A "munkaológia" jelenség

A munkaológia nem egyik napról a másikra alakul ki. Viszonylag hosszú folyamat eredménye. Szerepet kap benne a ma kortünetként megjelenő társadalmi elismerés és a siker korai elérésének nyomása. Régebben a felnőttkor delelőjét tartották annak az életkornak, amikor az addigi tanulás, tapasztalat megalapozta, hogy az egyén alkalmassá váljon a magasabb munkahorizont átlátására, átfogására és arra, hogy nemcsak a munkaismeret, hanem az emberismeret révén vezetői státust érjen el. A tudás, a munka és a státus folyamatos és hierarchikus építkezése volt a kívánatos.

Napjainkban egyre inkább új kritériumok tapinthatóak ki. A fiatal felnőttkor végére (30-as évek első fele) majdhogynem kötelező a középfelső vezetői status elérése, különben a sikertelenség, a megrekedtség érzete (vádja és önvádja) áll elő.

Ennek, hogy a kezdő diplomás fiatal megfeleljen ezeknek az új és újabb elvárásoknak erejét megfeszítve kell megfelelnie. Ez az erőfeszítés különösen a diplomás nőket sújtja, őket ugyanis plusz nyomasztja, hogy a kívánt státuszt lehetőleg még a gyermekvállalás (felső életkor határ, 35 év) előtt érje el. Ez nem teljesíthető másképp, csak a munka, a teljesítmény és a eredmény hajszolásán keresztül. Ahhoz, hogy ez teljesíthető legyen szeretni és élvezni "kell" a munkát, mint az élet legbiztosabb és legfőbb, jó közérzetet biztosító élményét. Szeretni és élvezni "kell" a munkahely által biztosított lehetőségeket. Szeretni és jóban "kell" lenni a kollégákkal, főnökökkel, munkatársakkal.

Az élet egyre jobban beszűkül. Középpontba a munka, a munkahely és a munkatársak kerülnek. Az ebbe a spirálba bekerülő szinte észre sem veszi, hogy lassan más témája sincs, mint a munkája. Azoknak az embereknek a társaságát keresi, akiket azonos kérdések foglalkoztatnak. Igyekszik érzelmi és gondolati szinten "kiküszöbölni" minden felesleges terhet, gondot, problémát. Értelmi és érzelmi energiáit egyre inkább a munka felé összpontosítja.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a felsőoktatás általános rendje alapján a fiatal felnőttek már arra "szocializálódnak", hogy a szolgalmi és vizsgaidőszakok periódusosan váltják egymást. Megszokják, hogy laza időszak után intenzív munkafázis (tanulás, vizsga) következik.

A vizsgaidőszak alatt felborul a napi cirkadián ritmus (a napszakoknak megfelelő biológiai ritmus - erről már előzőekben írtunk). Felborul az étkezés és az alvás ritmusa. Szinte alig-alig esznek (nincs rá idő, sőt tele hassal nem is lehet tanulni). Szinte leszoknak az alvásról, ki kell használni minden percet, mert sürget az idő vizsgázni kell. A vizsga után sincs pihenés, mert 2-3 nap jut a következő vizsgáig, stb. stb. Társasági életről, szórakozásról aztán végképp nincs, mert nem is lehet szó. Sokan még a párkapcsolatot is "telefonon" tartják fenn, szerelmi életet sem élnek. Majd ha vége a vizsgaidőszaknak... bíztatják egymást. Ebben az életszakaszban még vigasz a téli és nyári pihenő igézete. Sokan fogadják meg, hogy a következő félévben másképpen lesz, de kevesen tartják be.  

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a fiatal, pályakezdő számára nem újdonság, hogy úgy is lehet élni, ha nincs napi ritmus, beszűkülten csak a feladatra lehet és kell koncentrálni. A teljesítmény az "isten", az élet mellékes.

Az, aki halad a "munkaológia" szindróma felé, egyre inkább vágyik az újabb és újabb kihívást jelentő feladatokra - mint az alkoholista az alkoholra -, mert sajátos teljesítménykényszer rabja. A munka számukra az egyetlen öröm, a munka számukra az egyetlen pihenés. A munka, a munkahely válik egyetlen életterükké. Ennek hiányában "légszomj" gyötri őket, irritált nyugtalanságot élnek át. Sok esetben aludni sem tudnak, felriadnak, korán ébrednek és munkakihívásukon, annak megoldásán "törik a fejüket". Szinte csak a munkából fakadó feszültségeket képesek elviselni, mert annak megoldásában hatékonynak és kompetensnek érzik magukat. Ráadásul, ha az ilyen potenciálisan "beteg" egyre magasabb vezető státust ér el - és könnyen eléri, mert szívvel-lélekkel a teljesítménykényszer alá rendelte már magát - saját "betegségét" hajlamos mások (alárendeltjei) számára követelménnyé emelni.

A spirált erősíti, hogy általában régebbi magánkapcsolatai egyre inkább átrendeződnek. Munkahelyén köt új barátságokat, "szerelmeket".

Sokan belátják, hogy "ez így nem mehet tovább". Megpróbál kilépni, új munkahelyet keres, de tulajdonságától nem szabadul. Újra és újra kitermelheti saját csapdáját.

Kik a legveszélyeztetettebbek?

Kezdeti vizsgálatok szerint a segítő foglalkozásúak (orvos, nővér, pedagógus, szociális munkás) körében észlelték ezt a munkaviszonyt. Napjainkban a szociálpszichológiai vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy egyre több és több foglalkozás, magas iskolai végzettségűek körében figyelhető meg ez a folyamat.

Saját vizsgálataim szerint napjainkban a mendezser foglalkozásúak köre kitüntetetten veszélyeztetett. Ők ugyanis nem kifejezetten valamilyen professzióban szereznek alapismeretet, hanem az értékesítés, a marketing világában kell újabb és újabb ismeretket szerezniük.

A munkaológiában szenvedő embert a kudarc, illetve a kudarc lehetőségének a gondolata is "kiborítja". A munka vagy a munkahely elvesztése, a vállalkozás gyengülése páni félelemmel tölti el.

A nőket külön terheli, hogy a tervezett időben nem esnek teherbe, ez a stresszteli állapotot tovább rontja. A "biológiai óra" sürgeti az első gyermekvállalást. Félve, hogy "kifutnak" az időből, az asszisztált reprodukciós medicinához fordulnak. Általában organikus okot nem találnak, "ismeretlen eredetű" meddőség a diagnózis. A stressz nem kedvez a teherbeesésnek, a terhességnek. Általában a szülésig szeretnének dolgozni. Hiszen a nyugalom, a laza önátadás, az életnek megfelelő ritmus majdnem csak elméletileg ismert számunkra.

A pszichésen egészséges ember örülni, pihenni és hasznosan tevékenykedni egyaránt képes, és mindezek egyensúlyban tartásához nélkülözhetetlen feszültségtűrő képesség birtokában van. Van ideje önmaga és mások számára. Fontosnak tartja azokat a kikapcsolódási formákat, amik új ismeretket és élményeket jelentenek. Szélesíti látókörét (olvas, kapcsolatot tart a kultúrával). Élvezi és időt ad párkapcsolatának, igenelve a közös "mi" élményt.

A Nő Ezer Arca Munka és Stresszoldás programjai segítenek megakadályozni, vagy kikerülni a munkaológia jelenség kialakulását illetve feloldását.

Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta

További információ: www.anoezerarca.hu