Egészséghatás vizsgálat az akadálymentesítésről
Közeleg ugyanis 2005. január 1-je, az 1998. évi XXVI. tv. által előírt akadálymentesítési kötelezettség határideje. Magyarországon ez az első egészséghatás vizsgálat.
Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium 2004 februárjában előterjesztést nyújtott be a kormány részére egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosítására. Ennek az előterjesztésnek része a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény (1998. évi XXVI. Tv.) akadálymentességet érintő részének módosítása, amelynek végrehajtása a kezdődő vizsgálat tárgyát képezi.
A kormány-előterjesztés szerint a fogyatékos személy önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének egyik legfontosabb feltétele az akadálymentesítés, továbbá az érzékelhető és a biztonságos környezet megteremtése. Az épített környezet akadálymentességét nemcsak az újonnan épített közhasználatú építményeknél szükséges biztosítani, hanem a már meglévő középületeket is akadálymentesíteni szükséges, hogy azok hozzáférhetővé váljanak a fogyatékos emberek, kismamák, gyerekkocsival közlekedők, idősek számára. A hozzáférhetőség biztosításáról a következő területeken kell gondoskodni: a fizikai hozzáférhetőség területén, az információs és a kommunikációs hozzáférhetőség területén, a közlekedés területén. Az akadálymentesítés határideje az 1998. évi XXVI. tv. és a 100/1999. (XII. 10.) OGY határozat szerint 2005. január 1-je.
A vizsgálat az akadálymentesítés teljesülésének/elmaradásának a hatását vizsgálja a fogyatékkal élők, gondozóik és családjuk egészségére és életminőségére, elsősorban a középületek, a munkahelyek vonatkozásában. A vizsgálat nem terjed ki a privát szolgáltatókra (szállodákra, bankokra, szórakozóhelyekre, színházakra, mozikra, bevásárlóközpontokra).
A projekt másik célja az első magyar egészséghatás vizsgálat lebonyolítása a módszertan kipróbálása céljából, illetve ajánlások kidolgozása annak további bevezetésével, legitimációjával kapcsolatban.
1999-ben a Gotheburg Konszenzus Nyilatkozat lefektette az egészséghatás vizsgálatok (EHV) definícióját, alkalmazási területeinek és módszertanának egységes rendszerét.
A Nyilatkozat szerint az egészséghatás vizsgálat különböző eljárások, módszerek és eszközök kombinációja, amelyek segítségével valamilyen politikai koncepciót (szakpolitikát) vagy programot értékelünk a lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatásokat illetően.
Az EHV a következő lépésekből áll. A „Screening – Szűrés, átvilágítás” során azonosítják a különböző politikák és programok egészséghez való kapcsolódási pontjait, illetve a EHV kivitelezésnek mélységét. A „Scoping - Feltérképezés” során megállapítják a vizsgálat korlátait, célját, körvonalazzák a várható kockázatokat, előnyöket és eredményeket, meghatározzák a vizsgálatban résztvevők, illetve érintettek körét. Az „Appraisal - Becslés” során a jelentés elkészítése, értékelése és esetlegesen a további szükséges információk begyűjtése történik. A következő a „Decision Making - Döntéshozatal”, melynek során ajánlás készül a feltárt információk alapján a problémák megoldására. Az utolsó lépés a „Monitoring - Monitorozás”, a várt hatások monitorozása, értékelése.
A munkában 44 kulcsszereplő és szakértő vesz részt a fogyatékos ügy összes releváns területéről. Szót kapnak a civil szervezetek, a szakintézmények és a kormányzat, a parlamenti pártok szakértő képviselői is. A 2004. szeptember 14-én megrendezésre kerülő első munkaértekezleten az egészséghatások azonosítására kerül sor, amit ezek szakértői elemzése fog követni. A második munkaértekezlet - amelyet előre láthatólag 2005 első negyedévében fogunk megszervezni - a szakértői munka eredményeit értékeli, megfogalmazza a következtetéseket és ajánlásokat, egységes tanulmányba összefoglalva a vizsgálat eredményeit.
A tanulmány a döntéshozatal számára készül annak érdekében, hogy konkrét mennyiségi és minőségi adatokkal, információkkal szolgáljon a döntéshozók számára a fogyatékos emberek és az akadálymentesítés helyzetéről, ily módon elősegítve a törvényben megfogalmazott érdekek érvényesítését.
Az egészséghatás vizsgálatok jelentőségének és alkalmazhatóságának szemléletes példája a szlovén kormány által az Egészségügyi Világszervezett (WHO) kezdeményezésére 2001 és 2003 között készített vizsgálat, amely az EU-s Közös Agrárpolitika (CAP) Szlovéniában történő alkalmazásának egészséghatásait vizsgálta. Összesen 66 ember vett részt a munkában, amelyben erős hangsúlyt kapott a multiszektoriális megközelítés. Így szóhoz jutottak a helyi gazdálkodók, az érdekvédelmi szervezetek, a feldolgozók, az iskolák, a civil szervezetek, a népegészségügyi szakemberek, a nemzeti és a regionális fejlesztéssel foglalkozó szervezetek, valamint a kormányzat képviselői.
A vizsgálat hat lépésből állt.
1. szakpolitikai elemzés,
- munkaértekezlet a kulcsszereplőkkel (gyors értékelés),
- a szakpolitikai szempontból releváns bizonyítékok áttekintése,
- a szlovén adatok elemzése fontosabb egészségi állapot indikátorok alapján,
- az eredmény bemutatása egy multiszektoriális kormányzati döntéshozó csoportnak,
- értékelés.
A vizsgálatnak nem csupán a CAP bevezetésének a szlovén szakpolitikára gyakorolt szerteágazó hatásait kellett felderítenie, elemeznie, hanem figyelembe kellett vennie a csatlakozás társadalmi, gazdasági és kulturális hatásait is.
A munkaértekezletet követően az ott megállapított lehetséges egészséghatásokat összevetették a más forrásokból származó tudományos bizonyítékokkal, majd szakértői munka révén feltérképezték, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer politika hogyan befolyásolja a lakosság egészségi állapotát és az egészséget meghatározó tényezőket. Indikátorokat gyűjtöttek ezek pontos interpretálásához.
A vizsgálat hozzájárult a szlovén minisztériumok közötti jobb, hatékonyabb kommunikáció létrejöttéhez. Az eredményeket a nemzeti szakpolitika kialakításánál felhasználták, valamint lobbi eszközként alkalmazva sikeresen nyomást gyakoroltak az EU integráció során, elérve, hogy a csatlakozó országok közül Szlovénia kapja a legtöbb támogatást gazdálkodói számára.
Magyarországon első alkalommal indul szakpolitikai szintű egészséghatás vizsgálat az Országos Egészségfejlesztési Intézet koordinációjában, amelynek célja a módszertan kipróbálásán túl az egészséghatások társadalmi legitimációjának előmozdítása a hazai gyakorlatban.
