"Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek,
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek."
(József Attila)
"A boldogság múlandó, a szerencse forgandó"- mondja a magyar nyelv, holott egy férfi és egy nő, ha arra tesznek esküt, hogy "jóban, rosszban szeretetben kitartanak egymás mellett", nemcsak a pillanatnyi közérzet alakulását, hanem a mélyebb önértékelés és önbecsülés, a másikért és ezen keresztül önmagáért vállalt fejlődésben való elkötelezettségét kell(ene), hogy szem előtt tartsák. Nehéz és érettséget feltételező vállalás ez. Az is igaz, hogy ezt a vállalást előbb kell kimondani, mint ahogy a belső feltételei megérettek. Üres biankó csekket állít ki, aki ezt vállalja, de aláírta. Tartalommal megtöltése egy élet munkája.
Az is igaz, hogy a korszellem nem nagyon kedvez a másokkal való elköteleződésben történő ön- és a másik megmérettetésének. Sokkal inkább az aktuális, lehetőleg legnagyobb nyereség elérése, az önmegvalósítás igézete az, amely átitat, hat és döntéseket mozgatja (sok esetben).
A kapcsolatok kudarca
Sajnos nagyon sok nő érzi végzetes csalódásnak, sőt tragédiának, hogy a szépen "megtervezett" párhuzamos életvezetés (szakma, család, gyerekvállalás) fullad kudarcba, néhány hónapos, vagy akár több éves házasság után. Vége a "szerelemnek", talán pont abban az időszakban, amikor kisgyermekük megszületett.
Több olyan asszonnyal találkoztam, akik 1-2 éves gyermekükkel maradnak egyedül, mert férjük beleunt a családi életbe, az avval járó kötöttségekbe és az "új szerelmet választotta". Ráadásul ezek a férfiak, úgymond nagyon tisztességesek:
a. válni nem akarnak,
b. gyermekükkel folyamatosan kapcsolatot kívánnak tartani (amikor idejük engedi),
- nagyvonalúan anyagi biztonságot nyújtanak "volt feleségük" és gyermekük számára,
- volt családja számára a biztonságos anyagi bázis nyújtásának feltételeket szab, nevezetesen:
- addig fizet, amíg úgy látja, hogy otthon minden úgy van rendjén, ahogy ő jónak látja
- volt felesége nem létesíthet tartós kapcsolatot, hogyne legyen a gyereknek kettős apaképe
- volt feleségétől a saját döntésének maximális elfogadását kérik (követelik meg),
- saját ruháin és személyes tárgyain kívül nem visz magával semmit "egy bőrönddel" távoznak.
Vajon mi lakik eme "nagyvonalúság" mögött?:
- jogilag házasok maradnak, tehát védettek az újra házasodással szemben (függetlenség és a számonkérés lehetőségének elkerülése volt felesége és új kapcsolata viszonylatában egyaránt),
- a gondos, jó apakép és önbecsülés fenntartása önmaga és a világ előtt,
- az anyagiak és a nagyvonalúság, mint értékmérő felmutatása önmaga és a világ felé,
- a nők (volt feleség és új kapcsolat) érzelmi fogoly helyzetbe hozását műs erkölcsi magyarázóelvekkel tartja fent, nevezetesen:
- tiszta, átlátható érzelmi viszonyok alapján rendezi be az életét
- mindenhol maximálisan helytáll
- ő is tiszta helyzeteket kér (követelhet), azaz csakis őhozzá lehet és kell viszonyulni
mindenkinek (gyermeke, volt felesége, aktuális barátnője), mert ő megfizet ezért,
- látható, hogy pont az anyagiak nem érdeklik, hiszen az érzelmi tisztaság számára a legfontosabb.
Egyszóval a látszólag nagyvonalú, gondoskodó helytálló kép mögül kivillan az igazi, valódi arc: a nőt "rabszolgasorba taszító és tartó", önmaga kielégüléseit kereső, maximálisan függetlenségre törekvő, az érzelmeket pénzzel helyettesítő jellemvonások.
A nők lehetséges reakciói
Nagy dilemmát vet fel ez a fajta férfi mentalitás és megoldásmód. Első lépésben könnyű "felülni" a látszólag együttműködő, helytállni szándékozó, a "hibás döntés" következményeiért a jövőben is felelősséget vállaló "maximálisan erkölcsös" felkínált férfiképnek. Viszont nagy árat kell fizetni érte.
A volt feleség részéről:
a. óhatatlanul beindul az önvád érzése
- mit hibázott
- miért nem tudta férjét megtartani
- nem vádolhat, hiszen alapvetően nem változott semmi sem az ő, sem gyermeke életében
- nem haragudhat,
b. volt férje egy ideig felértékelődik
- milyen lemondó és helytálló és "becsületes"
- nem tehet a férje arról, hogy már nem őbelé szerelmes
- milyen jó apa
- milyen klassz férfi, hiszen van akitől megkapja azt a szeretetet és elfogadást, amit ő nem
tudott nyújtani.
c. saját női gyöngédség és szexuális igényeit az alku érdekében el kell(ene) nyomnia,
d. meg kell elégednie avval, hogy jó anya,
e. törekednie kell a jó anya-apa együttműködésre, hátha ezen a szálon keresztül visszaállítható
a teljes családi élet.
Az új kapcsolat részéről:
- nagyon elégedett, mert miatta a férfi elhagyta azt, akiért mindet vállal, a gyermekét,
- biztos abban, hogy partnere "fülig szerelmes",
- látható, hogy a volt feleségnek egy szava sem lehet,
- nincs értelme a "féltékenységnek",
- beindul a vágyfantázia arra, hogy majd együtt élnek családi életet,
- igyekszik kapcsolatot alakítani a gyermekkel,
- beindul a saját gyermek és a családi élet iránti sürgető vágy,
- nem gondol arra, hogy a volt feleség élete képében előre láthatja a jövőjét.
Alapvetően mindkét nő a férfi sajátos double-bind (kettős kötés) érzelmi és magatartásformája miatt érzelmileg megzavart állapotba kerül. Egyre inkább azt érzik, hogy ők a hibásak, nem eléggé ügyesek és okosak, nőiesek. Érzelmileg egyre mélyebb és mélyebb függésbe kerülve önértékelésük pusztul, romlik, csak másképpen:
- a feleség szingli létformába kényszerül,
- az új barátnő rögzül a barátnő statusban.
A pszichológiai szakirodalom sokat foglalkozik a double-bind (kettős kötés), magatartási csapda helyzettel, különösen az anyai magatartás oldaláról. Egyöntetűen megállapítja, hogy a kettős kötésű anyai magatartás súlyosan károsítja a gyermek mentálhigiénés fejlődését.
Szakmai tapasztalataim alapján a nő női önértékelése, fejlődése nagyban függ a férfi érzelmi, magatartásbeli hozzáállásától. Ha a férfi double-bind magatartásformákat (látszólag támogató, rejtetten destruktív) alkalmaz, melynek alapvető célja, hogy ő maga nyertes, számonkérést elkerülő pozícióba kerüljön, súlyosan hátráltatja, sőt károsítja a nő nőisségének alakulását, fejlődést.
A Nő Ezer Arca Sikertelen párválasztás programjai az egyéni elakadások, míg tréningjei a csoportmunka szintjén ajánlanak "kilábalást", a reális önértékelés kialakításának, megszerzésének a lehetőségét.
Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta
További információ: www.anoezerarca.hu
