(József Attila)
A bűn és a bűntudat, a bűn és a büntetés úgy látszik szorosan kapcsolódik biológiai megalapozottságunk szintjeihez.
Holott a szexualitás nemcsak ősi ösztön, hanem két emberi lény egymáshoz szoros tartozásának, a személyiségfejlődésnek is elengedhetetlen alapja.
Lehet, hogy az ember, szemben az állatvilággal gondolatilag redukálta a szexualitást az utódnemzésre? Ezt a redukciót az ember ma már az állatvilágra is kiterjesztette. Ma már a háziasított állatvilágot sem hagyja szabadon, inkább inszeminátort fogad. Csak a praktikum, a célszerűség. Semmi öröm!? Az örömtelenség, és így a civilizációs "népbetegség" a depresszió lenne a kívánalom. Lázadás volt ez ellen a szexuális forradalom, melyet azonnal "meglovagolt" a pornóipar.
A pszichoszexuális fejlődés felnőtt korban
A felnőttséggel nem ér véget sem a személyiség, sem a pszichoszexuális fejlődés folyamata. A változás az érés, bár kisebb léptékkel de életünk, pontosabban a szenilitás határáig folyamatosan kitart. Így igaz ez a szexualitáshoz való viszonyunk alakulására is.
Munkám során nem egy olyan érettebb életkorban lévő asszonnyal találkoztam, aki csalódott önmagában. Fiatalon, 18-20 éves kora körül azt gondolta önmagáról, hogy a szexualitás számára fontos, és az is marad. Úgy a 35-40-es éveire azonban hetek, sokszor hónapok teltek el anélkül, hogy a szexualitás akár gondolatilag is foglalkoztatta volna. Egész egyszerűen leszokott róla. Az újrakezdés pedig nehéz. Nehéz, mert tele vagyunk előítéletekkel. Hogy csak néhányat említsünk:
- a szexualitáshoz csak nagyon szép és kívánatos nőknek van joga. A férfiakat ez az előítélet nem sújtja. Mint azt a szólás is sugallja, "elég, ha egy férfi egy paraszthajszállal szebb az ördögnél"
- a nők, ha fűtöttek szexuálisan, visszatetszést szülő. Számukra a hosszadalmas, gyöngédség és kedveskedés iránti igény a megengedett. Általában ezt nevezik erotikus szükségletnek (szerintem hibásan)
- a nők számára (a fiatal kort leszámítva) a tetszeni vágyás és a hívogató attitűd megmutatása nem eléggé "szalonképes". Ki kell várniuk a férfi kezdeményező kedvét, holott ez eléggé ellentmond a biológiai kódnak. (Ott inkább a hím a figyelemfelkeltő díszek birtokosa, részben az ellenség távol tartása, részben a nőstény figyelemének felkeltése céljából. A nőstény egyed, ha figyelmét a hím felkeltette, különböző jelzésekkel biztatja az úgymond akcióra - általában.)
- a nők jelentős része akkor érzi magát felszabadultabbnak, ha aktív és kezdeményező attitűdjének is teret enged, különben szinte "megerőszakoltnak", "alávetettnek" érzi magát, és a szexualitást kerülő attitűd vélik az uralkodó megoldássá.
- a szexualitást és a szerelmet, a szexualitást és a gyermeknemzést a közgondolkodás eléggé szorosan összekapcsolja. Különben a szerelem-szexualitás egységét jól példázza a "szerelem elmúlik a szeretet megmarad" "bölcsessége", mely kifejezés is azt sugallja, hogy szeretetből "pusziszkodni" lehet, de szerelmeskedni nemigen. Maximum a férj házastársi jogainak kielégítése hárul az asszonyra. A "házastársi kötelesség teljesítés" kifejezés jól példázza mindezt.
Nem véletlen, hogy egyre kitapinthatóbb a mai fiatal párválasztók körében, hogy inkább előnyben részesítik az együttélést, mint életformát, és ezen belül vállalnak gyermeket is. Félnek a házassággal együttjáró anticipált előítéletek valósággá válásától. Holott nem a "papír" tesz boldogtalanná. Sokkal inkább a belénk oltott előítéletek jelentenek veszélyt. A belső szabadság (az együttlét vállalása és élése mellett mégis megőrizni saját egyéniségünket, lényünket, nemiségünket) vállalása és mindennek felajánlása a másik fél számára is nehéz, nem könnyű út.
Ez alatt nem azt értjük, hogy szabadon kell(ene) újra és újra választani. Sokkal inkább arra gondolunk, hogy a jó szexuális működéshez szükséges és nélkülözhetetlen egy bizonyos távolság. Könnyebb összeolvadni, könnyebb azonosulni, mint megőrizni saját arcunkat, szerepünket. Azonosulás és összeolvadás álbiztonsága helyett a kémiából jól ismert kovalens kötés lehet az áthidaló és jó megoldás.
A felnőttkor pszichoszexuális fejlődésének ezek a legfontosabb kihívásai: leszámolni az előítéletekkel, megőrizni az eredeti kihívást, egyik nem szokásjoga sem veheti át a dominanciát.
A szexualitás játék és felelmelő, feloldó katharzis is egyben. Vigyázzunk rá!
Ebben hathatósan segít:
A Nő Ezer Arca egyéni és csoportos programjai, hogy a női vonzerő, a párkapcsolat egyensúlyának kialakítása és megtartása sikerüljön.
Dr .C. Molnár Emma
