"...Kit kétezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!..."
(József Attila)
Szinte hihetetlen. Az anya alig érez még valami változást, de gyermeke helyet talált. Él. És nemcsak testében él, fejlődik, naponta újabb és újabb képességek birtokába kerül. Sok anyát izgat a magzata fejlődési folyamata, nemcsak az, hogy egészséges-e. Ezekkel a kérdésekkel egy új tudományág a prenatális pszichológia foglalkozik.
A szimbiózis
A pszichológia szimbiózisnak nevezi azt a lelki függést, amely nélkül az egyén elveszettnek, elárvultnak, szinte életképtelennek, érzi magát. A szimbiózis kielégült vagy kielégületlen volta az egész testi lelki állapotot befolyásolja. Az egyén jóléte, boldogsága függ attól a személytől akivel ezt a lelki közösséget - összeolvadást - éli.
A magzat valódi szimbiózisban él anyjával. Léte mélyen beágyazott az anya testébe. Az anya véráramából kapja pici teste az éltető táplálékot, az oxigént. Fejlődése függ attól, hogy anyja egészséges, sőt a terhességnek megfelelő életformára vált-e át. Függ anyja érzelmi-hangulati életétől: nyugalmától, örömétől, sőt attól is, hogy anyja mekkora figyelmet fordít felé.
Lehet, meglepő, hogy pszichológusként azt vallom, hogy az érzelmek nemcsak érzések és érzetek, hanem anyagi bázisok aktivizálódását is jelentik szervezetünkben, mely anyagokra a magzati szervezet is reagál. Az sem elképzelhetetlen, hogy az a bensőséges egymásra hangoltság, melyet szimbiózisnak, duáluniónak nevezünk, valójában annak az élménynek a megismétlési vágya, melyet magzatként az anyaméhben átéltünk, és életünk első néhány évében még osztályrészünk.
A magzat relatív önállósága
A magzat nemcsak egyoldalúan függ anyjától. Relatív önállósággal is rendelkezik.
Miben áll ez a relatív önállóság?
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a magzatnak érzelmi szükséglete is van. A nyugalom és a mozgás változásainak ritmusa nemcsak a fejlődése feltételeként jelenik meg kb. 21mm-es nagyságtól, mely mozgások differenciálódása az idegrendszer és az érzékszervek fejlődését is mutatja, de a mozgás és nyugalmon váltakozásai az öningerlő hatásán keresztül fejlesztő hatású is egyben. Ezek a mozgások pont abban az időszakban a legintenzívebbek, amikor az anya szinte nem is érzi, maximum felérzi, mint "apró kis pattogásokat" "buborékokat". A mozgások nem öncélúak. Nagyokat kortyol a magzatvízből. (Az újszülöttek és gyerekek sokáig csak az édes és sós ízt kedvelik - valószínűsítik, hogy a magzatvíz ízminta alapján. A savanyú és kesernyés ízek megszeretése csak késői tanulás eredményei.)
A magzat hallása a terhesség 23-24 hetétől alakul ki. Ez jelentős változást eredményez a magzat érzelmi életében. Örömmel fedezi fel az anyai test különböző hangjait. Más az artériás és más a vénás váráram hangja. Ha "beleun" az egyik hangmintába, addig mocorog, míg fülecskéjét a másik hangzássorra helyezheti. De nemcsak a test belső hangjaira figyel. A beszűrődő külső hangok is érdeklik. Nemcsak érdeklik, hanem néhány hét múlva felismeri az ismerős hangokat és ha az kedvére való öröm, ha nem feszítő mozgásokkal reagál. Különösen kedveli az anyai szívritmushoz közeli ritmusokat és az apa hangjához hasonló mélyebb hangokat.
Összességében elmondhatjuk, hogy a magzat a mozgásokon keresztül fejezi ki érzelmeit. Nem elégséges avval megelégednünk, hogy a magzat mozog, vagy éppen nem mozog, alszik. Az talán még fontosabb, hogy az anya megértse, hogy a mozgások jó, vagy épp ellenkezőleg "tiltakozó" érzelmeket fejeznek-e ki.
A magzat "nevel" is
Lehet, hogy első olvasásra meglepő az az állítás, hogy a magzat segíti anyját abban, hogy nőből vagy egygyermekes anyából az ő anyjává váljon.
Sok nő képzeli úgy, hogy élete a szülésig változatlan marad. Dolgozik, meglévő gyermekével foglalkozik. Akkor lesz anya, ha majd gyermeke megszületik. (Erre még a babonaságok is intenek, pl. nem szabad előre gyermekruhát venni, a kiságyat felállítani stb.)
Sok kismama, aki így gondolkodik, nagy csalódást él át. A magzat "közbeszól". A korai terhességi hányás, a vérezgetések, a görcsök stb. mind arra figyelmezetik az anyát, hogy "figyelj már rám!", "velem is foglalkozz!", "engedd már el magad!" stb. stb. A baj az, hogy általában "ezeket az üzeneteket meghallva is nehéz eleget tenni, hiszen a tünet pont ellenkező folyamatot, az aggódást, a félelmet, a szorongást indítja be, amely külön fokozhatja a tünetet.
A terhesség legnyugalmasabb időszaka
A II. trimeszter a terhesség legnyugalmasabb időszaka. Az anya testileg is és lelkileg is elfogadva a változásokat egyre inkább "kismamának" érzi magát. Küllemében kivirágzik. Környezete (családi és munkahelyi) elfogadja a "megváltozhatatlant". A jövendő nagyszülők is bekapcsolódnak, együtt tervezgeti a jövőt. Ki fog segíteni a kezdeti időben, meddig marad ki a munkából, vagy éppen otthon mit fog tevékenykedni, ha kedve és ideje engedi stb.
A párkapcsolatban is nő az optimizmus, a családdá szerveződés tervezgetései kerülnek előtérbe. Kire mi hárul a jövőben. A szexuális élet is a legtöbb esetben "helyére kerül".
A nők jelentős része kifejezetten elégedettnek, boldognak érzi magát - joggal. Csak néha üti fel a fejét egy-egy halvány bizonytalanság érzés vagy szorongás, pl. a szüléstől, a reá váró "bezártságtól és egyedülléttől", holott tudja, hogy olyan folyamatos együttlétben soha nem lesz része, mint éppen a jelen és a reá váró időszakban.
A pszichológia szerepe a terhesség folyamatában
A mi programjaink között szerepel a terhesmeditáció (Kathexis terápia), ahol foglalkozunk avval, hogy az anya megértse a magzat közléseit a magzatmozgásokon keresztül.
A kilenc hónap alatt nemcsak a magzat válik képesség a relatív önálló életre (önálló légzés, a világ felfedezése és felismerése), hanem a nő is folyamatosan egyre inkább kompetens anyává válik. Tapasztalataink szerint a megjelenő szorongások is a fejlődés iránti igény jelzései, és ezt a fejlődési folyamatot is segíti a szorongások feldolgozása.
Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató
pszichoterapeuta
További információ: www.anoezerarca.hu
