"...a való anyag teremtett minket

                                                 e szörnyű társadalom

                                                 öntőformáiba löttyintve

                                                 forrón és szilajon,

                                                 hogy helyt álljunk az emberiségért

                                                 az örök talajon."

                                                                  (József Attila)

 A nők nemcsak az úgynevezett "hagyományos" női feladatkör társadalmasított változataiban vesznek részt: óvónő, tanítónő, védőnő, takarítónő szövőnő stb. stb., vagy a kifejezetten tehetséget igénylő területeket hódítják meg: énekesnő, táncosnő, stb. stb., hanem betörtek a társadalmi munkamegosztás szinte minden területére.

Mégis megfigyelhető egy világjelenség: a szakmai karrier csúcsait a nők nem érik el, igaz, nem is célozzák meg olyan mértékben, mint ezt a férfiak teszik. A gát nemcsak a verseny világában, a tradicionális értékeket képviselő - a nők offenzívájának ellenálló - világban keresendő csupán.

Az érvényesülés gátjának egyik oldala az érvényesülni vágyó és akaró nőben rejlik.

A nő és a karrier

A karrier szóhoz a mai napig is egy sor pejoratív mellékíz, sandaság kapcsolódik, holott. Holott a karrier, a karrierterv nem jelent, mert nem jelenthet mást, mint életcélt, élettervet és annak realizálását, illetve a realizálás lépéseit. Más akkor elkezdődik a karrierépítés, amikor az általános, majd a középiskolában jól tanul, majd képességeinek leginkább megfelelő felsőoktatási intézményt választ. Ott is jó eredményeket ér el, igyekszik a gyakorlati helyeken kapcsolatot építeni, hogy majd végzés után megfelelő helyen tudja tanulmányait a gyakorlatba átfordítani. Mindez így teljesen rendjén való. A család, a tágabb környezet, sőt maga a leány, az ifjú nő is egyetért mindevvel. Örömmel és büszkeséggel tölti el - joggal -, hogy ő kiemelkedő, jól teljesítő.

A lányos tulajdonságok és a teljesítmény

Természetes és nyilvánvaló, hogy az általános iskolától kezdve a lányok általában jobban teljesítenek, jobb a verbalizációs képességük, szorgalmasabbak, kitartóbbak és együttműködőbbek. Az osztály első három tanulója közül általában kettő a lány. Versenyeket nyernek, jól bírják az iramot, a nyerést és nem "omlanak" össze az átmeneti vesztességtől sem. Jó a közösségi együttműködésük, drukkolnak a másikért, segítőek. Egyszóval általában jó a lányok szociabilitása.

Általában elmondhatjuk azonban, hogy a lányok versenyszellemének és teljesítő kedvének más az alapvető mozgatója a fiúkéhoz viszonyítva. Mindkét nem tagjai között vannak, akik kiemelkedően valamiben jók. A lányok, ha jól tanulnak, szinte mindenben egyenletesen jól teljesítenek. Másképpen tanulnak, versenyeznek. Nemcsak ők maguk büszkék a teljesítményükre, de egyidejűleg elvárják, hogy őreájuk is büszke legyen az anyuka, az apuka, a tanárok, a barátnőjük. Egyszóval nem betörni akarnak a "teljesítmény világába", hanem az csak egy lehetséges eszköz, hogy neki örüljenek. Ő az örömokozó. Inkább a szeretetért, a megbecsülésért, a dicséretért küzd, amelyet aztán nagy öntudattal begyűjt.

A fiúkat ezzel szemben, bizonyos életkor után, sokkal inkább az mozgatja, hogy megmutassa magát. Bebizonyítsa, hogy valamihez ért, valamiben kiváló, ér valamit. Őt az mozgatja, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy megszületett, a világot felfedezni, meghódítani akarja. A saját öröme elsődlegesebb és csak járulékos, ha örömöt okoz.

Mindez a finom, motivációs különbség - mely a nemi szereptulajdonságok különbségén alapul - első ránézésre nem, vagy alig mutatkozik meg, sőt. Szinte érthetetlen, hogy míg egy lány aki pl. 5-re írta meg az év-végi felmérő dolgozatát, alig várja, hogy szüleinek, barátainak hírül adja a jó teljesítményét, addig a fiú, aki ugyancsak 5-re írta meg ugyanazt a dolgozatot,  szinte úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi. Szinte "alkalmasint" mondja el a szüleinek, esetleg napok múlva. "Nem kérdeztétek" - mondja - , ha szemrehányást kap a késedelmes hírért .

A köznyelv ezt úgy intézi el, hogy a lányok dicsekvősök, hiúk és csacsogók, szemben a fiúkkal, férfiakkal, akik szégyenlősök, szemérmesek és kevesebbet beszélők.

Így is lehet mondani, de talán az ok még mélyebben fekszik, nevezetesen:

- a fiúk behatoló természete a világgal ütközni szerető helyzetekben erősödik. Tele vannak 

  kék-zöld foltokkal, egyedül szeretnek rájönni a dolgok nyitjára, a segítséget inkább  

  elhárítják. Agressziójuk inkább ölt direkt formákat, vagy a passzív "szótlanság" burkába

  burkolózva kizárja, megszünteti a világot.

- a lányok befogadó, besimuló, másokra centráló természete a másoknak örömöket okozó,

   tükröződés eszközével erősíti a nőiességet. Agressziójuk inkább az un. proszociális és

   verbális szinten jelenítik meg. Inkább önmagát "megerőszakolja", csakhogy elfogadást,

   elismerést arasson.

A tanulmányi karrier időszaka

A lányos és fiús nemi-szerepkülönbségekből fakadó eltérések kifejezetten a lányoknak jelent kedvező startot az iskolához, az iskolai teljesítményhez kötött karrierúton. Könnyebben, egyenletesebben teljesítenek, talán még a teljesítményhez kötött szorongásszintjük is alacsonyabb.

A felsőoktatási intézmények időszakában a lányok számára már megjelenik a másik "nagy út", a másik karrierkihívás, mellyel egyeztetniük kell életüket: a párválasztás és az anyaság. Ugyanez a "kiút" nem adatik meg a fiúknak, férfiaknak. Számukra a családalapítás csak fokozza a világban a teljesítmény világába való behatolás, a karrierépítés tehertételét. Sokan odáznánk is, ha csak lehet! 

Dr. C. Molnár Emma

A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató

pszichoterapeuta