A MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet kutatói 2020 tavasza óta követik nagy pontosságú műholdas jeladókkal tizenöt erdei szalonka viselkedését.
Mint a MATE közleményében olvasható, az Agrárminisztérium támogatásával szűk két év alatt gyűjtött adatok részben kiegészítik, részben felülírják a korábbi ismereteket a faj tavaszi és őszi vonulásáról.
Bár a madarak gyűrűzése révén több egyedet lehet nyomon követni, a módszer hatékonyságát erősen befolyásolják az olyan emberi tényezők, mint a gyűrűzői és a vadászati aktivitás. Az új kutatásban ugyan szerényebb egyedszámban vizsgáltuk a madarakat, cserébe viszont a rendszeres időközönként elküldött GPS-lokalizációk révén a jeladós madarak teljes vonulási útvonalát, sőt akár pontos területhasználatát is fel tudtuk térképezni
- mutatott rá a közleményben Csányi Sándor, a MATE VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék vezetője.
Az eredmények szerint az egyedek tavaszi vonulása változatos képet mutat. Míg az egyik jeladós erdei szalonka két nap alatt Lengyelországig repült, addig kettő közülük még az Urál-hegységet is maga mögött hagyta. Ez azt jelenti, hogy pihenőkkel együtt egy hónap alatt mintegy 5 ezer kilométerre jutottak el. A vizsgált szalonkák a pihenőhelyek közt egy éjszaka alatt átlagosan 350 kilométert tettek meg, néhányan azonban ugyanennyi idő alatt akár 900 kilométert is repültek.
Mint arra Schally Gergely, az intézet fiatal kutatója rámutatott, két jeladós madár egészen különösen viselkedett. "Egyikük március közepén elhagyta Magyarországot, néhány nap elteltével viszont - feltehetően a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt - visszafordult, majd pontosan a jelölése helyére tért vissza, ahol további két hetet töltött el, mielőtt újra elindult volna. Egy másik szalonka ezzel szemben a december végi hideg időszakban Olaszországba vándorolt, majd február végén visszajött a hazai jelölése helyszínére és nálunk töltötte a teljes márciust".
Az erdei szalonka
Az erdei szalonka fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban. A madár Eurázsia mérsékelt övi részén fészkel, telelni délre vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint szántóföldek. Testhossza 30-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 56-60 centiméteres, testtömege 130-420 gramm közötti. Barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében.
Az erdei szalonka szeme a fejlődés folyamán fokozatosan a feje tetejére és oldalra került. Ezáltal nagy a látómezeje: 360 fok. A szalonka gyakorlatilag úgy is tud nézni, hogy a tarkóján van a szeme. Ezért nem könnyű meglepni a földön tartózkodó szalonkát. Miközben járkál és kis rovarokat szed fel a földről, vagy csőrével a földet túrja férgek után, hátrafelé és előre egyaránt lát. Az erdei szalonka csőre alkalmas arra, hogy megfogja vele a férgeket a földben. A csőrében levő tapintótestecskék segítenek megtalálni a zsákmányt.
