Atléta, póló, egy vékony, két vastag pulcsi, kabát, harisnya, sí zokni, sapka, sál, kesztyű - ismerős? Tél vége felé sokan folyamodnak ehhez az általam "hagyma struktúrájúnak" becézett öltözködési stratégiához. Merthogy február közepére már a legkedvencebb pulóver, vastag kabát vagy téli szövet nadrág is halálosan unalmassá válik, így sok vékony ruhával próbáljuk pótolni az egy igazán hidegvisszaverő, kiköpötten téli darabot.

A stratégiának vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy a több, egymásra húzott réteg jobban tartja a meleget, mint egy giga vastagságú "héj" - már a hagyma hasonlatnál maradva. A szépérzékünknek is nagyobb teret enged, hiszen alkalomtól, hangulattól függően kombinálhatjuk az amúgy tavaszra, nyárra félrerakott darabok színét, fazonját.

Hátránya az időveszteség. Minimum öt perccel elodázza az indulást, ha a rövid ujjú pólóra előbb felszenvedjük a vékony garbót (ezen a ponton kell nagy csatákat vívni a póló ujjának eligazgatásával, hogy ne képződjön karúszóra hajazó hurka a felkarunkon), majd arra rá a vékony, zipzáras felsőt, és végül a jó esetben egy, rosszabb esetben két vastagabb belebújós pulcsit. A felső ruházati egységek közt képződő súrlódás természetesen tovább nyújtja a baráti kör idegeit örlő várakozást.

A harisnyanadrág, mint nadrág alatti hőtartó viselet megint csak értékes perceket vesz igénybe. A pamut hártya fel-leráncigálása a hétköznapokon kevésbé problematikus, mint a hétvégi bulik során. A szórakozóhelyen eltöltött időt új fázisokkal gazdagítja a hideglepergető ruhadarab használata: buliba be, WC, sorban állás, harisnya le, duhajkodás, WC, sorban állás, harisnya fel, buliból ki.

A sapka, sál, kesztyű triumvirátussal mindössze annyi gond van, hogy természetükhöz hozzátartozik az elkallódás aktusa. A homályos, a látás perifériáján kívül eső helyeket kedvelik leginkább. Előszeretettel bújnak a fotel alá, a ruhafogason tobzódó kabátrengeteg mögé, a sötét darabok rejtőszínüket kihasználva a dzsuvás padlón keresnek menedéket, és mágnesként vonzzák őket a BKV ülőhelyei valamint a taxik hátsó ülései.

Keresgélésük, ami az esetek jelentékeny hányadában eredménytelen, nemcsak hosszadalmas, de még a "C" kategóriás ismerkedési szöveg gyanúját is felkelti ("Uram, nem Ön alatt bújt el a kesztyűm?").

A hagyma sztiló az imént felsorolt hátrányok miatt tehát tényleg csak végszükség esetén jön be a képbe. De mi más a végszükség esete, ha nem a három és fél hónapja tartó szürke, lucskos, tocskos, vérfagylaló idő halálos unalma?