Az utcákat járva, sokszor elnézem a kőrengeteget. Üresen, szomorúan néznek rám az ablakszemek, a csupasz erkélyek, teraszok. Üdítő kivételt jelent, ha egy-egy lakás ablakaiban, erkélykorlátjain virágot látok. Az ütött-kopott ház is megszépül tőle, az újépítésűek pedig, élettel telnek meg.
Vajon miért távolodtak így el a városlakók a természettől? Miért érik be esetleg csak annyival, hogy hétvégén elmennek kirándulni? S miért vannak olyan sokan, akik még ezt sem teszik meg?
Szinte hallom a válaszokat: Nincs nekem arra időm. Folyton rohanok, s a virágokkal csak munka van. Minek, úgyis elpusztul a kipufogók szennyeződésétől. Hétvégén a háztartással kell foglalkoznom, vagy munkát viszek haza.
S közben nem értik mitől depressziósak, vagy nem tudják, hogy mivel ellensúlyozzák a felgyülemlő stresszt. Pedig sokan közülük is biztosan rácsodálkoznak a virágokra, növényekre mások lakásának ablakában, erkélyén. Jólesik nekik a látvány, de odáig már nem jutnak el gondolataik, hogy ezt maguknak is megteremthetnék - minden napra, állandóan.
Mert igaz, hogy gondozni kell, ápolni, locsolni a virágokat. De ez nem csupán munka. Hanem miközben ezzel foglalatoskodunk, rendezhetjük gondolatainkat, megnyugodhat háborgó lelkünk, békesség és öröm szállhat meg minket. S ha sokan így gondolkodnak, sőt mindenki így gondolkodna, nem csupán az egész házat tehetné szebbé, hanem az utca levegőjét is.
A portól, szennyeződéstől is könnyű vizes permetezéssel - kis, kézi spriccelővel, amivel a vasalandó ruhát szokás bespriccelni - megszabadítani a növényeket. A városlakók egyre jobban szenvednek éppen a várostól, miközben elnyomják magukban az ősi ösztönt, megszakítják azt a szálat, mely az embert és a természetet ősidőktől összeköti.
Kezdjük el most. Örökzöldeket is lehet telepíteni az erkélyre, teraszra. Az ablakon belülre a párkányra is tehetünk virágokat. Legyen egy zöld sarok a lakásban, virág a vázában. Járjunk elől jó példával, s ösztönözzük szomszédainkat is.
Négy éve költöztem mai lakásomba. 59 lakás van a szép, új, emberléptékű társasházban, amihez belső kert is tartozik. Akkor még csak ketten voltunk, a szemben lakó szomszédasszonnyal, akik virágba borítottuk teraszunkat. Mára már nem csupán saját teraszom virágaiban gyönyörködhetek, hanem a mellettem, és a szemben lakókéban is. Nem biztos, de lehet, hogy én is hatottam rájuk. S a virágok, növények ápolása jó alap az ismerkedésre, a beszélgetésekre, hogy ne csak lakók legyünk, hanem valódi lakótársak. Ez is jót tehet lelkünknek, segítségért is könnyebben fordulhatunk hozzájuk, ha hirtelen gondunk van.
A természet kapcsolatot, összetartást is teremt ember és ember között. Mint az "ősi "időkben.
