A sandaság, bandzsalítás, strabismus (görög szóból: ferde nézés) a szem hibás állását jelenti, a két szem összébb vagy széjjelebb áll a normálisnál. Ez kialakulhat a fejlődés során, de felléphet felnőtt korban is, amikor a kétszemes látás már stabilizálódott.

Szemünk együttmozgásának zavara többféleféle látáshiba következménye, okozata lehet. A szem helyzetéért, mozgásáért 6 szemizom felelős. Kancsalság esetén a szemizmok működése közötti finom egyensúly megbomlik, s ennek eredménye a kancsalság.

A kancsalságon belül is meg kell különböztetni az optikai és a bénulásos kancsalságot. A betegség maga a szemek eltérő fénytörésének következménye, s ha ezt a fénytörési hibát időben kezelik, a kancsal szem nem veszíti el a későbbiekben látásképességét.  Ennek osztálypéldája az egészséges szem letakarása, leragasztása- főleg kisgyerekeknél. Műtéttel is lehet segíteni: a szemmozgató izmok műtétjével helyreállíthatják a szemgolyók rendellenes állását.

Sok csecsemő születik kicsit közelebb ülő szemekkel, de ezt többségük az évek folyamán kinövi. Orvosi ellenőrzés azonban szükséges, hiszen már egészen korán, egy éves korban ki tudják szűrni az elváltozásokat. Személyes példámat említeném, hogy egészen kicsi koromtól fogva szemüveges voltam, s szemorvosom előre megjósolta, hogy ha rendesen hordom az okulárét, kamaszéveim elejére kinövöm, a kancsalságom pedig teljesen elmúlik. Így is lett.

A közhiedelemben úgy él, hogy a kancsalság csupán szépséghiba, pedig fontos lenne tudatosítani, hogy ez egy látászavar, mely kezelés nélkül súlyos következményekkel járhat. 3 éves kor alatt a látórendszer még rugalmas, később jóval kisebb az esély, hogy eredményesen korrigálják a látáshibát. Így egyértelműen a szülő felelőssége, hogy észrevegye gyermekén a kancsalságot, illetve annak egyéb tüneteit (sokat hunyorog, furcsán tartja a fejét).

A szakorvos ezután ellátja, de továbbra is fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés. Gyerekkorban nagy a harc ,hogy csemeténk a szemüveget állandóan viselje, de csak így várható, hogy felnőtt korára helyreálljon a szem mozgása.

A kancsalság örökletes is lehet. Felnőttkorban sérülések (agyvelőgyulladás, agyvérzés, érelmeszesedés), agyidegbénulások révén történhet zavar a szemizmok együttműködésében, de a felnőttkorban fellépő kancsalság sohasem okoz tompalátást.

Érdekesség, hogy a 17. századi festő, Rembrandt is kancsal volt a kutatások szerint. Nem is akármilyen: egy amerikai kutató azt állítja, hogy a művész egyik szeme kissé kifelé ferdülve tekintett a világba, azaz a széttartó kancsalságban szenvedett, a művész jobb szeme jobb felé nézett, miközben a bal szeme egyenesen előre. Ez egyébként csak előnyére szolgált művészetében: háromdimenziós képi élményeit ezen testi "hibájával" volt képes könnyebben két dimenzióba átültetni.  

Azt mondják, a kancsal színésznőkből lesznek a legjobb filmszínészek is, mert igézően tudnak a kamerába nézni. Remélem azért a szülők nem ezt tartják elsődleges szempontnak, amikor szembesülnek a problémával. Hiszen autóvezetésnél is rendkívül fontos a kétszemes együttlátás, s a pályaválasztásnál is sok hátrány érheti az embert, ha látáshibája miatt alkalmatlan bizonyos feladatok elvégzésére.

És az se legyen szempont, hogy ma Magyarországon is több kancsalságtól szenvedő közszereplővel találkozhatunk nap mint nap a televízióban, színpadon, sportolóként...