Akut fájdalom

Jellemző rá, hogy viszonylag rövid ideig tart. Ilyen fájdalom a szívinfarktus, az akut vakbélgyulladást kísérő fájdalom, műtét utáni fájdalom stb. Az alapbetegség megszűnése után elmúlik. Tünetei: szapora szívdobogás, vérnyomás-emelkedés, izzadás, izmok megkeményedése, kitágult pupilla. A beteg szorong, halálfélelme van. Megváltozik néhány hormon szintje, a vércukorszint, stb. Ez a fajta fájdalom hasznos, mert figyelmeztet, hogy valami nincs rendben. A legfontosabb ilyenkor a kiváltó ok megszüntetése: pl. a vakbélgyulladás esetén a műtét. Ennek ellenére elengedhetetlen a fájdalom csillapítása, mivel az elviselhetetlen fájdalom krónikussá válhat. Sokan azt gondolják, erős akarattal le lehet győzni a fájdalmat. Ez sajnos nem igaz. Az akut fájdalom jól gyógyítható, csak idejében és a megfelelő módon kell hozzáfogni a kezelésükhöz.

Krónikus fájdalom

Ha az akut fájdalmat nem megfelelően kezelik, krónikussá válik. A kiváltó betegség megszűnt, esetleg átalakult krónikus betegséggé, más esetben olyan betegséggé, melyet szinte lehetetlen befolyásolni. Ilyen a krónikus ízületi gyulladás, a cukorbetegséget, szélütést kísérő idegkárosodás stb. Nagyon sok esetben nem sikerül kézzel fogható okot találni, mivel az idegek működésében keletkezik zavar, melyet a mai képalkotó eljárásokkal nem mindig sikerül kimutatni. A szervezet 3-4 hónap alatt fokozatosan alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Ez a típusú fájdalom nehezen behatárolható, állandó, mélyen elhelyezkedő fájdalom, amely nagyon megviseli a beteget. Elmaradhatatlan kísérő tünet az állandó gyöngeség, fáradtság, a teljesítőképesség csökkenése. Persze az ilyen ember hangulata is gyökeresen megváltozik. Depresszióssá, búskomorrá válik, álmatlanság gyötri, megváltozik a viselkedése is, melyet nem csak a krónikus fájdalom okoz, hanem az azzal összefüggő problémák is. Az ember munkaképtelenné válik, anyagi problémák jelentkeznek. Ezek a lelki zavarok gyakran megbontják az addig harmonikus családi kapcsolat. Sajnos a krónikus fájdalom sokkal nehezebben kezelhető, mint az akut fájdalom, de a betegek kb. 90%-nál sikerül megfelelő kezelés mellett elviselhetővé tenni.

A krónikus fájdalmat két nagy csoportra oszthatjuk: a onkológiai és a nem onkológiai eredetűre. Az onkológiai betegségeknél a fájdalmat okozhatja maga a tumor, de az onkológiai betegségeknél alkalmazott kezelés következménye is (a száj nyálkahártyájának gyulladása a kemoterápiánál, a besugárzást kísérő fájdalmak, stb.). Krónikus, nem onkológiai fájdalom leggyakrabban az életkor előrehaladtával jelentkező derék- illetve gerincfájás, valamint az ízületi fájdalom. Ide soroljuk a különféle fejfájásokat, egyéb betegségeknél keletkező idegbántalmakat. Ezeknél a típusú fájdalmaknál nagy szerepet játszik az egyén életstílusa, hangulata, szociális helyzete stb. Szlovákia lakosságának kb. 25-30%-a szenved krónikus fájdalmakban. A kiváltó októl függetlenül a krónikus fájdalom nagyban megváltoztatja az ember egyéniségét, életvitelét. Sokan úgy gondolják, hogy a krónikus fájdalmat lehetetlen gyógyítani, de ez nem igaz. A mai orvostudomány a fájdalomcsillapítók igen széles skáláját alkalmazza.

Hogy mérhető a fájdalom?

A fájdalom igencsak az egyéntől függő érzés, mivel minden ember másként éli át a fájdalmakat. Hogy "mérni tudjuk", tíz számjegyből álló skálát használunk, amelyen a nulla (0) azt jelenti, hogy nincs semmilyen fájdalom, míg a tízes az elviselhetetlen fájdalmat jelöli. A kezelés folyamán a beteg folyamatosan jegyzi a fájdalom erősségét, így mérhető le a kezelés sikere.

Mely gyógyszerek a legalkalmasabbak?

A fájdalomcsillapítókat két nagy csoportra osztjuk: az opiátokra és a nem opiátokra.

A nem opiátok közös vonása, hogy olyan anyagok termelődését csökkentik a szervezetben, melyek növelik a fájdalom érzékelését.

Az opiátok a legbiztonságosabb fájdalomcsillapítók közé tartoznak, ha a beteg nem lépi túl az orvos által meghatározott adagolást. Sok esetben azonban a beteg és az orvos tart a hozzászokás veszélyétől.

Leggyorsabban a vénás injekciók hatnak, de ezt csakis orvos írhatja fel. Több gyógyszer is kapható pezsgőtabletta, esetleg granulátum formájában, igen gyorsan kifejtik hatásukat. Vannak olyan gyógyszerek, melyek gyors felszívódású hatóanyagot tartalmaznak. A retard típusú gyógyszer előnye, hogy elég naponta egyszer bevenni, viszont csak hosszabb idő után kezd hatni. A végbélkúpok nem érintkeznek közvetlenül a gyomor nyálkahártyájával, ezért lényegesen kevesebb gyomorpanaszt okoznak. Napjainkban igen elterjedtek a koffeinnel, C-vitaminnal kombinált fájdalomcsillapítók. Nem szabad elfeledkeznünk a különféle krémekről, kenőcsökről, ragtapaszokról sem, amelyek a fájdalom helyén fejtik ki kedvező hatásukat.

Mire ügyeljünk gyógyszerszedéskor?

Tartsuk meg a megfelelő adagolást. Ne lépjük túl a maximális napi adagot, mert ezzel fokozzuk a mellékhatások kialakulásának veszélyét. Ha a fájdalom nem állandó jellegű, akkor csak fájdalom esetén szedjünk a gyógyszert. A legtöbb gyógyszer izgathatja a gyomor nyálkahártyáját, ezért érdemes étkezés után bevenni.

Optimális fájdalomcsillapítás: fölöslegesen ne szedjünk fájdalomcsillapítót, főleg ne azért, hogy megelőzzük a fájdalom kialakulását. Ne essünk a másik végletbe se: ne sanyargassuk feleslegesen magunkat. Igyekezzünk megtalálni az arany középutat a fájdalomcsillapítás terén, mely nem mindig egyszerű.

Fontos megjegyezni: a fájdalom azt jelzi, hogy a szervezetben valami nincs rendben. Ha néhány nap után sem múlik el, már a kezdet kezdetén nagy intenzitással jelentkezik, esetleg eddig nem tapasztalt panaszok kísérik (szédülés, hányinger, kettős látás, láz, mentális zavar, emésztőrendszeri panaszok, széklet- vagy vizeletvisszatartási nehézségek, eszméletvesztés, mellkasi fájdalom, általános elesettségi érzés, végtagok gyöngesége), azonnal forduljunk orvoshoz, hiszen létfontosságú a kiváltó ok felderítése és helyes kezelése. Ilyen esetekben kísérletezni a fájdalom csillapításával akár az életünkbe is kerülhet!

Dr Póczik Gábor cikke nyomán