Beszélni sem könnyű róla, mondja Eisenkrammer Károly.( Élet-munka: 25 éve kerékpározik és sportol versenyszerűen; jelenleg a Tour de Hongrie Szervezőbizottságának az elnöke). Olyan sokrétű sportág ez, olyan sok területből áll (kezdve a versenysporttól a hobbi szintig, mindenki mást szeret benne), hogy nehéz kiválasztani egy olyan témakört, amiről mélységében érdemes beszélni. És persze időfüggő is, ha estig ráérünk, akkor sikerülhet...

 Én a Belleville randevú, vagyis Francia rémes című animációs film óta tudom, hogy nehéz dolga van a kerékpárosnak...Milyen fajtái vannak a kerékpározásnak?

Alapvetően a versenysport és a szabadidősport válik külön egymástól, de a versenysport tükrözi leginkább, mennyi területe van a kerékpározásnak.

A legrégebbi kerékpársport az országúti- és a pályakerékpározás, ezt sokan keskenykerék-kerékpársportnak nevezik, maga a versenysport lassan 120 éves.

Egyszóval a hagyományos versenysport az országúti kerékpározást (ennek a csúcsa nálunk

a Tour de Hongrie francia minta alapján) és a pályakerékpározást (ez ferde körpályán történik) jelenti.

Kevesen tudják, hogy ezelőtt 100 évvel több, mint 60 kerékpáros pálya volt Magyarország területén. Rendkívül népszerű volt a kezdetekben ez a sportág. Azt is kevesen tudják, hogy sokkal régebbi, mint a labdarúgás, az első magyar labdarúgó bajnoki mérkőzést például a kölcsönkért Millenáris kerékpáros stadionban tartották, ez is sokat mutat abból, mennyire régi és nagy múltú mindez.

És mi a jelen?

Vannak újabb stílusok, például a BMX, ami körülbelül 20 évvel ezelőtt jelent meg a világon, vagy a mountain bike, ami 15 év óta hódít és jelenleg is viszi a prímet, főleg Magyarországon, hiszen a veszélyes közlekedési viszonyok miatt kevesen szeretnek biciklizni az országúton.

Van olyan stílus, amit csak az ismer, aki csinálja?

Rengeteg. A montain bike-nak is több versenyfajtája van. A klasszikus versenyszámban az ember le-föl megy a terepen, az győz, aki hamarabb teljesíti a távot a mezőnyben.

A down hill már egy speciális változat, talán a leglátványosabb. A versenyzők egyenként indulnak - gerincvédővel, könyökvédővel, full-face sisakkal.

Egyszer egy világbajnokságon, a pálya szélén álltam és becsuktam a szemem, mert nem akartam látni, hogy valaki 70-80 km/órás sebességgel nekimegy a fának, de nem ment neki senki! Számomra egészen elképesztő, hogy a kerékpáros technika (a gumik, a teleszkópok, a vázak) milyen fejlettségi szinten vannak. Már-már a fizikai törvényekkel ellentétes módon tudnak a versenyzők lejönni a hegyről, szakadékokat ugratnak át, zuhannak le és haladnak tovább baleset nélkül!

Ez az extrém része, ami tényleg külön kategória.

Abszolút, de világbajnoki versenyszám a four cross-szal együtt, ahol ehhez hasonló felszerelésekkel, de rövidebb pályán kell lejönni. Egymás mellett négyen indulnak, ők küzdenek meg néhány száz méteres pályán a továbbjutásért.

A mountain bike sport klasszikusabb részét már sokan űzik. Itt egy kevésbé veszélyes pályán kell leküzdeni a hegyet, fölfelé és lefelé egyaránt. Ennek is van két területe: az egyik olimpiai versenyszám, gyors és rövid pályákon zajlik, a másik a maratoni része, ami nálunk is népszerű az utóbbi időben.

Van például egy top maraton sorozat, amely négy versenyt ölel magába, de inkább szabadidős rendezvények ezek, többezer fős részvétellel. A táv teljesítése a cél, nem a dobogó.

Együtt vagyunk, sokan vagyunk, családok, barátok találkoznak ilyenkor. Komoly kihívást jelent például a Mátra Maraton, ahol együtt győzzük le az emelkedőt és a Kékestetőt. Teljesítünk 5 órát, közben megállunk a pihenőknél, felfrissülünk, a táv teljesítésének az öröme az, amiért sokan eljönnek.

Milyen távok vannak?

Nincs egységes táv, ez helyenként és szokásonként változik. Nálunk a maratoni rendezvényeknél három távot jelölünk ki: extrém táv (80-100 km), klasszikus vagy középtáv (40-60 km) és light vagy rövidtáv (20-30 km).

De nemcsak a távolságban, hanem a pálya nehézségben is jelentős különbségek vannak.

Az extrém távon például egy nyomsávú ösvényeket lehet találni, nem könnyű rajta le- és fölmenni a kerékpárral, sokat kell tolni a biciklit, ezzel szemben a light vagy rövid távú versenyeknél az út kétharmad része aszfalton zajlik, védősisak persze ehhez is kell!

Hogy milyen pályák vannak, területe, országa válogatja, de minden hegységnek vagy útnak megvan a maga rendezvénye.

Mindenhol lehet verseny? Ott is, ahol nincs út?

Igazából nem. Éppen az a cél, hogy kerüljük a természet károsítását. A versenyekkel nem megyünk olyan helyekre, ahol egyébként nincs kijelölve turistaút. Egy-egy verseny szervezése során mindig egyeztetünk a természetvédőkkel, az erdőgazdasággal, fontos, hogy olyan helyeken legyen az útvonal, ahol a vadakat és a tájat nem sértjük.

Nehéz lehet az extrém-változatokkal összehangolni mindezt, ahol éppen a dzsungelterep a lényeg... Minden versenyszámot kipróbáltál már?

Még nem. Összesen három szakágban versenyeztem: országút, pálya, mountain bike - de ebből sem az extrém változat. Számos olyan stílus van, amit még sohasem próbáltam, és valószínűleg csak nézni fogom ezután is.

Például van olyan stílus, amit csak nagyon kevesen ismernek Magyarországon, pedig most novemberben lesz a világbajnoksága nálunk. Olyan terem-kerékpározás ez, ami közel van a tornához, a ritmikus gimnasztikához, ahol egy kerékpáron zenére "táncolnak" a versenyzők, a kerékpáron mutatnak be egy kűrt. De van terem-kerékpáros foci is, ahol a labdát csak kerékpárral lehet érinteni. Aki nem látott még ilyet, talán el sem tudja képzelni...

Az én kedvenc példám a vízalatti hoki. Hogy készültél a versenyekre?

Komoly edzésmunka előzi meg a versenyeket, mint minden más sportágban. Talán annyival másabb, hogy itt minél magasabban űzi valaki a kerékpározást, minél többet versenyez, annál kevesebbet edz, mert a versenyzés maga a felkészülés. Versenyről-versenyre utaznak a profi sportolók, ebből áll az életük.

A Tour de France nemcsak verseny, hanem a turisztikai "bemutató" is.

Bátran lehet a világ egyik legnagyobb sporteseményének nevezni a Tour de France-t, hiszen legtöbben az olimpiát nézik, második helyen a labdarúgó világbajnokság áll, harmadik pedig a Tour de France - viszont azt is tudjuk, hogy olimpia és labdarúgó világbajnokság csak négy évente van.

A Tour de France a legismertebb sportág a világon, idén 101 éves. Úgy jött létre, hogy egy francia újság emelni akarta a példányszámát és keresett egy témát, amire "ráharapnak" majd a franciák, mert a részesei lehetnek. Másrészt ott volt az a gondolat is, hogy a rendezvény által mutassák be az országot.

Miért nem kap nálunk is ekkora figyelmet a kerékpározás?

Talán azért, amiért általában a szabadidő sportok nem kapnak akkora figyelmet, amekkorát máshol a világon, de Európában mindenképp. Sokan mondják, hogy mi "sport nemzet" vagyunk. Én úgy fogalmaznék, hogy ahol olimpiai sikersportágban lehet nevezni, ott igen. Nézzük meg, mennyit futnak, túráznak, kirándulnak, úsznak, kerékpároznak máshol az emberek, és hol tart az egészségük hozzánk képest.

Amit sportügyben szeretnénk látni magunkról, az egészen más, mint a valóság. Az út viszont megvan és járható, saját kárukon jövünk rá, hogy tennünk kell magunkért valamit, mert az egész napos munka mellett meghalunk, ha nincs feltöltődés.

A futás, a láb mindig kéznél van, a biciklit is le tudom akasztani, bármikor elmehetek mozogni egy félórára. Kikapcsolódni, oldani a feszültséget így is lehet.

Molnár Eszter 'Egoni'