" A semmi ágán ül szívem,

                                                              kis teste hangtalan vacog.

                                                              Köréje gyűlnek szelíden,

                                                              s nézik, nézik a csillagok."

                                                                          (József Attila)

A magányos partnerkereső, munkájában fejlődő és kiteljesedő női élet és létforma nemcsak új nevet kapott "szingli", hanem tartalmi elemeket is hordoz. A szinglik nemcsak egyedül élnek, hanem a szingli nők baráti, véd-és dacszövetséget, (gyakran csak átmeneti) csoportot alkotnak. Remekül, felszabadultnak, önállónak "vagánynak", kötöttségektől mentesnek érzik magukat. A férfiakat szinte bekerítendő "vadként" szemlélik, nem hosszantartó, hanem inkább átmeneti szórakozó partnert keresnek, aki amíg "bírja" az irigység tárgyaként növeli a szingli nő önbecsülését és értékét. A baj csak ott van, hogy ezek a kapcsolatok hamar véget érnek. Célja nem a szövetségalkotás, nem közös életcél és élettervek megvalósítása, nem a tartósság, hanem pont ellenkezőleg: mindkét részről a legyen kivel "villogni egy kicsit", "a jó szexuális partner" a motiváció. És ahogy az évek egyre jobban előrehaladnak, egyre jobban előtérbe kerül a "régi mulasztás" önvádja és vágya: "A gyerekről nem tudok, és nem is akarok lemondani".

A mulasztás okai

A nő is valahogy úgy van megalkotva, hogy a "genetikai parancs" teljesítése nem folyamatosan, hanem szakaszosan válik, szinte imperatív módon sürgetővé. A nő, szemben a férfival, eme "parancs" teljesítésére csak adott életszakaszban - kb. 20 év - alkalmas. Pont abban az életszakban, amikor a szakmai és női életkarrier finisében van. Ahhoz, hogy megfelelő élettervvel tudjon "gazdálkodni", megbízható, tartós szövetségesre van (lenne) szüksége, akivel megoszthatja mind szakmai, mind anyai ambícióit. Ez a tartós szövetségesség nem alapozható, és nem kivitelezhető sem az "örök szerelem", sem a "szexualitás" ideológiájára, gyakorlatára.

Véleményem szerint a nő önállósága, a kapcsolatban női eszközökkel az irányító, alakító szerepe semmit sem változott az anyajogú társadalmak óta. A nőnek igenis van családanyai funkciója, mely jól integrálja a női képességeket és erényeket. Ez a társadalmi hatékonysággal csupán bővült. Viszont való igaz, hogy a női életkarrier betöltése viszonylag folyamatos belső munkát, tudatosságot igényel.

Napjainkban - és erre utal a szingli létforma is - egyre jobban a női élet amúgyis szakaszos fejlődésvonala egyre inkább "önálló" darabokra hullik. Önmegvalósítás alatt elsősorban szakmát, hivatást és az abban befutott karriert értjük, azaz hiányzik belőle a nőiség, a női élet kibontakoztatásának "művészete". A házasság, az egész életre tervezett partnerkapcsolat kikerült az önmegvalósítás tárgyköréből és a "próba-szerencse", a "vak véletlen" vagy más szóval a "lehetetlenség" birodalmába került, pláne néhány próbálkozás csalódása után.

A nők egy része erre úgy reagál, mintha maga is férfivá vált volna, "vadászik a pasikra", nyíltan vállalva, hogy a szexről azért nem kell, és nem is akar lemondani.

A férfiak reakciói

A nők aktivizálódása a férfi-nő kapcsolat kialakításában, a nyílt szexulitás igény vállalása és képviselete sok férfit megriaszt. Arról panaszkodnak, hogy félnek, nincs eszközük a nők erőszakossága, rámenőssége ellen. Úgy érzik, erőtlen próbálkozásaikat lesöprik, így el sem jutnak odáig, hogy megmutathassák saját értékeiket. Volt olyan férfi paciensem is, aki, miután tartós partnerkapcsolatra vágyott, állta a sarat. Igyekezett magát elfogadtatni, és teljesen megdöbbent, amikor barátnője avval "rúgta ki", hogy nem elég férfias, azaz nem elég erőszakos, követelőző. Pontosabban nem akar a nőből "rabszolgát" csinálni.

Más férfiak viszont nagy örömmel nyugtázzák a "vadászó" nők birodalmát. Céltudatosan rövidebb, vagy hosszabb időre "csípnek" fel partnert, minden elköteleződés gondolata nélkül. Mondhatjuk "élősködnek" a szituációban. Sok esetben még az esti italát is a nővel fizetteti ki, vagy a ki-ki alap híve - mondván, egyenjogúak vagyunk.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ez a típusú női viselkedés - bár a megjelenő korszellem miatt számolnunk kell vele - hosszútávon nemigen tesz jót sem azoknak, akik ebbe a "karrierbe" kényszerültek, sem általában a női nem megítélésének, sem a férfiak elköteleződésének.

A sokszor kényszerűségből, de nem egy esetben önként vállalt szingli lét és életforma miközben az autonómia és az önállóság, függetlenség hirdetett ideológiájával zajlik, rangrejtve mindkét nemet a szórakozás "élő tárgyává" degradálja. (Ebben válnak egyenjogúvá.)

Az elkeseredett, "elérdesedett" szingli végső fokon gyűlölködő: a valóságban nem tiszteli, szereti sem önmagát, sem a férfi nemet. A lelki egyensúlyt részben ön- és jövendő férfitársa idealizálásával, "a keresés" türelmetlenségével próbálja megteremteni. Egyidejűleg idealizál és devalvál, hangosan boldog, csendben és titokban szenved. Nincs valódi eszköze, mellyel el tudná érni azt, amire valójában, titkon, lelke legmélyén vágyik.

A női nem autonómia iránti igénye fontos, komoly értéket képvisel. Az is lényeges azonban, hogy a nők megtanuljanak az autonómiából fakadó önvédelemmel, önbecsüléssel is élni.

Ehhez azonban elkerülhetetlen lenne, hogy a szeretet, a jó együttlét és a szexualitás egységgé alakításában hatékony ismereteket alakítsanak ki.

A Nő Ezer Arca Sikertelen párválasztás programján belül a "Szingli lét" problémáinak feldolgozásával nyújthat hatékony támogatást.

Dr. C. Molnár Emma

A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,

pszichoterapeuta

                                                            További információ: www.anoezerarca.hu