A SZKIZOFRÉNIA

A szkizofrénia a gondolkodás, az észlelés és az érzelmi reakciók jellegzetes megváltozásával jár, így az egész személyiség megváltozását okozva általában súlyos kihatással jár a beteg mindennapos funkcionalitására, alkalmazkodóképességére, társas kapcsolataira.

A SZKIZOFRÉNIA KEZELÉSE

A szkizofrénia kezelése komplex, gyógyszeres és pszicho-szocioterápiák ötvözését igényli. Mindkét területen az elmúlt évtizedekben olyan fejlődés zajlott, amely lényegesen javította a rehabilitáció esélyeit.

A gyógyszeres kezelésben az újabb, un. atípusos antipszichotikumok a korábbi gyógyszerekhez képest szélesebb spektrumban hatékonyak és kevesebb mellékhatással bírnak. Így a pozitív tünetek (pl. hallucinációk, téveseszmék) csökkentése mellett javítják a negatív és kognitív tüneteket is (érzelmi kiüresedés, depressziós tünetek, memória stb.). A szkizofrén betegeknél a folyamatos gyógyszerszedés javasolt.

A megfelelő antipszichotikum választásában számos tényezőt kell mérlegelnie a kezelőorvosnak. Egy adott betegnél a betegség lefolyása, fázisa, a tünetek súlyossága, a gyógyszerek szempontjából a hatékonyság, biztonságosság, tolerálhatóság és a gyógyszer ára mind megfontolást igényelnek.

A TERÁPIÁS EGYÜTTMŰKÖDÉS (COMPLIANCE) SZEREPE

Ki szedi végig az egész 1 hetes antibiotikum kúrát, amit háziorvosa javasol egy komolyabb meghűlés esetén? Ahogy jobban érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk abbahagyni akár 2-3 nap múlva a gyógyszer szedését... A terápiával való hiányos, részleges együttműködés nagyon gyakori, szinte "természetes" jelenség! 

A legtöbb - nem csak pszichiátriai - krónikus betegség sikeres kezelését jelentősen  megnehezíti a folyamatos, hosszú időn át tartó gyógyszerszedés szükségessége. A szkizofrén kórképekben a kezelés eredménytelenségének és a visszaeséseknek egyik leggyakoribb oka a terápiás előírások nem megfelelő betartása, mely nemritkán a gyógyszer szedésének elutasítását, ill. abbahagyását (non-compliance) jelenti. Ennél jóval gyakrabban fordul elő, hogy a betegek elfogadják a diagnózisukat és a kezelés szükségességét, de a terápiás előírásokat csak részlegesen tartják be (részleges compliance). A terápiával részlegesen együttműködő betegek nem részesülnek a kezelés maximális előnyében, ezért a kezelésre nem vagy csak csökkent mértékben reagálóknak tűnhetnek.

Nemzetközi vizsgálatok kimutatták, hogy a szkizofrén betegek egyharmada már a 4-6 hetes kórházi kezelés után nem bizonyult együttműködőnek és elbocsátásuk után a kezelés későbbi időszakaiban a részlegesen együttműködők száma tovább nőtt. A szkizofrének akár 80 százalékánál a terápia egy adott pontján együttműködési problémák jelentkezhetnek.

Dr. Bitter István professzor a Magyar Pszichiátriai Társaság XII. Jubileumi Vándorgyűlésén beszámolt egy hazai - szkizofrén betegek, hozzátartozók, valamint a kezelőorvosok bevonásával - kérdőíves módszerrel végzett felmérés előzetes eredményeiről, melynek célja a szkizofrén betegek terápiás együttműködésének vizsgálata volt. Az orvosok szerint a betegek 47 százaléka az elmúlt hónapban egyes napokon elfelejtette bevenni előírás szerint a gyógyszereit, 57 százalékuk pedig a gyógyszer szedését betegsége kezelésének egy adott időpontjában saját döntése alapján abbahagyta. Kevesebb beteg ismerte el a terápia abbahagyását, mint azt az orvosok és hozzátartozók gondolták. Az orvosok szerint a betegek több mint fele nem érezte szükségét a folyamatos gyógyszerszedésnek, a betegek kevesebb, mint egyharmada nyilatkozott így. Az orvosok és a betegek kb. 50-a  a mindennapi gyógyszerszedést zavarónak gondolta. A hozzátartozók több, mint kétharmada  kényelmesebbnek találna egy olyan kezelést, amelyet csak néhány hetente kellene alkalmazni.

A beteg gyógyszerszedéssel kapcsolatos együttműködésének pontos mérése a klinikai gyakorlatban a jelenlegi módszerekkel nem megoldott, ugyanakkor a folyamatos antipszichotikus kezelés biztosítása a terápia eredményességéhez elengedhetetlen. Több vizsgálat tette egyértelművé, hogy az antipszichotikus kezelés elhagyásának időtartamával arányosan egyre növekszik a tünetek kiújulásának esélye, ennek következményeként pedig a visszaesések ill. a kórházi újrafelvételek rizikója. A gyógyszerszedés 30 napon túli elhagyása egy holland vizsgálatban kb. négyszeresére növelte a szkizofrén betegek körében egyébként is magas öngyilkossági rizikót. Minden egyes visszaesés tovább rontja a betegség prognózisát és ezzel egyidejűleg növekednek a család és a gondozó terhei, valamint növekszik az egészségügyi források igénybevétele és költsége is. Grogg és munkatársai kimutatták, hogy részleges terápiás együttműködés esetén 49 százalékal gyakoribbá váltak a kórházi újrafelvételek, mely 55 százalékkal magasabb fekvőbeteg ellátási költséget jelentett a terápiával megfelelően együttműködő betegekéhez viszonyítva.

A visszatérő betegségepizódok miatt a betegek gyakran stigmatizálódnak, elszigetelődnek, elveszítik kapcsolataikat, munkahelyüket.

MIBEN JELENT ÚJAT AZ ELSŐ TARTÓS HATÁSÚ ATÍPUSOS ANTIPSZICHOTIKUM INJEKCIÓ?

A szkizofrén betegek kezelésére már Magyarországon is rendelkezésre álló új, atípusos antipszichotikum injekció régóta várt áttörést hozott a betegség kezelésében. Innovatív gyártási technológiájának köszönhetően egyesíti magában a korszerű hatóanyag és a biztos gyógyszerbevitel terápiás előnyeit.

Ezt a készítményt csak havonta 2-szer szükséges a betegnek beadni, ezáltal alkalmazása jelentősen elősegíti a kezelés folyamatos fenntarthatóságát. A betegek is előnyben részesítik a kényelmes alkalmazás miatt.  Az eddig végzett klinikai vizsgálatok a kezelt betegeknél jelentős csökkenést mutattak ki a kórházi újrafelvételek számában. A visszaesések biztosabb megelőzése, és az új terápiával számos betegnél elérhető folyamatos tünetmentesség újabb esélyt ad a betegeknek személyes céljaik minél teljesebb eléréséhez és ahhoz, hogy a társadalom, a közösség aktív, közreműködő tagjai maradjanak.  A kórházi újrafelvételek számának csökkenésével hosszabb távon hazai viszonyok között is valószínűsíthetően további megtakarítást lehetne elérni a szkizofrénia kezelési költségeiben.