Napjainkban "mindenki lépik egyet": az erős, férfias nők mellett szép számmal látni nőies, gyenge (nem gyengéd!) férfiakat; külsőleg az uniszex néha megkülönböztethetetlenné teszi a párok tagjait, mindezt a frizura is segíti egyeseknél - de maradjunk csak a témánknál.

            Az ezoterikus pszichológia három jungi kategóriával közelíti-magyarázza ezt a kérdést: a perszona, az anima-animus és az Árnyék, a Másik fogalmával. Nézzük őket egyenként.

            A perszona a "szerep-személyiségünk", amely a külvilághoz való alkalmazkodásunkat s e külső világhoz irányuló tudatos beállítottságunkat mutatja. Ókori jelentése - gondoljunk a görög színházra - maszk, álarc, amit a színész az aktuális szerepének megfelelően cserélt. Napjaink emancipált, dolgozó és karrierjét építő nője tudatosan úgy jelenik meg s úgy viselkedik, hogy ezzel is kifejezésre juttassa személyiségének ezt az oldalát.

Akkor működik jól a perszona, ha mintegy hidat képez a külső és belső igények, elvárások közt, illetve szűrőként hat: csak vagy éppen annyit mutat kifelé, amit a személyiség mutatni szándékozik - és nem enged be többet a kívántnál. Könnyű belátni, hogy az erős, férfias nő perszonája nem kiegyensúlyozott: a jang jelleget hangsúlyozza.

            Az anima-animus a személyes és az ún. kollektív  tudattalan  határán elhelyezkedő archetipikus kép- vagy szimbólum-pár: a nőben és a férfiben is ott van mindkettő. A férfiben - azért veszem előre, mert cikkünkben ez könnyebben, rövidebben leírható - a domináns animus: a férfi-lélek mellett működik és hat a nőkről összegyűlt őstapasztalatot, natív (veleszületett) reakciókészséget tartalmazó anima, mint a férfi-lélek nőies része, ellenpólusa; a kettő együtt adja a jin-jang egyensúlyt, a taót.

            Hasonlóan a nőben a domináns női lélek: az anima mellett ott van az animus is. Részletesebben kifejtendő a témát, ez a nőben ható animus nemcsak a férfiakról a kollektív tudattalanban összegyűlt őstapasztalatot s a natív reakciókészséget tartalmazza, de hozzáadódik ehhez a személyes tudattalanban felhalmozódott, az apáról s a fiú testvérekről, férfi rokonokról s általában a férfiakról nyert tapasztalat, továbbá a nő mikro- és makro-környezetében ható férfi-szerep modellje is.

            Kézenfekvő, hogy az erős, férfias nőben nem alakul ki vagy felborul a jin-jang egyensúly: lényegesen fejlettebb az animus, mint az anima. Ez nem azt jelenti, hogy nem eléggé fejlett az anima, hanem azt, hogy erőteljesebb és domináns az animus. Mindez belső feszültségeket és ellentmondásokat, pszicho-szexuális tüneteket, szindrómákat (tünet-együtteseket) és/vagy zavarokat okozhat, s megnehezítheti az anyaság vállalását, majd pedig az anya-szerepnek megfelelő magatartás és viselkedés tanúsítását.

A pszicho-szexuális problémák egyik oka az lehet, hogy az erős, férfias lelkületű nő testi megjelenése, habitusa, viselkedése egyáltalán nem törvényszerűen ilyen: nagyon sok közülük külsőleg törékeny, vagy túlságosan is nőies, ami még több belső ellentmondást okoz, s még jobban meglepi a nőhöz közeledő férfit. Az erős, férfias nő ugyanis felváltva, néha meg egyidejűleg igényel egy nála is erősebb, férfiasabb társat, aki mellett végre elengedheti magát, felvállalhatja az animája-diktálta gyenge nőt - és/vagy egy olyan gyengéd és gyenge partnert, akin kiélheti animusa uralomvágyát.

Fontos tudni, hogy az animájánál erősebb animusa önmagában nem teszi leszbikussá a nőt, biszexuálissá sem - orgazmus-készségére viszont nincs jó hatással ez az állapot. Nincs, mert az orgazmus alapfeltétele az elengedettség, a "let it be"-attitűd - az erőteljes animus viszont nem mond le a szituáció kontrolljáról...

Az Árnyék, a Másik ugyancsak a személyes és a kollektív tudattalan határán helyezkedik el. Ebbe a kategóriába a fel nem vállalt s így elfojtott és/vagy projiciált (kivetített) tudattartalmak, hajlamok, késztetések kerülnek. A személy önértékelése, önbecsülése sérülne, ha el kellene ismernie, hogy ilyen jellemzői is vannak, ezért fojtja el vagy vetíti környezete - jól ismert! - tagjaira azokat.

A klienseimnek azt szoktam tanácsolni ennél a témánál, hogy vegyenek elő egy jó nagy papírt, s írják fel rá, hogy mit nem tudnak elfogadni a párjukban; mivel őrjíti őket a főnök; mire ugranak anyós-pajtás jelenlétében; mitől lesz kiütésük a gyerek mellett... s ha tele írták a papírt, húzzák alá a felsorolást, s írják oda szépen az aljára: Íme, az én Árnyékom, ez a bennem élő Másik. A szenvedélyes, dühös elutasítás legyen gyanús, s az, hogy tűzzel-vassal irtani akarjuk a másikban azt a bizonyos tulajdonságot...

Nos, ez a szenvedély, ez a düh is erős, férfias nőnek mutathat bennünket, hölgyeim, a fentírt következményekkel együtt. A megoldást - mert van hálistennek! - individualizációnak hívja Jung. Ez az a folyamat, amely során az igazán felnőtté váló ember tudomásul veszi, elfogadja, hogy bizony sötét, szégyellni való és a törvény által büntetni rendelt vágyai, késztetései is vannak néha - de hát azért felnőtt, mert tud uralkodni magán - és képes uralkodni magán, mert felnőtt...

  "Ilyen szemléletben érthető Jung mondása - írja Daubner -, mely szerint az ember legjobb barátja a saját neurózisa, mert az nem hagyja el, folyton figyelmezteti, jelzi túlzásait, egyoldalúvá válását, újra és újra beindítja pangó pszichés energiáit."  (Daubner B.: Öröm, harmónia, boldogság, in: Integratív  Hírmondó, 24., 42.  o.)

Összefoglalva a kifejtetteket, az ezoterikus pszichológus ezt a három témát tartja fontosnak az erős, férfias nő problémájával kapcsolatban, hozzátéve, hogy mindez persze csak akkor jelent problémát, ha ez az erősség, férfiasság meghalad egy bizonyos értéket.

Ebben az esetben az állapotfelmérés (pszicho-diagnózis) után önismereti kurzus és módosult tudatállapotban végzendő pszichoterápia segít csökkenteni azt a kritikus értéket, biztosítva, hogy a kor kihívásainak megfelelni szándékozó nő ne sérüljön sem lelkileg, sem interperszonális (személyközi) kapcsolataiban.

Dr.Csiky Antal