Az érzékelő hajlamú embernek találták ki a "Hiszem, ha látom!" elvet. Az NLP-nek rövidített neuro-lingvisztikai programozás egyik alapfontosságú betűszava, a VAKOG  is őt jellemzi. A rövidítés feloldása: Vizuális: látható, a látvánnyal kapcsolatos; Auditív: hallható, a halláshoz kötődő; Kinesztéziás: a belső érzékeléssel és a tapintással összefüggő; Olfaktrórikus: a szaglással és Gusztatórikus: az ízleléssel kapcsolatban lévő érzékelés-észlelés (percepció).

            (A felsorolt öt mellett a hatodik érzék: a megérzés /intuíció/ a következő cikk önálló témája, ezért most nem tárgyaljuk.)

            Az érzékelő hajlamú emberre tehát az jellemző, hogy öt érzékszerve segítségével beviszi az információt, s annak feldolgozása alapján "lépésről lépésre halad egy kitaposott úton, rendszerint nagy figyelmet fordít a részletekre... gyakorlatias, két lábbal a földön jár, a jelenben él... inkább az érdekli, ami kéznél van, mint a jövő lehetőségei". (Renee Baron és Elizabeth Wagele: Játékos Enneagram, Leela Alapítvány, 1998. h. n., 138. old.)

            Természetesen mindnyájan naponta, percenként használjuk érzékszerveinket a valóság megismerése, a változások nyomon követése érdekében - az érzékelő hajlamú embernek azonban ez a kapcsolattartás fő formája a világgal és önmagával is. Bizonyára a kedves Olvasó is felismerte önmagában vagy környezetében azt a személyt, akire nagyon is jellemzőek a fent írtak.

            A praktikus, a manuális intelligencia képviselője ez a személy - és félre ne értsenek: kiváló sebész, kísérleti fizikus, ihletett hegedűművész és közben tökéletes szerető is lehet - tehát nemcsak fizikai munkára predesztinálja őt hajlama. Bármit is tesz, első sorban és főleg az érzékszerveire támaszkodik ez az ember, ez különbözteti meg őt a másik hét osztályhoz tartozó személyektől.

            Problémát csak az okozhat számára és környezetének, ha kizárólag csupán ezekre az információ-forrásokra és feldolgozási lehetőségekre támaszkodik, megfosztva magát az intuíció, a gondolkodás, a képzelet és a többi, a világban való eligazodáshoz nélkülözhetetlen információ-forrástól és motivációs bázistól.

            Bemutatok most egy olyan NLP-módszert, amelyet nemcsak az érzékelő hajlamú, hanem bármilyen tipológiához tartozó ember sikeresen és jó eredménnyel használhat életminősége javításához.

            A legtöbb szakkönyv "A kiválóság pillanata" vagy ehhez hasonló címmel fordítja. A módszer az öt érzékszervre támaszkodva segít az alkalmazóin, a következő menetrenddel:

- Fekve vagy kényelmesen, csukott szemmel ülve ingerszegény környezetben idézzük fel egy olyan 'kiváló pillanat' emlékét, amelyben boldogok, sikeresek, győztesek voltunk.

            - VAKOGjuk le az élményt: emlékezzünk vissza, hogy milyen volt a látvány, mit hallottunk közben, milyen szagokat, illatokat lehetett érezni, milyen íz volt a szánkban, milyen tapintásos (vagy belső érzékeléses) élmények kötődtek a képhez...

            - Amikor már úgy érezzük, hogy tökéletesen sikerült felidézni az ott és akkor megélt élményt, érintsük jobb kezünk hüvelykujját ugyancsak jobb kezünk egy másik ujjához, s tartsuk úgy mintegy 30 másodpercig. Ez idő alatt kapcsot létesítünk az élmény emléke és az ujjak érintése között.

            - Ezt követően, ha bármikor szomorúak, fáradtak, levertek vagyunk, kényelmesen elhelyezkedve csukott szemmel érintsük össze a két "tanult" ujjunkat: s láss csodát - az a boldog, sikeres, győzelmi hangulat fog eltölteni, amely emlékét ehhez a mozdulathoz kapcsoltuk.

             - Néha "töltsük fel" ezt az élményt (mint egy lemerült mobilt) azzal, hogy csukott szemmel, stb. idézzünk fel újabb és újabb emlékeket: képet, hangot, szagot, érzést, ami ahhoz az élményhez kapcsolódik, s amitől még színesebb, árnyaltabb, gazdagabb lesz a kép... És használjuk bármikor, ha szükségünk van rá.

Kellemes töltekezést és jó hangulatjavítást!

Folytatjuk.

Addig is konzultációs lehetőség: csikyantal.uw.hu.