Az elmúlt egy évben, a járvány, és annak súlyos egészségügyi és társadalmi következményei - a munkahelyek elvesztése, a párkapcsolati problémák, a krónikus stressz és legrosszabb esetben szeretteinek elvesztése - a legtöbbünk számára komoly kihívást jelentett. Akinek iskoláskorú gyermeke volt (van), rajtuk még több a teher. A munka, és természetesen a napi teendők ellátása mellett, át kellett állniuk „tanítóbácsi, vagy tanítónéni üzemmódba", ezek a feladatok valójába egész embert kívánnak.
Régóta köztudott, és számos felmérés eredményei is ezt igazolják, hogy a középiskolás gyerekek szüleinek a legküzdelmesebb időszak az életükben, amikor kamaszkorú csemetéiket pályára kell állítani. A 18. életév komoly mérföldkő, sok múlik ilyenkor azon, hogy miként sikerül venni az akadályokat, legfőképpen az egyetemre való felkészüléskor. Ha ebben az időszakban esetleg porszem kerül a gépezetbe, az a felnőtt élete első lépéseit megtevő gyermeknek akár az egész további életére kihathat.
A szülőkben komoly a félelem, hogy a járvány, és a hosszúra nyúló lockdown miatt sok középiskolás korú gyerek lába alól kicsúszhat a talaj, és az életük – lehet persze, hogy csak időlegesen – de nem a legjobb irányt veszi.
A pályaválasztás és továbbtanulás kritikus időszakában kellene most, a lezárás hosszú heteiben, hónapjaiban igazán okosnak lenni!
Kétségtelen, hogy a járvány jelentős mértékben megviselte sok serdülő érzelmi életét. Az amerikai Betegségmegelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention) sokszor hivatkozott jelentése szerint a 12–17 éves korúak mentálhigiénés sürgősségi ellátása 2020 áprilisától októberig 31 százalékkal nőtt 2019 azonos időszakához képest. Egyáltalán nem meglepő, hogy a magány, az elszigeteltség, és az online tanulással kapcsolatos nehézségek rendkívüli módon megterhelték őket, és a szüleiket is.
Mentálhigiénés szakértők véleménye szerint, ilyen esetben sok múlik a szülőkön, hogy felnőttként ők hogyan viselik a nehézséget, milyen megküzdési stratégiákkal rendelkeznek, és ebből mit tudnak gyermekeiknek átadni. Fontos, hogy ilyenkor mit sugárzunk kamaszkorú gyermekeink felé!
Ez a kihívás valószínűleg különösen nehéz azoknak a serdülőknek a szülei számára, akiknek például gondot jelent, hogy érzéseiket szavakba foglalják, mivel ezek a képességeik általában is korlátozottak, vagy éppen teljességgel hiányoznak.
A második legkritikusabb időszak
Az Egyesült Államokban a késő serdülőkort – gyakorlatilag a középiskolás éveket – a csecsemőkor után, a második olyan kritikus időszaknak tekintik, amikor az agy rendkívül gyors és alapvető változáson megy keresztül.
Ezek az agyban lezajló változások, amelyeket ugyanazok a nemi hormonok indítanak be, amelyek a pubertás külső, fizikai jeleit is előidézik, a gyermekeket ugyanakkor egy, a korábbinál magasabb szintű gondolkodásra is képessé teszik. Érvelésük ilyenkor felnőttes lesz, szellemük kinyílik.
Élesen tudatosítják, hogy ők kik is valójában, milyen helyzetben élnek, de azt is, hogy mások szemében milyennek látszódnak. Átgondolt magyarázatokat képesek adni azokra a kihívásokra (és lehetőségekre), amelyek leginkább a középiskolás évekhez kapcsolódnak.
A lockdown miatt bevezetett rendszabályok, így a távtanulás (távoktatás), és a társadalmi távolságtartás sok szempontból ellentétes mindazzal, amit ebben az időszakukban a gyerekek szeretnének és amire szükségük is lenne.
"A középiskolásoknak most a legnehezebb" - állítja Phyllis Fagell terapeuta, iskolai tanácsadó és a "Középiskolai ügyek" című 2019-es könyv szerzője.
„Az a lenne a ’feladatuk’, hogy eltávolodjanak a szülőktől, hogy ezeket az éveket alapvetően arra használják föl, hogy pontosan megfogalmazzák, hol a helyük a világban, hogy kitalálják, mire van szükségük egy baráttól, és, hogy ők, mit adhatnak egy barátnak. Az identitásuk alapvető körvonalait kell meghúzniuk. Az ehhez szükséges kemény munkát, kényszerűségből fel kell felfüggeszteniük.”
"Több szorongás, több iskolai elutasítás, több agresszió, krónikus aggodalom, depresszió" – ezek a mostani tinédzserek mindennapi élményei, hiszen többségük arra törekszik, hogy mégiscsak uralni tudja körülményeit, de ez bizony mostanában lehetetlen feladat.
Lehetőség a korrekcióra
Mindezek ellenére Ms. Fagell, más, serdülő gyerekekkel foglalkozó szakértővel egyetértve azt tanácsolja, hogy be kell fejezni az úgynevezett „elveszett év” narratíváját, azaz arra kéri az érintett szülőket, hogy a veszteségérzet hangsúlyozása helyett, inkább azt erősítsék gyermekeikben, hogy az elmúlt év ugyan nem volt a legjobb (esetenként pedig kifejezetten szörnyű volt), azonban érdemes előre tekinteni, és kimondani: mostani tinédzsereknek is kijár a jobb jövő, és ez így is lesz. Mindehhez persze arra is szükség van, hogy a szülők ne essenek pánikba, és maguk is bízzanak a pozitív forgatókönyvben.
És az ok, ami miatt azt lehet mondani, hogy a mostani tinédzserek épségben, mentálisan is egészségesen fogják átvészelni ezt a mostani nehéz időszakot, épp a korai serdülőkor biológiájában rejlik - magyarázta Laurence Steinberg, a Temple Egyetem pszichológia professzora és a „Kor lehetősége” című, a serdülőkori agytudományról szóló könyv szerzője. Az a tény, hogy a középiskolások az agy fokozott rugalmasságának és plaszticitásának „kritikus periódusát” élik át, azt jelenti, hogy bár túlérzékenyek és rendkívül sebezhetőek, az alkalmazkodóképességük a maximumon van, rugalmasan tudnak nagyon sok helyzetben viselkedni.
„Szükségük van-e a gyerekeknek bizonyos fajta tapasztalatokra életüknek ezen a pontján ahhoz, hogy normálisan fejlődhessenek a későbbiekben? A válasz: igen, de semmi okunk azt gondolni, hogy egy ilyen megszakítás, mint a mostani, maradandó kárt okoz a fejlődésükben ”- mondta Dr. Steinberg. "A serdülőkori agy rendkívüli plaszticitása, rugalmassága lehetővé teszi a későbbi gyógyulást."
Korábban hasonló témában megjelent cikkünk:
A depresszió nem csak a felnőttek betegsége – erre is figyelmeztet a koronavírus-járvány
