Miért hoztátok létre ezt a kiadványt?
Amikor 2017-ben a Fidesz elfoglalta a megyei lapokat is, világossá vált, hogy tudatosan el akarják szigetelni a kistelepülésen élőket a valódi hírektől. A legolcsóbb, legegyszerűbb megoldást kerestük arra, hogyan tudnánk a hiteles információkat eljuttatni hozzájuk is. Egy A4-es lapot gondoltunk erre a legalkalmasabbnak. Ez a legismertebb méret, ami mind az otthoni, mind irodai környezetben könnyen elérhető. Ráadásul kiderült, hogy ez a legpraktikusabb méret a postaládákhoz is. A másik innováció az volt, hogy ezt a kis hetilapot bárki letöltheti a honlapunkról (www.nyomtassteis.hu) vagy a hasonló nevű facebook oldalunkról.
Honnan jött a „Nyomtass te is!” elnevezés?
Azt reméltük kezdetben, hogy sok ezer ember fog kinyomtatni hetente 5-10-100 példányt és bedobálja azokat a szomszédaihoz. Vagyis a név az aktivistáknak szól, egyértelmű és világos felhívás a cselekvésre. Az új olvasókat első pillanatban megzavarhatja ez a cím, de ha belenéznek, rögtön világossá válik, hogy nem reklámkiadványról van szó, később pedig megszokják. Bár már a 205. heti lapszámot készítjük, a gyenge láncszem még mindig a terjesztés, a terjesztő.
Vajon miért?
Van egy pszichológiai kifejezés: a tanult tehetetlenség. A magyar társadalom évszázadok során arra szocializálódott, hogy nem tehet semmit a sorsának megváltoztatásáért az állammal szemben. Tömeges a passzivitás, a félelem, a beletörődés. Be kellett látnunk, hogy a spontán terjedés mellett muszáj tudatosan is szervezni a hálózatot, és persze személyesen kell példát mutatnunk. A Facebook oldalunk tele van olyan fotókkal, amelyeken az ország legkülönbözőbb településein állnak emberek, helységnévtáblák előtt felmutatva az aktuális lapszámunkat, arccal vállalva ezt a tevékenységet.
Ki az elsődleges célközönségetek?
A kistelepülések lakói. Már öt éve is jól látszott, hogy a választások vidéken dőlnek el. Most sincs ez másképpen. Ha változást akarunk, akkor el kell mennünk minden faluba, elvinni a valódi híreket és beszélgetni az ott élőkkel. Az 1000 és 5000 lélekszámú falvakban lakik a lakosság egyötöde. Ahhoz, hogy hetente elérjük őket, 3500 aktív emberre lenne szükség. Ez egyrészről nagy számnak tűnik, de ha onnan nézzük, hogy hányan szeretnének változást, akkor már nem is olyan teljesíthetetlen.
Internet a legkisebb településen is van, aki akar, az tud tájékozódni.
Nem így van. Éppen a napokban jelent meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legújabb felmérése. Eszerint, legkevésbé a szegényebb háztartásokban használják az internetet, valamint azokban, amelyekben nem él az általános iskolainál magasabb végzettségű ember. Ugyanakkor az életkor is befolyásolja ezt, a 70 éven felülieknek már csak 30 százaléka használ netet. A vizsgálat szerint a népesség 18 százaléka, vagyis 1,5 millió ember nem internethasználó. De nem ez a legnagyobb probléma. A világhálón keresgélők egyáltalán nem politikai és közéleti hírek után kutatnak, elsősorban különböző közösségi oldalakat és videómegosztókat néznek, azt is saját „buborékukon” belül. Valaki mesélte nekünk, hogy vitatkozott egy vidéki rokonával, hogy miért hiszi el a híreket. Ő erre indulatosan replikázott vissza: hát hogy hazudnának, amikor ugyanazt mondja a rádió, a tévé és a megyei lapok is.
Ha elolvassák a ti lapotokat, másképpen fognak a világról gondolkodni?
Igen. Pontosabban, jó okunk van ebben bízni. Pár éve csináltattunk egy közvélemény-kutatást a Mediánnal egy nagyobb településen, ahol hat héten át minden postaládába bedobtuk az újságunkat. Az eredmények még minket is megleptek. Az újság egyharmada célba ér, beszélnek róla az emberek, sőt 8-10 százalékuk arról számolt be, hogy volt olyan ügy, amiben megváltoztatta az álláspontját, már ilyen rövid idő alatt is, a lapunkban olvasottak hatására. Személyes tapasztalataink is azt mutatják, hogy sok emberben van kétely, csak a valódi információ hiányzik. Arra számítunk, hogy ha egy-egy faluban csak néhány véleményvezér jobban informált lesz, ők már hatékonyan továbbadják az új felismeréseiket a környezetüknek.
Hány településen folyik a terjesztés?
Nehéz pontos számot mondani, mert a mozgalom jellegénél fogva nem jelez vissza nekünk minden terjesztő. Nincs olyan tüntetés, ahol ne találkoznánk emberekkel, akik örömmel mesélik, hogy ők rendszeresen terjesztik az újságunkat. Annyi biztos, hogy több száz olyan település van, ahol, ha nem is hetente, de időközönként felbukkan az újságunk. Volt időszak, amikor heteken át félmilliós példányszámot nyomtattunk, de ehhez sok támogatás és sok terjesztő kell. Ez leginkább a politikailag feszültebb időszakokban szokott megtörténni.
Gondoljátok, hogy az előválasztás és a 2022-es választás ilyen lesz?
Egészen biztos vagyok benne. Úgy sejtem, hogy a légkör hasonló lesz az 1989-90-es rendszerváltáséhoz. Nekünk azt kell majd megértetnünk az emberekkel, hogy a változás csak az ő személyes részvételükkel valósulhat meg. Mi ehhez kínálunk lehetőséget. Biztató, hogy a pártok is kezdik felismerni a Nyomtass te is! mozgalom jelentőségét. A Civil Választási Bizottság tagjaiként egyre rendszeresebbek az egyeztetéseink a hat párttal. De az ő vidéki aktivistáik már előrébb járnak. Az ország sok helyén a saját szórólapjaik mellett a mi újságunkat is hordják sok ezres, néha tízezres példányszámokban. Ez egyáltalán nem sérti a mi pártatlanságunkat. Az újság szerkesztésébe senki nem szólhat bele, és egyetlen párttal sem vagyunk részrehajlóak. Az igazság az, hogy alig foglalkozunk velük, inkább az ország helyzetéről, az emberek életkörülményeit befolyásoló ügyekről írunk. Ahhoz, hogy az egész országot lefedjük, a pártok aktivistáira és a civilekre is szükség van.
Mire lenne még szükségetek, hogy elérjétek a célotokat?
A legfontosabb az lenne, hogy az országgyűlési választások előtti tíz hónapban, fél évben már szinte minden faluban jelen legyünk hetente. Ez adna esélyt, hogy az ott élők valódi információk birtokában dönthessenek majd 2022-ben. Ehhez rengeteg nyomtatási kapacitásra vagy pénzre van szükségünk, illetve több ezer önkéntes terjesztőre. Egy ilyen kiterjedt folyamat koordinálása sem megy már kizárólag önkéntesekkel. Ehhez megint csak pénz kellene.
Budapest és annak agglomerációja már önmagában is hatalmas erőforrás, hiszen hárommillió ember él ebben a térségben. Ha ebből csak 300 ember útra kelne legalább egyszer egy héten, akkor autónként 5 emberrel számolva 60 gépkocsi mehetne a környező megyékbe. Csak ezzel rendszeresen el tudnánk érni 100-200 kisebb települést. De a nyugdíjasok mehetnének ingyenesen vonattal is egy-egy célpontig. És mi ez a 300 ember a hárommillióhoz képest, akiknek legalább a fele biztosan változást szeretne a politikában. Természetesen ugyanígy el kellene indulniuk másoknak is a kisebb és nagyobb városokból. A honlapunkon vagy a Facebookon keresztül megtalálhat minket, aki segíteni szeretne.
Ha ennyire nehéz, akkor miért csináljátok ilyen elszántan már több mint négy éve?
Sokan közülünk, így én is, személyes felelősséget érzünk amiatt, hogy lépésről-lépésre a szemünk láttára építették le a demokrácia legalapvetőbb intézményeit, például a sajtószabadságot. Lett egy ország Európa közepén, amelynek nincsen egyetlen, országosan fogható független rádióállomása sem. Akik már velünk dolgoznak vagy támogatnak minket, azok felismerték: illúzió, hogy majd megcsinálja helyettünk valaki más. Vagy személyesen vállalunk felelősséget, vagy marad minden a régiben.
Egyébként kevesebb szó esett arról, hogy ez jó is. Rengeteg új barátot szereztünk, kis közösségek épülnek vidéken és Budapesten. Gyönyörű településeken járunk, megismerjük a fővároson túli világot és izgalmas beszélgetéseket folytatunk az ott élőkkel. De leginkább megkaptuk azt az érzést, hogy teszünk valamit, és nem csak passzívan elszenvedjük, ami velünk és az országgal történik.
