"Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
istennek téged felellek."
(József Atilla)
Különös rejtélye a sorsnak, hogy a teljes értékű, a reprodukciót is biztosító szexuális élményt csak két ellentétes nemű emberi lény, egy férfi és egy nő élheti át. Ugyanazt a pszichés élményt élik át, a másikban való kiteljesedés és átlényegülés élményét, miközben ténylegesen sejtelmünk sincs arról, hogy valójában mit él át a másik nem. Örök titok, nem élhetjük át a másik nem élményét. Be vagyunk zárva saját nemünk és még ezen belül is saját egyediségünk világába, mégis, a szexuális kiteljesedés és kitárulkozás során a világegyetem lüktetését érezzük át, minden, érzelmileg jól megalapozott és felépített élményben. Jobbakká válunk önmagunk és a másik számára. Lehet, hogy ez a jobbá és tökéletesebbé váltó érzés - azaz a másik emberrel összeolvadó élményegyüttes - csak epizódiális az élet mindennapjaihoz képest, mégis felemelő, életünket és sorsunkat meghatározó erejű, sokszor sorsdöntő jelentőségű.
A pszichoszexuális érés kezdete, a pubertáskor
A pubertáskor egyik kezdeti megnyilvánulása pont a szexualitás terén ragadható meg. A külső és belső nemi szervek érése és spontán izgalma a saját test kéjes érzései felé tereli a figyelmet. Az éjszakai álomélmények, az álomban bekövetkezett orgazmusélmény eleinte megdöbbentő, majd egyre inkább kívánt és elérendő élménnyé, élménykeresésse válik. Felfedeződik a maszturbáció, mely nemcsak a kívánt kéjélmény elérése szempontjából, sokkal inkább az ahhoz kötődő fantáziák révén segíti a pszichoszexuális énfejlődés folyamatát. Fontos, hogy ezeket az élményeket a felnőtt világ ne terhelje meg bűntudattal, viszont ne is lépjen be az intimitás szférájába. Talán pont emiatt, a titok is meg nem is, kettőssége adja a természetes megoldást. A pubertáskorban talán a legtermészetesebb, hogy az azonos "problémával küzdő" kortársi csoport, ráadásul a saját nemhez tartozó tagjai "tisztelik meg egymást a bizalommal". Körülbelül erről is beszél Freud, amikor a velünk született biszexualitás kérdéskörét feszegeti (a saját testünk az első szexuális élményünk, és az intimitás megosztása is a saját nemű társ felé oldódik első lépésben).
Ekkor még az ellenkező nemmel való önfeltárás szinte elképzelhetetlen. Mondhatni szinte az undor érzésével terhelt. A felnőtt világ tagjaira úgy gondolni, hogy azok gyermeket nemzenek, szerelmeskednek félelmetes is lehet. (Nem véletlen, hogy saját szüleinkre úgy gondolni, hogy azoknak szexuális igényük, életük lehet vagy van, szinte bizarrnak tűnik, holott tudjuk, hogy sem nem nemtelenek, sem nem szentek. Talán éppen emiatt viseli meg leginkább a gyermekeket szüleik válása, újraházasodása.)
A másodlagos nemi jelleg rohamos fejlődésével indul a pubertás kor második nagy "forradalma": tetszés és kívánság a másneművel való szexuális találkozás és tapasztalatszerzés felé.
A pszichoszexuális fejlődés és a párválasztás
A természet nagy játéka, hogy nem lehet a másik lény csókjára, ölelésére, testére vágyni csakis a szeretem, kívánom, imádom érzésegyüttessel. (Talán éppen emiatt ilyen ősi iparág a prostitúció és a pornográf ipar. Részben a benne szereplők, de sokszor még a kíváncsiskodó harmadik, a néző is úgy véli, hogy a játékban szereplők valójában szeretettel, szerelemmel éreznek egymás iránt.)
Nagy kihívása a sorsnak, hogy a szexualitás, mint testi vonzalom, az egymás iránti szeretet és a tisztelet valójában kiegészítsék egymást. Még a görög bölcselet kiemelkedő, nagy alakja Platon is a szexuális egymásratalálás örök kihívásáról beszél Lakoma c. művében. Nem is akarjuk egymásmellettiségnek, pláne hierarchiába rakni, és így feltüntetni az emberi, a szellemi, a lelki és a testi-szexuális egymásratalálás fontosságát. Ráadasul, még a mozgástér is más. Az előző három kiegészítő, míg a szexualitás örök távolságot, a kihívást feltételezi.
És mégis, bár tudjuk, hogy egymással nem felcserélhető szükségletek mozognak bennünk, igyekszünk kiegyenlíteni a kiegyenlíthetetlen mérleget:
- a jó, "testvéri barátok", erőltetik a szerelmet (csak éppen nem megy). Tele
lesznek gátakkal, esetleg pszichoszomatikus zavarokkal, kiábrándulással a szexualitás iránt. Sok esetben már gyermekük is lehet, amikor a szenvedély iránti igény megérinti az egyik vagy másik felet (sajnos nem egyszerre mindkettőjüket), a "vad szerelem" ezek a szenvedélyes kihívásokkal telített kapcsolatok érzelmi
szenvedéstengert lavinaként indítanak el, mert barátot-testvért nem látnak
egymásban, sőt fel sem tételezik, hogy mások számára mindazt a szenvedélyt nem
is indukálják (pl. indokolatlan féltékenységi rohamok),
- a "nyers és színtiszta testiség" keresők, akik valójában nem is kíváncsiak a másikra, csupán a kielégülés objektumát keresik a kapcsolattól. Előbb-utóbb megcsömörlenek a testiség hajszolásától, vagy egyre bizarrabb megoldásokat keresnek.
Az emberiség nagy csapdája, hogy azt a három fontos dolgot, amelyet csak a férfi-nő kapcsolat adhat egy személytől várják, holott ha már kettő jelen van, boldognak, elégedettnek kellene éreznie magukat, pláne ha ebben egyetértés van közöttük:
- feledhetetlen testi vágy és kielégülés,
- szép és kedves gyermek nemzése, világrahozatala és felnevelése,
- jó egymással az élet a mindennapokban.
Dr. C. Molnár Emma ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta
További információ:
