Nem ok nélkül kapta a rúdugrás cárja kitüntető címet, aki felnőtt világversenyen 1983-ban nyert először aranyérmet, utoljára pedig 1997-ben tudott diadalmaskodni, tehát másfél évtizedig uralta a számot, ami nem kell mondanom, egyedülálló a sportágban, de más sportágban is.

 Ezen idő alatt 35 világcsúcsot állított fel, szabadban 17-et, fedett pályán egyel többet.

És mivel legnagyobb ellenfele csak önmaga volt, joggal merülhet fel a kérdés, hogy még mire lehetett volna képes, milyen magasságokat tudott volna még megdönteni, ha lett volna legalább egy olyan vetélytársa, aki képes lett volna felvenni vele a versenyt, a centikért folytatott harcban, ha lett volna valaki aki megszorongatja.

 És sajnos mind a mai napig nem tudta megközelíteni, hiszen a 615 centiméteres legjobbja, tíz centivel jobb az örökranglista másodikjának Makszim Taraszov egyéni csúcsánál.

 Sokan és sokat cikkeztek arról, hogy a kiváló üzleti érzékkel- mindig csak egy centiméterrel javított a világrekordon, és az igazsághoz tartozik, hogy Bubka valóban nem osztotta sohasem aprópénzért a kegyeit. Az is megesett hogy egy svédországi versenyen, amelyen nem tudott megegyezni a szervezőkkel a világcsúcs megfelelő honorálásáról, még azt is eljátszotta, hogy miután nagyobb megerőltetés nélkül átrepült a legújabb rekord felett, visszanyúlt a lécért, és azt magával rántotta a szivacsra...

 Bubka sorrendben hat világbajnokságon diadalmaskodott, Szöulban olimpiai aranyat nyert, Stuttgartban az EB-dobogó legfelső fokára állhatott. Pályafutásának első felében könnyedén iskolázta le ellenfeleit, az igazi tiszteletet azonban azok után nyerte el, amikor a sérüléseivel küszködve, újra és újra visszatérve adott leckét a többieknek.

 Szergej Bubka 1974-ben, 11 évesen egy barátja unszolására próbálkozott meg először a rúdugrással, Jó mókának tartotta az egészet, amivel ellehet ütni az időt. Egy évvel később már végigversenyezte az idényt, és 270 centiméterig jutott. Még nem töltötte be a 17-et, amikor átugrotta az öt métert, és ekkor mutatkozott be a nemzetközi színtérre Utrechtben, a junior Európa-bajnokságon azonban csak a hetedik helyet szerezte meg, de két évvel később, 1983-ban, az első világbajnokságán azonban ő jelentette a legnagyobb meglepetést.

 Bár a Szovjetunióban kiváló rúdugrókból nem volt hiányt, a csapatba kerülésért, és Bubka nem is nyújtott megbízható teljesítményt abban az esztendőben, a válogatott trénere, az egykori legendás hírű távolugró, Igor Ter-Ovaneszjan harmadiknak őt választotta. Helsinkiben a zuhogó eső miatt úgy döntöttek, hogy csak a döntőt rendezik meg. És a hét órán át tartó idegtépő küzdelemben a 19 éves ukrán fiú leiskolázta tapasztaltabb ellenfeleit. Sőt, az addigi legjobbját is, és 570- centivel megszerezte a legfényesebb medáliont.

 Az atlétavilág megismerte Szergej Bubka nevét.

A szocialista bojkott miatt Los Angelesben nem indulhatott, pedig az olimpiának már ő lett volna az el, hiszen 1984 májusában, Pozsonyban 585 centivel felalította élete első világrekordját, amelyet még háromszor javított meg abban az évben, és tornászta fel a lécet egész 594 centiméterig. És egy évvel később már túl járt a hat méteren, és ezen ő jutott át elsőként.

 1986-ban a Stuttgarti Európa-bajnokságon az 570-es kezdőugrást csak a harmadik próbálkozásra vitte át, pedig magabiztosnak tűnt, és felszabadultnak. Ezen eset után pszichológusa tanácsára, a világversenyek előtt kerülte a nagy nyilvánosságot, és a szereplést.

 A második világbajnokságára, Rómába 603 centis rekord tulajdonosaként érkezett. Az öt éves várakozás miatt nem kicsit izgult, de 590-nel olimpiai bajnok lett.

 És mivel ő sem Isten volt, érték kudarcok is, az első 1990-ben történt a spliti EB-n. Bár sérülései voltak, de arra ő sem számított, hogy csak a hatodikként végez. Egy évvel sem sok hiányzott ahho,z hogy elveszítse a világbajnokságot. Nekünk magyaroknak azért is emlékezetes a tokiói verseny, hiszen a világcsúcstartó babérjaira Batyula István tört. Kiélezett harcban, utolsó kísérlete előtt Bubka fájdalomcsillapító injekciót kapott, és lendült át a léc felett.

 Egy évvel később Barcelonában tökéletesen felépülve, edzetten, panaszmentesen, betlizett. A döntőben már a kezdőmagasságon kiesett. Az ott történtekre azóta sem talált magyarázatot, legfeljebb azzal takarózhat, hogy ilyen kudarc bárkivel, bármikor, bárhol megeshet.

 Év elején a már említett 615 centiméterrel 18. fedett pályás világcsúcsát könyvelhette el- ez a rekord azóta is megdöntetlen.

 Egy évvel később beállította a mind a mai napig álló 614 centis szabadtéri világcsúcsot, de az Eb-n nem indult. 1995-ben a göteborgi világbajnokságon két kísérlettel nyert, de sérülés miatt az atlantai olimpiától kénytelen volt visszalépni.

 Az athéni volt a legkegyetlenebb vb-győzelme. De a 601 -et elsőre teljesítve, övé lett a hatodik vb rúdugró aranyérme is.

 Még 1999-ben és a sydneyi évében is reménykedett, hogy sikerül hasonlóan bravúrosan visszatérnie, de a küzdelmet fel kellett adnia, hiszen az Achilles sérülése legyőzte őt.

 Mint a rúdugrás legnagyobb alakja 37 évesen vonult vissza, de a pályákról nem búcsúzott el, a NOB és az IAAF tanácsának tagjaként továbbra is legkedvesebb sportágát szolgálja.

 A Szovjetunió felbomlása után Szergej két fiával és feleségével Monte-Carlóba költözött, de az év jelentős részét Ukrajnában tölti.

 Rúdugróiskolát alapított, és tíz éve rendezi meg nagy sikerrel a donyecki fedett pályás rúdugrógálát.

Móritz Mátyás