Egy nő életét a hormonháztartás számos változása kíséri végig. A havi menstruáció, a terhesség és a változás évei során ingadozik az ösztrogén és a progeszteron nemi hormonok koncentrációja, ami hatással lehet az emésztésre is. Újabb tudományos felismerések szerint fontos szerepet játszik ebben a szerotonin, amelyet sokan csak boldogsághormonként ismernek. Ez a hordozóanyag 95 százalékban a bélben – és nem az agyban – termelődik, ahol jelentős szerepet játszik az emésztési folyamatokban, elsősorban a bélmozgást irányításában. Ha megnő a bélben termelődő szerotonin mennyisége, akkor a ritka székletürítés mellett a felfúvódás, a telítettségérzet és a székletürítés közben fellépő fájdalom is gyakori panasznak számít.

A menstruációs ciklus második felében (luteális vagy sárgatest-fázis), a peteérés és a menstruáció kezdete közötti időszakban megnövekszik a vérben a progeszteron sárgatest-hormon szintje. Ilyenkor a női test felkészült az esetleges terhességre, és a progeszteron megakadályozza, hogy a méh túlságosan erőteljes összehúzódások révén lehetetlenné tegye a petesejt beágyazódását. Ugyanakkor a progeszteron hatására a szerotonin hatékonysága csökken a receptoroknál, az epeömlés mértéke alacsonyabb lesz, a bélmozgás lelassul, és székrekedés alakul ki.

A székrekedés a terhesség ideje alatt sem számít szokatlan jelenségnek, körülbelül minden harmadik leendő anya szenved tőle, főként a várandósság vége felé. Ennek oka, hogy amikor a terhesség folyamán a méh növekszik, megnő a vér progeszterontartalma is. A progeszteron feladata, hogy megnyugtassa a méhet, és megakadályozza, hogy túl korán induljanak meg a fájások. A méh izomzatának így kiváltott renyhesége nyugtató hatással lehet a mögöttük lévő bélizmokra is, és ezáltal lelassíthatja a bélműködést.

Klimax idején újabb hormonális változások következnek be. A női test ösztrogéntermelése csökken, és a hormonok finoman összehangolt együttműködése kibillen az egyensúlyból. Minden nő másképpen éli meg ezt az időszakot: egyharmaduknál a testi változások szinte panaszmentesen, egy másik harmaduknál pedig mérsékelt panaszok közepette zajlanak. A nők fennmaradó részénél hőhullámok, ingerlékenység, depresszív hangulatok jelentkeznek. Kísérő jelenségként gyakran számolnak be székrekedésről is.

Az emésztőrendszer lassabb működése ebben az esetben is a nemi hormonokkal áll összefüggésben. Az ösztrogénszint süllyedése ugyanis csökkenti a szerotonin hatékonyságát, miáltal csökken a bélmozgás. Emellett az ilyenkor gyakran felírt hormonpótló készítmények a havi cikluson belül változó hormonmennyiség miatt szintén visszafoghatják a bélrendszer és az epe működését.

Ha egy nőnél hormonális változások váltják ki az emésztési panaszokat, akkor a sűrűn osztogatott, jószándékú tanácsok – mint például igyunk többet, fogyasszunk rostban gazdag ételeket – önmagukban sajnos nem sokat segítenek, ugyanakkor a mozgás alkalmas lehet a panaszok enyhítésére. Az alábbi feszültségoldó nyújtógyakorlatok segíthetnek abban, hogy emésztésünket visszaterelhetjük a megszokott mederbe.

1. Álljunk széles támadóállásba, helyezzük testsúlyunkat az elülső lábunkra, hátsó lábunkat pedig teljesen nyújtsuk ki, sarkunkat nyomjuk a talaj irányába! Hátunkat közben tartsuk egyenesen, elülső térdünket ne nyúljon túl lábujjhegyünkön! Váltott lábbal végezzük a gyakorlatot!

2. Egyenes háttal üljünk törökülésbe, ujjainkat helyezzük a talajra szorosan a hátunk mögött! Térdeinket lehetőleg tartsuk csípőnk vonala alatt! Homorítsunk, vállunkat és karunkat húzzuk hátra! Tartsuk ezt a pozíciót néhány lélegzetvételnyi időn keresztül!

3. Hanyatt fekve talpainkat a talajon hagyva húzzuk fel térdeinket szorosan a medencénk elé, és emeljük fel lassan először a medencénket, majd csigolyáról csigolyára a hátunkat addig, amíg felsőcombunk és törzsünk ferde síkot nem képeznek! Maradjunk ebben a helyzetben, és folytassunk mély és nyugodt hasi légzést! Amikor ismét leeresztjük a hátunkat, emeljük fel sarkainkat, és minden egyes csigolyát külön-külön engedjünk vissza a talajra!

4. Üljünk egyenes háttal és kinyújtott lábbal a talajra! Hajlítsuk be bal lábunkat, sarkunkat húzzuk fel szorosan a törzsünkhöz, és engedjük le térdünket oldalra! Dőljünk előre felsőtestünkkel, homlokunkat hajtsuk a térdünk irányába! Lazítsuk el hátunkat és hasizmainkat, és maradjunk így néhány lélegzetvételnyi ideig! Ezután lassan egyenesedjünk ki, majd ismételjük meg a gyakorlatot váltott lábbal!

5. Feküdjünk kényelmesen hanyatt a talajon, és hajlítsuk be lábainkat! Térdainket húzzuk a mellünkhöz, lábainkat nyújtsuk felfelé úgy, hogy talpunk a mennyezet felé mutasson, térdeinket pedig enyhén hajlítsuk be! Sarkainkat nyomjuk felfelé úgy, hogy lábujjaink arcunk felé nézzenek! Tartsuk a pozíciót, ameddig csak tudjuk, majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe!

6. Hanyatt fekve tárjuk szét karjainkat vállmagasságban! Jobb lábunkat nyújtsuk ki, bal lábunkat pedig helyezzük a jobb térdünkre! Emeljük fel csípőnket, és eresszük le bal térdünket a jobb oldalra! Mindkét vállunk maradjon a talajon! Tartsuk a pozíciót néhány lélegzetvételnyi ideig, majd ismételjük meg a gyakorlatot a másik oldalon!

7. Hanyatt fekve helyezzük jobb lábunk talpát a talajra, bal lábunkat pedig nyújtsuk ki egyenesen felfelé! Kezeinkkel fogjuk át alsócombunkat, és óvatosan húzzuk lábunkat a testünkhöz! Lábujjainkat húzzuk orrunk felé, oly módon, hogy a feszülés lábunk egész hátsó felén oszoljon el! Ezután másik lábunkkal is ismételjük meg a gyakorlatot!

Ha ezek a gyakorlatok sem segítenek, érdemes egy hatásos, mégis kíméletes hashajtót választanunk a panaszok hatékony enyhítése érdekében.

forrás: Boehringer Ingelheim