Amikor már a kicsi lábra áll, egész nap jön-megy, rohangál, bizony, ez nem egyszerű időszak a szülő életében, de a kisgyermekében sem. Vajon mi az örökmozgóság és az állandó hangulatváltozás oka?
1. Önállóbb lett. Már nagy, de még kicsi. Sok mindenre képes egyedül, de sok mindent még nem tud. Egyik percben baba, aki odabújik, biztonságot keres, a másik percben önálló nagyfiú/nagylány, aki rohanna ki egyedül az ismeretlenbe. Ez a kettősség okozza a hirtelen hangulatváltozásait.
2. Keresi a határokat. Eddig ő a saját kis világában mindenható volt: amit lehetett, amit abban a világban látott, azt megkapta. Most szembesül vele, hogy nem szabad megenni a szobanövény leveleit, belenyúlni a konnektorba, és a sütőt piszkálni. Anya szerint veszélyes. De tényleg az? És megnézi, teszteli, meddig mehet el. Ha bizonytalan reakciót tapasztal, akkor újra meg újra tesztel. De hoppá! Ez a tesztelgetés anyát felbosszantja. Anya, aki az ő számára a biztonságot jelenti, most haragszik. Ettől aztán végképp elbizonytalanodik. Az ösztöne, ami azt diktálja, hogy menni, próbálkozni, kóstolgatni a világot, szembekerül a biztonság iránti vágyával. Most van az az időszak, amikor a szülők már kicsit engednének a gyeplőn, a kicsi meg most mindennél jobban igényli a határokat. A többemberes babák „kezeléséhez” itt kaphatsz néhány ötletet!
3. Rengeteg inger éri. Gyakran felnőttként is fárasztó az a rengeteg inger, ami nap mint nap ér minket. Kismillió tárggyal vesszük magunkat körül, tele van a lakás olyan dolgokkal, amiket már régen nem is használunk, és gyakran észre sem vesszük, hogy egy nagy raktárban élünk. A gyerek számára természetesen ez maga az aranybánya. Nem tud betelni vele. Ugyanakkor el is fárad tőle, mert egyik izgalmas felfedezésből a másikba csöppen. Számtalan inger éri, a rengeteg információt szivacsként szívja be az idegrendszere. De túlterheli őt a háttérzaj, a tévé, a számítógép és a rengeteg program is, ami egy átlagos család életét jellemzi. Nem a program a baj, hanem a kiszámíthatatlansággal: ha mindig felborul a napirend, mert délelőtt ide megyünk, délután oda, és nincs ideje a kisgyereknek a szabad játékra, amivel a napjai nagy részét kellene töltenie.
4. Hihetetlen tempóban fejlődik. Amikor elkezd járni a kicsi, rohamos idegrendszeri fejlődés veszi kezdetét, ami elsősorban a mozgásnak köszönhető. A kicsi új perspektívából látja a dolgokat, sokkal hatékonyabban tudja használni a kezét, hiszen eddig négykézláb mindig csak a fél kezét tudta használni, és elkezd olyan dolgokat is megtanulni, mint a lépcsőzés, a tárgyakra való felmászás. Ezzel párhuzamosan 1 éves kor körül indul a beszéd is rohamos fejlődésnek, amivel kapcsolatban a fő probléma az, hogy a kicsi már nagyon jól érti a beszédet, lenne mondanivalója, de kifejezni még nem tudja magát olyan jól, és ettől feszült lehet.
5. Bizonytalan, fél. Most már gyakran kerülhet olyan szituációba, amitől megijed. Elindul a játszótéren, aztán hirtelen rájön, hogy nincs ott anya, és visszaszalad hozzá. Furcsa embereket lát az utcán. Irreális félelmek is megjelenhetnek - másfél–két éves kor körül –, például az árnyékokat valósnak hiszi, azt hiheti, hogy a vízzel ő is lefolyik a lefolyóba, a kutyaugatás vagy a sziréna az utcán megijesztheti, lefektetéskor rádöbbenhet, hogy ő itt van egyedül, és anya még nincs itt – lehet, így volt ez eddig is, de most tudatosul benne. Ám szorongásának még számos oka lehet!
6. Frusztrált. Még nem tud beszélni, de sok mindent szeretne elmondani. Mondaná, de nem tudja. Vagy mondja ő a maga nyelvén, de nem értik. Frusztrált, mert találkozik az első elvárásokkal. Azt gondolják, elég nagy ahhoz, hogy a saját szobájában aludjon, elhagyja a szopit, bilibe pisiljen, vagy bölcsődébe járjon. Csakhogy ő a szokásaihoz ragaszkodna továbbra is, vagy épp nem elég érett még, például a szobatisztasághoz. Frusztrált azért is, mert szembesül a saját korlátaival. El akarja érni, de nem éri el. Össze akarja illeszteni, de nem illik össze. Lát valami érdekeset, de nem tudja megszerezni.
Hát ezért vannak olyan napok, amikor a másfél éves egész nap csak pörög, közben nyűgös, és egy ilyen nehéz nap után még aludni sem tud rendesen. Nehezen kapcsol ki. Nehezen enged le, éppen olyan, mint egy felnőtt, amikor határidős munkája van, és szeretne gyorsan túl lenni rajta.
Mindenképpen sokat segít, ha van napirendje. Nem matematikailag kiszámolt, hanem olyan, amiben van helye a sok játéknak szabad levegőn, a rengeteg mozgásnak, a sok szabad játéknak, amikor nincs kötöttség, nem kell rohanni sehová.
● Ahol van módja leülepedni a sok új információnak (nem szól mindig valami a lakásban, nincs mindennap valami komplex program, hanem vannak napok, amikor „csak úgy” vagytok).
● Ahol van mód a maga tempójában elszakadni, és türelemmel kivárják az „anya szoknyája mellől kukucskálok” és a „matrica”-korszakot is.
● Ahol elfogadják, hogy ő néha még baba babás szokásokkal, néha pedig már igazi „nagyfiús/nagylányos” dolgai vannak és saját akarata.
● Ahol anya segít ellazulni, megnyugodni, kikapcsolni, mert tudja, hogy ez most a kicsinek nehezebben megy.
● Ahol senki nem sietteti, hogy felnőjön, hanem megélheti az átmenetet a babából a kisgyermekbe.
Ha mindezt megteremtjük neki, akkor a családban mindenki jobban tudja majd élvezni ezt a korszakot.(Forrás: kismamablog )
