A vállalatok sikert ígérnek és a sikeres ember után vágynak. De kik ők, az irigyelt, de ritkán szívlelt eredményes társaink, akiket jelenünk motorjainak és jövőnk mintáinak képzelünk? Ők a szuper-egóval rendelkező, magas felelősségtudattal rendelkező, domináns, vezető egyéniségek? Vagy a kor követelményei még nem ennyire letisztultak?

 A sikeres egyéneknél a személyiséget a szociális hatékonyság iránti vágyak uralják. Vegyünk egy-két jellemző példát:

1. A dominanciára való törekvések. Mások ellenőrzésének, irányításának és befolyásolásának igénye, ki mennyire akar irányító szerepeket? Képesnek érzi-e magát a csoportok szervezésére, vezetésére? Milyen a kezdeményezőképességük?

2. A vágyott szerephez fűződő ambíciók. Mekkora becsvágy van az illetőben? Mennyire törekszik megbecsült helyzetekre? Mennyire törekszik vezető pozícióra? Mennyire akarnak kiemelkedni a csoportból?

3. A "Másik" iránti szükséglet, az egyedüllét elutasítása. Mennyire vágyik, a többiek figyelmére? Milyen könnyen alakít ki kapcsolatokat? Mennyi energiát szán arra, hogy a kapcsolatait erősítse?

4. Az önbizalom jegyei. Milyen az emberek közötti fellépése? Mennyire határozott? Mennyire elfogadott? Milyen szinten rendezi a személyközi kapcsolatokat? Milyen szinten kap pozitív visszajelzéseket?

5. Az önelfogadás szintje. Milyen szinten elégedett az illető a saját társadalmi helyzetével? Mennyire gondolja (tapasztalja), hogy a szerepteljesítésével, a többiek elismerését kiharcolta?

A fent jelzett igények tartják ellenőrzésük alatt a sikeres emberek viselkedését, rendre alárendeltségben tartva a személyiségek többi vonását, mint például a társadalmi szabályok betartása, az alkotás, a teljesítmény iránti óhajokat. A társadalmilag hatékony személyek nehezen tolerálják mások irányítását, mindent megragadnak csak, hogy meghatározói legyenek az eseményeknek, a riválisok fellépése esetén előfordul, hogy inkább kilépnek a szituációból, semmint hogy alárendelődésbe keveredjenek. A társadalmi hatékonyság együtt járhat a magas hatalomszükséglettel. Ez annak az igénye, vágya, hogy másokra hatást gyakoroljanak és ennél fogva presztízsre, pozícióra, befolyásra tegyenek szert. A társadalmilag hatékony emberek - mivel a társadalmi elismerés iránti vágy hajtja őket - különösen érdekeltek abban, hogy kontrollálják a róluk kialakult képet. A társadalmilag hatékony emberek gyakran a magas státust kifejező javakkal és a hatalom szimbólumaival veszik körbe magukat.

Személyiségük karrierbarát, mert vezető állásban belső indíttatásuk okán személyesen motiváltak mások irányítására, ha vezetnek nem feladatot teljesítenek, hanem önmagukat adják. Ha ez a pszichológiai képlet alacsony befogadási vággyal, (affiliációs szükséglettel) párosul, akkor a hatékonysága tovább nő, mert ebben az esetben a nélkül tud nehéz döntést hozni, hogy félne attól, kiváltja-e mások rosszallását. Ez segíti vezetői munkájában éppúgy, mint az állásváltoztatásokban. Ezek iránt az emberek iránt - mert tőlük várják a sikeres vállalati offenzívát - ma szinte minden területen nagy a kereslet, függetlenül attól, hogy az adott pozíció esetleg más karaktert igényelne.

A hatékony, a magas hatalomszükségletű személyek viselkedését a szocializáltságukkal, teljesítmény igényükkel érdemes együtt vizsgálni.

Mellékes a szuper-ego(?)

A szuper-ego azokat a személyiség vonásokat foglalja magában, amelyek a szabályok elsajátítását a társakhoz való igazodást biztosítják. Ezek a személyiség vonások döntik el, hogy mi a helyes és mi a helytelen, összességükben ezek alkotják a lelkiismeretet. Nézzünk konkrét példákat ezekre a személyiségvonásokra, például:

1. A felelősségtudat, a megbízhatóság. Mennyire lelkiismeretes az egyén viselkedése, mennyire érez felelősséget mások iránt, mennyire megbízható, mennyire kiegyensúlyozott az életvitele?

 

2. A szocializáltság, a szabálytudat. Milyen az egyén szociális érettsége, a szociális felelősségérzete, milyen szinten sajátította el a csoportnormákat? Mennyire veszi komolyan a társadalmi követelményeket?

 

3. Az önkontroll, amely az impulzivitással függ össze. Milyen szinten tudja szabályozni, korlátozni saját cselekedeteit, hogyan irányítja szükségletei kielégítését, mennyiben korlátozza különböző késztetéseit?

4. A tolerancia, a másság, az emberek közötti különbségek elfogadása. Elfogadja, a tőle idegent, a Másik autonómiáját vagy, hogy ugyanaz a személy, különböző szerepekben más és más lehet, más és más igény, érdek stb. irányítja. Nem csak Ő autonóm, de mások szabadság szükségletét is elismeri, tudomásul veszi.

Ezek a személyiségvonások az egyén  felelősségérzetét határozzák meg. Ma a dinamikus, hatékony személyiségek kapnak bizalmat akkor is, ha a helyzet a mérsékeltebb, a szabálytiszteletet is magában hordó személyiséget igényelné. A vezetői tisztségben igen sokszor nem elég dinamikusnak lenni, a jó teljesítményhez szükséges a társadalmi normák iránti elkötelezettség is. Azoknál, akiknél fejlettek ezek a tulajdonságok a társadalmi törekvéseik lelkiismeretes presztízstörekvésekben jelennek meg. Magatartásuk társadalmilag elfogadott.

A fejletlenebb szuper-egó kisebb felelősségérzettel párosuló vezetői magatartást eredményez. Itt esély van arra, hogy az egyén ösztönös, impulzív, az erkölcsi meggondolásokat és a racionális szakértelmet gyakran nélkülöző cselekvése csak a pillanatnyi benyomásokra reagáljon. A szabálytisztelet persze nem csak irányít, hanem béníthat is. Tudjuk, életünk szabályai nem összehangoltak, vannak olyan helyzetek, amikor valamelyiket meg kell szegni, épp ezért ezeknek a tulajdonságoknak a túlzott dominanciája bizonytalankodást szül, ami az adott esetben a hatékonyságot csökkenti.

Hátul a teljesítmény és a kreativitás

Ha az egyének munkamotivációs, teljesítmény motivációs és az intellektuális hátterét vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy ezek a személyiségjegyek nem biztosítékai a sikernek.

A kiváló feladatvégrehajtóknak, akik az elsőrangú teljesítményüket a folyamatos konformizmus útján érik el, nem jósolhatunk vakító pályafutást. A teljesítmény önmagában kevés. Jól végzik a munkájukat, maradnak, ahol vannak.

Nem számíthatnak könnyű elismerésre azok sem, akik személyiségében az dominál, hogy önállóan és hatékonyan oldják meg problémáikat. A feladatkereső attitűd, a kreatív szemlélet úgy tűnik ma, önmagát jutalmazza és nem várhat nagy külső elismerésekre. Az ilyen alkat - mint oly' sokszor - könnyen marginalizálódik. Úgy tűnik ma sem tudunk kreatívjainkkal mit kezdeni, ma is gondot jelentenek.

Jobb helyzetben vannak az intellektuális személyiségek. Az információkat, az ismereteket nagyra értékelő a szellemi tevékenység iránt élénken érdeklődő, a mentális erőfeszítést nagyra értékelő személyek számíthatnak a sikerre. Fontos megjegyezni, hogy az intellektuális érdeklődés, fogékonyság - ellentétben a fenti teljesítmény motivációkkal - gyakran együtt jár a társadalmi hatékonysággal, tehát ez a képlet könnyebben érvényesül.

Hol a rugalmasság?

A nagy flexibilitással rendelkező egyén rendkívül hatékonyan tud alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ha a helyzet úgy hozza, akkor gond nélkül tudnak fegyelmezetten és szervezetten, vagy akár őrülten impulzív módón viselkedni. A rugalmatlan személy nem tud kitörni abból a keretből, ahogy általában viszonyul a világhoz még akkor sem, ha adott esetben ez hasznos és érdekei szerint való lenne.

Korunk állandó jelzői; változatos, fordulatos, élénk stb. Ezek után várnánk, hogy az ezt a gyorsan mozgó, a mindig új arcát mutató világot követni tudó személyiségeket a korszak díjazza. Ez a várakozás nem látszik feltétlenül megalapozottnak. A munkaerő piacon a gondolati rugalmasság egy nem igazán keresett személyiségvonás. A siker az adott helyzethez való megfelelést igényli, de ez - minden kijelentéssel szemben - paradox módón inkább merev gondolkodás mentén történik. Ennek egyik oka, hogy a rugalmasság, gyakran az intenzív alkotási vággyal párosul, ami nem feltétlenül van ínyére a nagy szervezeteknek. A rugalmasság ma inkább csak a túlélési akciók hatékony magán szolgája.

A jövő Emberi viszonyaink, szabályaink töredezettek, csenevészek alakulófélben lévők. A siker útja így ma alapvetően a lendületes, a magukra koncentráló személyiség előtt nyílik meg. A nagy változások fortyogó viszonyai között normális, hogy ők jutnak szerephez. A szabálykeresők, a lassan építkezők stratégiájuk következtében eleve hátránnyal indulnak. Szempontjaikat a kor ma nem veszi figyelembe. Nyilván idővel rájuk is szükség lesz, mert minden átalakulással járó bizonytalanságot követ a tisztázó rendezés, a konszolidáció. A ma sikerét egyedül megalapozni látszó fiatalos személyiségprofil mellé fel fog zárkózni egy érett, a normákhoz való kötődést, a teljesítményt is jutalmazó értékrend, az ezen alapuló karrier út. A jóslással nem vállalunk nagy kockázatot. Minden fiatal egyszer beérik, minden kiérleletlen helyzet egyszer rendeződik. A mai egy választékelemre koncentráló kereslet bővülni fog, mert bővülnie kell, mert vannak olyan szerepek, funkciók, amelyek hatékony működése ezt ki fogja erőszakolni, mert egyszerűen ez az élet rendje.