2005. április 14-15: a VADASKERT Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért

és az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért konferenciát szervez "Alternatív konferencia a gyermekek védelmében" címmel, a budapesti Vadaskert Kórházban. A konferencia a hazai gyermekvédelem hiányosságairól és az alternatív gyermekvédelmi lehetőségekről szól. Célja, hogy a gyermekek érdekét szem előtt tartva ráirányítsa a figyelmet a gyermekvédelem problémáira. A konferencia védnöke Göncz Kinga, Ifjúságügyi, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi miniszter. Az előadók neves hazai gyermekpszichiáterek, pszichológusok, jogászok.  

A hazai gyermekvédelem lényegében a mai napig megőrizte a 40-es évek végén és az 50-es években kialakult szervezeti formáját. Működésében a bevezetett változások ellenére az 50-es évek szakmai szemlélete uralkodik. "Gyermekvédelmen" az értendő, hogy a veszélyeztetett gyermeket kiemeljük a családjából és "bedobozoljuk" a gyermekvédelem rendszerébe, amely jelenleg is túlnyomórészt viszonylag nagy létszámú - 40-60, esetleg több gyermeket befogadó - intézetből, vagy 10-12 fős úgynevezett lakásotthonból áll. Ilyen módon a rendszer legfeltűnőbb szakmai ellentmondása, hogy a gyermeket úgy védjük, érdekét úgy képviseljük, hogy a veszélyeztető vagy elvesztett családja helyett család nélküli állapotba hozzuk. Kevés gyermek jut nevelőszülő családba, annak ellenére, hogy jelenleg is van szabad kapacitás, és a nevelőszülő hálózat folyamatosan fejleszthető lenne.

Az intézményes ellátásba kényszerült gyermekek koruktól függően különböző mértékben sérülnek a gyermekvédelemben töltött idő alatt. Leginkább veszélyeztettek a csecsemők, akik 1-2, vagy 2-3 év után maradandó mentális és pszichés egészségkárosodással kerülnek ki a rendszerből (jelenleg 1300-1400 gyermek van csecsemőotthonokban). A világ számos országában az 50-es évek óta folyamatosan bezárták a csecsemőotthonokat és ezekben a minimális pszichés szükségletet sem biztosító intézetekben, törvényileg szabályozták az ott tölthető időszakot. Olaszországban például 3 hónapig tarthat egy csecsemő intézeti gondozása. Ennyi idő alatt kell megoldani a csecsemő családba helyezését (örökbefogadó szülők, nevelőszülők). Az óvodás, a kisiskolás korosztály sem képes arra, hogy kötődést biztosító kapcsolat nélkül tudjon egészségesen fejlődni. Az a gyermek, aki nem tud kötődni, nem képes tanulni sem.

Emellett azt látjuk, hogy a hazai gyermekvédelmi rendszer önmaga fenntartására törekszik - az ún. szakellátás, amelyről a jelen konferencia szól, 8-10 milliárd költségvetési tételt jelent évente - függetlenül attól, hogy a 12-13 év alatti korosztály érdeke nem ezt igényli. A rendszer mozdíthatatlanságát a gyermekvédelem miniszteriális szintű vezetője a hazai sajtóban is elvállalta, azzal az indoklással, hogy a gyermekvédelem sok munkahelyet biztosít a benne dolgozók számára. Ami azt jelenti, hogy a gyermekvédelem sokkal inkább a felnőttekről szól, mint a gyerekekről.

Jelen konferenciánkkal szeretnénk közhírré tenni azokat a nemzetközi gyermekvédelemben  már létező szakmai változásokat, amelyek hatékonyabban képesek segíteni a veszélyeztetett gyermekek érdekeit, valamint azt a gyermekközpontú szemléletet is szeretnénk közvetíteni, amely a korszerűbb ellátási formák mögött áll.

A rendszer tartós fennmaradását sajátos, minden szakmai alapot nélkülöző vélekedések is erősítik. Ilyen például az "örökbefogadásra érett gyermek" fogalma, amelynek jogi vonatkozása lehetne, de nem így használják, hanem valamilyen sehol a világon nem létező "pszicho" kategóriába emelik. Miután ilyen fogalom nincs, így nem is ellenőrizhető, de a fogalom felhasználható a gyermekvédelmi törvény felülírására.

Sajátos az ún. "különleges gyermekotthon" intézménye is, amely 2004. január 1-je óta hatályos ESZCSM rendelet alapján jött létre, és ahová a 0-3 terjedő korosztály is tartozik, mert különleges bánásmódot igényel. Ez valóban így van, de a csecsemő számára szükséges "különleges" bánásmód ezekben az ún. "különleges gyermekotthonokban" nem valósítható meg, mert ez nem más, mint csecsemőotthon. Az ugyanis kimaradt a rendeletből, hogy a csecsemő számára szükséges különleges bánásmód személyre szóló, egészséges kötődést biztosító, a csecsemő egyediségét szem előtt tartó gondozást jelent. Magyarországon így történt a csecsemőotthonok "bezárása".

A gyermekvédelembe került gyermekek érdekképviselete is különös képet mutat. Ezekben az esetekben szünetelnek a szülő felügyeleti  jogai, a gyámi jogokat a intézet igazgatója, a lakásotthon vezetője veszi át. Vagyis neki kellene azon munkálkodnia, hogy a gyermek haza kerüljön, vagy kihelyezzék nevelőszülő családba. De helyzetéből adódóan ebben ellenérdekelt. Vagyis, a gyermekvédelem totális rendszerként működik, híven az 50-es évek szelleméhez. Fejlettebb demokráciákban ezt úgy oldják meg, hogy a rendszertől független gyermekbíróságok, vagy más jellegű független érdekképviseletek léteznek, megelőzve azt, hogy a hatáskörök és jogosítványok összefolyása ne legyen kihasználható a gyerekek érdekei ellen.

Véleményünk szerint az intézményes gyermekvédelem a Gyermekvédelmi Törvény hatályba lépése óta eltelt évek alatt sem volt képes biztosítani a rendszerbe bekerülő gyermekek testi, és főleg lelki fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket. Ennek okát két tényezőben látjuk, és szeretnénk előre bocsátani, hogy ezen okok egyike sem anyagi természetű.

Először is azt tapasztaljuk, hogy a magyarországi gyermekvédelmi intézményekben kevéssé ismertek mindazok a fejlődés-lélektani folyamatok, amelyek már évtizedek óta meghatározzák akár a nyugat európai, akár az amerikai (sőt dél-amerikai) szakemberek tevékenységét.

Ennek a felismerésnek megfelelően a konferencia első napját mindezen szakmai hiányosságok és a belőlük eredő gyakorlati problémák feltérképezésére szánjuk.

Másodszor az a meggyőződésünk, hogy a jogi szabályozás számtalan olyan hibát, buktatót tartalmaz, melyek jelenléte lehetetlenné teszi, hogy érvényesüljön a Gyermekvédelmi Törvény preambulumában lefektetett alapelv, vagyis a gyermekek mindenek felett álló érdeke. Így szükségesnek érezzük, hogy a konferencia második napján áttekintsük a jogi szabályozást abból a szempontból, hogy milyen konkrét változtatások lennének szükségesek ahhoz, hogy az "ügyintézés" ne akadályozza, hanem segítse a gyermekek sorsának lehető legjobb alakulását.

A fenti célok elérése érdekében mindkét nap délutánján kerekasztal megbeszélést tartunk, meghívott szakemberekkel. A konferencia végén írott formába szerkesztjük javaslatainkat, melyeket megküldünk az Országgyűlés illetékes bizottságainak, vagyis a Szociális és Családügyi-, és az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságnak .