Elismerem, sok olvasót joggal zavarnak az idegen szavak. Ám esetünkben is az a helyzet, hogy ha lefordítom ezt a két szót, azzal nem leszünk "okosabbak", mivel az egyik "elfojtó", a másik meg "érzékenyített", ha szóról szóra fordítom - de a személyiség-típus jelzőjeként nem ez a jelentésük.

Magát a jelentést pedig most is csak magyarázni lehet: egy szó helyett több mondattal. Nézzük tehát most csak az első szó jelentését. 1. A represszor (a továbbiakban: r-) olyan személyiség, aki az érzelmileg negatív, veszélyes, fenyegető ingereket csak az észlelési küszöbnél lényegesen magasabb erő, intenzitás esetén képes észlelni, amikor szinte kiabál az inger, hogy vegyék már észre.

Az illető tehát az ilyen, és csak az ilyen ingerek észlelését hárítja, késlelteti - s ez a represszor szó szerinti fordításából ("elfojtó") nem tűnik ki.

Mindannyian közlekedünk - nézzünk innen egy példát. Bent ülök egy kocsiban, az anyós ülésen. Látom, hogy pirosra vált a lámpa. Már teljes erőből nyomom a nem-létező fékpedált, de a vezető lába még mindig a gázon. - Piros a lámpa! - kiáltom, mire a vezető vészfékezéssel megáll. Ugyanez a helyzet, ha az előttünk haladó jármű féklámpája gyullad ki, ha lelép a járdáról a gyalogos, felemeli jobb karját a kereszteződésben a rendőr, stb.: a mi emberünk csak az utolsó pillanatban vagy még akkor sem (!) reagál.

És azt mondja, sőt: leteszi a főesküt, hogy nem látta azt, ami már üvöltött. S ami félelmetes: kísérletek igazolják, hogy igazat mondott - tényleg nem látta. (A bíróság ítéletében akceptálja is a szakértő véleményét, de ugyan e vélemény alapján eltiltja a járművezetéstől emberünket, ha bizonyítást nyert, hogy r-személyiség.)

Sajnos, további rossz híreim vannak: a represszorságot nem hagyhatjuk az autóban. Az ilyen ember az interperszonális (személyközi) kapcsolataiban, a munkában, a közéletben is ilyen: ami számára érzelmileg (ez a kulcs-szó!) negatív, veszélyes, fenyegető, azt egyáltalán nem, vagy csak súlyosan megkésve veszi észre.

Ő az, akiről már mindenki tudja, hogy csalják - csak ő nem. Őt lehet átverni, becsapni, kihasználni a munkában, a társadalmi, a kulturális és a politikai életben, mert nyilvánvaló, hogy a szerető férjnek/hűséges feleségnek érzelmileg veszélyes szembesülni azzal, hogy párja hűtlenkedik... és így folytathatnám tovább a példálózást.

S most nézzük az érem másik oldalát: ugyanez a represszor nagyon hamar, szinte az észlelési küszöb alatt képes észrevenni azt, ami - megint a kulcs-szó következik - érzelmileg - pozitív, bíztató, kellemes: és szinte habzsolja a jót. (Ebből a szempontból tehát egyértelműen szenzitizált a mi emberünk: nagyon-nagyon érzékeny az érzelmileg kellemes stb. inger iránt. Gondolhatnánk ezt, ha egyszerűen csak lefordítjuk a represszor szót?)

Persze mindez önmagára nézve is így működik: nemcsak másokkal szemben tűnik megengedhetetlenül nagyvonalúnak (mi már tudjuk, hogy szinte vaknak), de saját hibáit, fogyatékosságait, sőt bűneit sem veszi észre - annál inkább a jó tulajdonságait.

Ettől persze jó a közérzete, pozitív az én-képe, jókat alszik és eszik - nem is sovány! -, él, mint Marci hevesen...

Ha férfi, akkor "korpulens" (testes) vagy "mackós", de mindenféleképpen hedonista, gourmand (az élvezeteknek élő ínyenc), alkalmi külső kapcsolatokkal.

Ha nő, akkor "töltött galamb" vagy szegény embernek való ("akármerről fúj is a szél, /ha/ melléfekszem, engem nem ér"), esetleg "derekasan teltkarcsú", akinek "belülről sugárzik a szépsége"; de ettől még zavartalanul félrelép, ha úgy hozza az élet. És gyakran úgy hozza - de hát attól még senki és semmi nem rövidül meg...

És így megy ez mindaddig, amíg súlyos balesetet nem okoz, vagy nem kényszerül végre szembesülni azzal, hogy a munkahelyén rendre átverik, barátja/barátnője elárulja, a férje/felesége a fél várossal csalja, ő maga meg egy nímand, egy felfújt lufi. Ekkor aztán Isten legyen irgalmas a környezetéhez, mert ún. acting-out (indulati lereagálás) várható, az emberölésig és/vagy az öngyilkosságig bezárólag.

Nem is érti a környezete, hogy ez a kedves, joviális, családszerető ember hogy tudta ilyen brutálisan megölni imádott urát/nejét, két kis gyerekét meg még önmagát is.

Hogy kezdődött mindez?

Nos, most viszonylag jó híreket mondhatok: nem öröklött baj, nem az anyaméhben ért trauma a felelős, hanem tanult attitűdről van szó, amely tehát módosítható, megszüntethető, természetesen idő- és költségigényes terápia során.

Kezdődni pedig úgy kezdődött, hogy a szülők/nevelők/felügyelők az ún. majom-szeretettel csüngtek a gyereken (mert 2 és 5 éves /!/ kor között alakul ki ez az attitűd is): nem követeltek, nem szabtak határokat, korlátokat, hanem csak jutalmaztak-dédelgettek-ajnároztak - a gyerek így arra lett nagyon érzékeny, hogy az érzelmileg pozitív, bíztató, kellemes stb. ingereket várja, kutassa, újabb jutalmak reményében. Az ilyen gyereket tudják könnyen megverni, később kirabolni társai, megrontani a cukros-bácsik és/vagy a kékharisnya nagynénik (mert ez is van!), mivel egyszerűen nem hiszi, hogy most nem jutalom, örömködés következik, s mire felfogja, hogy mi történt, addig gyakran helyrehozhatatlan események következnek be.

És az ilyen gyereket éri ún. saját-hibás baleset, mert nincs veszélyérzete, márpedig a veszély tudata erre épül(ne). Sőt a már ismert, tudott veszélyt is nehezen észleli, azonosítja, ismeri fel, hiszen a norma-követő magatartás érzelmileg negatív, kellemetlen ingerré válhat a számára (lassításra, megállásra, körültekintésre kényszerítve).

De az ilyen gyerek válhat könnyen öntörvényűvé (az örömkeresés miatt) - ám túlzottan toleránssá is, hisz, mint mondtam, könnyen megbocsátja másnak és magának is a norma-sértéseket.

Ugyanakkor - ha más hatások is ezt erősítik - "stréberré" is válhat, mert fokozott igénye van (épp a jutalmat várva) a szabályoknak, elvárásoknak való megfelelésre.

 Azt kérem tehát (leendő) szülőtársaimtól, hogy a szeretet, elismerés, bizalom mellett közvetítsenek normákat, határokat, korlátokat is.

Gyermekük akkor kiegyensúlyozott lesz, s ha a nagyiék kritikátlan jutalmaitól represszorrá is válik egy kicsit, az még nem fogja kínos-kellemetlen helyzetbe hozni sem őt, sem a környezetét.

Folytatjuk. Addig is konzultációs lehetőség: (06) 24-00-117, [email protected], [email protected].