"Szeretlek, mint anyját a gyermek,

 mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

Halandók, amíg meg nem hallnak."

                                 (József Attila)

Az ember az istenek teremtő erejét legközvetlenebbül, a természetbe ágyazott szexualitásban éli át. Nemcsak azért, mert a szexualitás a szaporodás alapja. Inkább azért, mert a szexualitásban önön lényegét, a duálunióra való képességét éli át: a kinyílás, a kitárulkozás, az egyesülés és az átadás folyamatában az uniomisztika élményét élheti át. Ez az uniomisztika élmény reménye hajtja az egyediségében gőgösen bezárt egyént a másik felé. Minden szexuális élmény önmagunk újraélése, újraalkotása. Előre szinte kiszámíthatatlan, hogy bekövetkezik-e a beteljesülés élménye. Nem maga a szexuális aktus a kiszámíthatatlan, hanem az az által felfedezhető "találkozás". Ezt a találkozást azonban mégis egy hosszú fejlődési folyamat előzi meg, melyet a pszichológia pszichoszexuális fejlődésnek nevez.

A pszichoszexuális fejlődés

A fehér kultúrába a pszichoanalitikus gondolkodás hozta be azt az ismeretet, hogy az ember életében a szexualitás a megszületéstől kezdve meghatározó módon jelen van. Természetesen nem abban a szaporodást is biztosító értelemben, mint a nemi érettség után, belső kényszerként és hajtóerőként. Sokkal árnyaltabb, áttételesebb módon hatja át a fejlődés folyamatát. Ez az áttételes mód sokkal inkább, mint a szenvedélyesség, az erőfeszítés a jó átélésére és az elégedettség elérésére, a szerelmetesség, a rajongás, az önfeledtség és belefeledkezés képességeként és élményeként jelenik meg a korai években.

Mindezeknek az élménymódoknak és "jellemvonásoknak" az alakulása és kifejlődése mélyen nemiségünkbe: a fiúságunkba, vagy a lányságunkba ágyazott. Alapja a test erogén zónái, az ahhoz való viszony és fejlődése, és mindezekre a mikrokörnyezet reagálása.

A pszichoszexualitás részben ösztönös, részben a nevelés dinamikus, alakuló és alakítható folyamatában alakul, szerveződik.

Freud a libidófejlődés állomásaival írja le a pszichoszexuális személyiségfejlődés öröm és kapcsolati (önmaga testével és környezete releváns személyeivel - tárgykapcsolat) felfedező folyamatát.

A pszichoszexuális fejlődés bonyolult és dinamikus folyamat, mert szerepet kap benne, és alakító erővel bírnak a következők:

 A libidó tárgymegszállás- és libidófejlődés szakaszai, az erogén zónák

- a saját test erogén zónáinak, mint sajátöröm-szerző lehetőségének és képességének, domináns fejlődési állomásainak felfedezése és megőrzése, az ahhoz kapcsolódó érzelmi és jellemalakító hatásaival.

-            orális szak (a szopás, mint indító élményen keresztül a száj és a kapás, mint örömforrás szerepe életünkben,

-            analis szak (a tisztaságra szoktatás időszakának indító élményeként a kiengedés és visszatartás, a jutalom és büntetés szerepe életünkben)

-            uretrális szak (a visszatartás és elengedés kettőssége, a nemi azonosságtudat kialakulása).

-            fallikus szak (a versengés a győzelem-vereség, és önmagunk megjelenítésének elviselése) .

A nevelési attitűd és szokásrendszer

- a gyermek fejlődéséhez, a gyermeki erotikussághoz kapcsolódó nevelési, gyöngédségi és az érzelmi biztonság, kielégülés szabadságának a biztosítása és irányítása, mint jellemformáló hatások.

A családban uralkodó személyes kapcsolatformák, a gyermek helye a családban és más mikroközösségben

- a legfontosabb másikkal: anya, apa, testvér és a kortársi csoport tagjaival való kapcsolat biztonsága. Ez a mikroközösség az alapja a nemi szereptanulásnak, az éntudat és önértékelés alakulásának.

A főbb érzelmi beállítódások alakulása

- a saját önmegítélés és az érzelmi beállítódás jellemzőinek alakulása és korrekciójának biztosítása, mint az erotika a pszichoszexuális magatartás forrásai:

-            szeretet: öröm és elégedettség,

-            szégyen és bűntudat,

-            versengés: kudarc és győzelem,

-            önértékelés: magabiztosság és kishitűség,

-            a másikkal való viszony: primer és/vagy szekunder nárcizmus (önmagával van-e elfoglalva, avagy túllépve saját bőre határain a másikra, az ügyre, a tevékenységre képes-e centrálni, és ezáltal értékelni önmagát.) 

A felnőttkor integritása

A gyermeki szexualitás bár tartalmaz testi örömöt, mégiscsak a részösztönök rezdüléseiről, azok aktiválódásáról a "rész az egész helyett" élményéről szólnak. Mindezek az élmények azonban nélkülözhetetlenek a felnőtt, a kiteljesedett szexualitás eléréséhez. Ugyanis az uniomisztika élmény eléréséhez - mint a tűzijáték szemet-lelket gyönyörködtető kibontakozásához - nélkülözhetetlenül szükséges, hogy lépésről-lépésre aktiválódjanak az "előgyújtás kis petárdái", hogy a végső nagy, eget-földet betöltő káprázatos elvarázsolódás bekövetkezzen.

A szexualitás ebben az értelemben nemcsak a nemi ösztön kielégülése, hanem több ennél találkozás önmagunkkal a másikban, a másik által.

A Nő Ezer Arca szexualitás programja pont azt célozzák meg, hogy az uniomisztika élménye átélhető legyen.

Dr. C. Molnár Emma ügyvezető igazgató,

pszichoterapeuta

                                                                         További információ:www.anoezerarca.hu