullámvasút: "a nem kellesz", "mit akarsz tőlem?, "mit akarunk egymástól?" "hagyjuk abba az egészet, csak veszekszünk", és az édes kibékülés, az egymásra hangolt "turbékolás" szakaszaiból áll.

Néhányan ezeket a feszültséggel teli időszakokat valamilyen hiányban találják meg, például a "gyógyírt" a közös gyermek megszületésétől várják, amely "értelmet", végleges "kapcsot" hoz életükbe.

A szülést követő időszakot a gyermek egy éves koráig gyermekágyas időszaknak hívjuk (szakaszai: korai gyermekágy a gyermek 6 hetes koráig, középidős gyermekágy a menstruáció megjelenéséig, késő szakasz a gyermek egy éves koráig).

A szülést követően a menstruációs ciklus kialakulásáig gyakorlatilag nincs ösztrogén termelés. A női test a szoptatásra áll be, az ehhez szükséges hormonok hatása alatt áll.

Szerencsére napjainkra egyre jobban terjed a nők szoptatás iránti kedve, a gyermek igényeihez alakított szoptatási rend.

Az azonban eléggé sajnálatos, hogy evvel párhuzamosan nem jelent meg az az ismeret, hogy a nő, nemcsak az érzelmeivel és gondolataival fordul csecsemője felé, hanem teste is erre hangolódott át. Életükben átélik, hogy csalódtak önmagukban, mert úgy gondolták, hogy "ha meglesz a gyerek, még boldogabbak lesznek". Ez alatt azt gondolják, hogy a terhesség alatt nehezített szexuális életük tökéletesen helyreáll. Ezzel szemben néhányan azt tapasztalják önmagukon, hogy férjük gyöngédségét, szeretetét olthatatlanul szomjazzák, viszont a vággyal telített szerelmi élet helyett nemi életet élnek. A megváltozottságról alig-alig mernek szólni. Takaróznak a fáradtsággal (ami tény), takaróznak avval, hogy zavaró ha felsír agyerek (ami tény), takaróznak a megváltozott hüvelyérzésükkel, különösen a várt orgazmus elmaradása miatt (ami általában nem tény). Azaz a közgondolkodásban nem kapott teret az az összefüggés, hogy a hormonállapot a családdá szerveződésnek kedvez, az apa-anya kapcsolat kialakulásának is, amellett, hogy szoptat. (A szoptatás, ami nemcsak etetés, hanem szoros, biztonságot és kölcsönös kielégülést jelentő kapcsolat is az anya-gyermek viszonyban.)

A férfi-nő kihívást jelentő kapcsolat majd előhívódik a szülőtársi kapcsolat stabilizálódását követően. Nem érdemes erőltetni, megrémülni. Ezt fontosnak tartom kiemelni, mert utóbbi időben egyre több középidős gyermekágyas anya keresett fel avval a panasszal, hogy miközben boldog gyermekével, férjét jó apának tartja, mégis nagy baj van a kapcsolattal. Nagy a baj, mert "nem gondolta, hogy elvesztette nőiségét", " érdeklődést", "félig frigiddé vált" stb. Mások arról panaszkodtak, hogy a férjük érdeklődése veszett el irányukba. Bár nem gondolják, hogy meg lennének csalva, mert kényeztetést kapnak, látható a férjük öröme, mégis. Baj van, mert "a férje elfordul egy puszival", "úgy gyönyörködik, mint egy oltárképben" stb, stb. Igen, vannak férfiak, akik ösztönösen megérzik, hogy a nő számára az anyaság az elsődleges, és türelmesen várnak.

Az élet nagy változása, amikor az addigi csak férfi-nő kapcsolatban megjelenik az anya-apa, a szülőtársi kapcsolat, amely nemcsak érzelmi, hanem hormonális változások bázisán történik. Ezt a változást sokan úgy képzelik csupán, mint egy összeadás műveletet, és csalódnak. Ijedtükben szexuális problémától félnek, holott másról van szó. A természet bölcsességéről, arról a változásról, mellyel kapcsolatukban új értékek alakulnak ki. A régi nem tűnik el, csak "türelmesen várakozik", míg ötvözet képében meg nem jelenik a lélek színpadán, ahol minden helyére kerül, testileg-lelkileg egyaránt.

Dr. C. Molnár Emma

A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,

pszichoterapeuta